A régi farsangi babonákat már szinte elfelejtettük, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, a táncos mulatságok szokását napjainkig megtartottuk. 

Ősi hiedelem hívta életre a farsang szokásait, mulatságait. Azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban – mert rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák – a Nap ereje meggyengül, így a gonosz szellemek életre kelnek. Ezért vigassággal, „maszkás” felvonulással, a telet jelképező bábu elégetésével akarták elűzni a gonoszt.
Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak, a falumban ez lakodalmas menet, esti téltemetés volt.

Régen, farsang idején a fonóban minden este akadt valamilyen vidámság a munka mellett. Táncoltak, énekeltek, játszottak. A fiúk incselkedtek a lányokkal, hiszen a farsang a párválasztás időszaka is volt. Sok esküvőt tartottak meg ekkor, mert a húsvéti böjti időben már tilos volt a mulatozás. Minden hét végére jutott egy bál, amiket a legények szerveztek. A lányok szülői kísérettel mehettek a „mulatságba”, és ha egy „lyánnak ”megtetszet egy legény, kendőt vagy bokrétát adott neki. A farsang végén a fiú – ha tetszett a lány – a kalapjára tűzte a bokrétát, illetve magánál tartotta a kendőt. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt – a szülői beleegyezést persze ne felejtsük el!

Másképpen étkeztek ilyenkor! Megkezdték a disznósajtot, sok kolbászt ettek - már ha karácsony előtt megvolt a disznótor. Ha nem, akkor a farsangi időszak elején igyekeztek ezt „bepótolni”.
A pampuskának is ekkor volt a szezonja, de ilyenkor főztek kocsonyát is. A töltött káposztába füstölt húst, sonkát daráltak. Sok háznál rántott csirkét készítettek, szalonnás lepényt sütöttek. A vígasságok egészen „húshagyó keddig" tartottak.