Baráti társaság és egy lelkes biogazda hívta életre idén tavasszal a Birs Vásárló Közösséget. A közösség főszervezőjével és biogazdájával beszélgettünk.

„Tavaly ősszel merült fel az igény, részben a baráti társaságban, hogy a közösségi mezőgazdálkodás keretein belül szerezzük be heti zöldségszükségletünket. Megkerestük Ptő Áront, a szigetmonostori Biokert gazdáját, de ő már nem tudta vállalni, Héjjas Szilviék családját ajánlotta, akikkel már régebb óta ismerték egymást a biopiacról” - meséli Füzi Imola, a Birs Vásárló Közösség főszervezője.

Megkeresték Szilvit, aki édesapjával már 2001 óta folytat biogazdálkodást Kunszálláson. Örömmel belevágott: „Láttam Áron pozitív példáját, ahogyan szépen lassan leépíti a piacozást és biztosabb megélhetés lesz az egészből. Az elején Áron sokat segített abban, hogy mit hogyan csináljak, mire figyeljek.”

Imoláék már novemberben szerették volna elkezdeni a szervezést, hogy a jövőbeli tagoknak legyen idejük átgondolni a csatlakozást, Szilvinek pedig legyen ideje megtervezni a következő évet. „A Facebookon kezdtük el szervezni. Az első találkozóra 25 ember jött el, ebből néhányan már alá is írták februárban az AMAP (francia közösségi mezőgazdálkodási modell) szerződéstervezetét.

Márciusban újra szerveztünk egy megbeszélést, akkor 17 érdeklődő jött el” – meséli Imola, majd hozzáfűzi, mekkora meglepetés volt, amikor egy francia tagjelölt már a megbeszélésen kifizetett előre egy fél évet, mondván, otthonról ismeri a rendszert és megbízik a gazdában.

Jelenleg az első szezonban vannak. A biogazda szerint már most látszik, hogy mennyivel tervezhetőbb az életük a közösségi mezőgazdaság elindításával. Nem egyszerű heti szinten összecsomagolni 25 szatyrot és Kunszállásról ideautózni, de még így is kevesebb vesződséggel jár, mint piacozni. Nincs meg a piac hullámzása, amivel a gazdák általában küszködnek. „Nem mellesleg olyan társaság van itt, amit nem lehet pótolni” – mondja Szilvi.

A tagoknak is jó, mert hetente jó minőségű biozöldséget kapnak. Cserébe vállalják a kockázatát annak, ha valami nem sikerül kártevő vagy bármi más miatt. Az utóbbi hetek aszálya például megtizedelte a termést (a Szigetmonostori Biokertben a dunai árvíz jelentett idén problémát). Kunszálláson a szárazságot az uborka egy része bánta, de nagyon hamar mángold került a helyére.

Szerencsére egy ökológiai gazdaságban általában nagy a faj- és fajtagazdaság, így ha az egyik fajta kipusztul, a másik még mindig ott van a tagok számára.

A cikk itt folytatódik!