A gondolat, hogy a helyi ipart és mezőgazdaságot támogatva, helyi termékeket vásárolunk, nem új keletű, sőt Franciaországban például mióta világ a világ így van ez.

Nagyszüleink - ha nem is ennyire tudatosan - két generációval ezelőtt szigorúan saját közösségükön belül kereskedtek, és csak a fölösleget vitték a piacra. Mivel az élelmiszertartósítás lényegesen kisebb méretekben létezett, és az utazás is sokkal lassabb volt, regionális vagy globális piacokban nem is volt értelme gondolkodni. Most, a globalizáció kellős közepén a világ megpróbálja újra felfedezni az önellátást.

A helyi termelést leépítő, centralizáló folyamotok hazánkban a második világháború után kezdődtek, a tervgazdálkodás keretében, amely nemzetközi méretű piaccal és ipari méretű előállítással számolt. Ez a mai napig érezteti a hatását mindenütt, de legfőképpen a mezőgazdaságban.

Mi lehet a megoldás?

Egy alapos szemléletváltás, mely egy generációváltásnyi idő alatt képzelhető el, párbeszéddel és felvilágosítással, melyben az internetnek is fontos szerepe van. Sokan élünk a bolygón, egyre többen leszünk, és olyan, a nyugatitól gyökeresen eltérő társadalmak kapcsolódnak be a világgazdaságba, ahol a mai napig bevett gyakorlat a helyi termelőknél történő vásárlás. Ez a jelenség új kihívások elé állítja a rossz szokásaiban immár meggyökeresedett nyugati ipart, mezőgazdaságot.

Ezeken a helyeken régi szokás a helyi, friss termékek vásárlása, az, hogy az ember csak olyantól vásárol, akit jól ismer, és nem vesz semmi olyat, amit nem ismer és amire nincs rá szüksége. Jellemző, hogy nem vásárol fél kész termékeket, hisz a házilag, hagyományosan létrehozott élelmiszerekben, iparcikkben erre igénye és tudása is van, erre ösztönzi neveltetése és környezete is.

A nyugati embernek ez ma idegen, hiszen egész életformája a készen elérhető dolgokról szól, pedig nem is olyan régen nagyszüleink, dédszüleink kevésbé voltak kiszolgáltatva a multik nagyáruházainak. A nyugati emberek nagyon szűk körében föltámadt az igény, hogy változtasson ezen, de ezek kezdeti lépések, innen csak előre szabad haladni.

Érdekes dolog, hogy aki megpróbálkozik az első lépésekkel, mind-mind életmód javulásról számol be, és mégis, oly nehéz a kezdet.

Sokszor felmerül az árak kérdése is

A helyi kistermelő csak drágábban tudja megtermelni, előállítani, s aztán értékesíteni az árut a multinál, akinél a legkisebb tétel a vagon! Ez ellen egyféleképpen lehet tenni: ha egyre többen vásárolunk a helyi termelőnél, az árai is lejjebb mehetnek.

Meg kell tenni a kezdeti lépéseket, bízva abban, hogy egyre többen ismerik fel a követendő példát. Tény, hogy elindult egy folyamat, melyben a multik elkezdtek helyi beszállítókra támaszkodni (bizony-bizony, a vásárlói igény nagy tömegben, igenis tudd nyomást gyakorolni a legnagyobb multikra is), és amelyben egyre többen ismerik fel saját elemi igényiek mellett szűkebb közösségük érdekeit is.

Adjunk esélyt a termelőknek

Vásároljunk a helyi piacon az ismerős, helyi termelőktől. A háztáji termelésű élelmiszerek íze jobb, mint a nemzetközi élelmiszerláncok hasonló terméke. Adódik ez a termelési technikából, amely lényegesen természetesebb körülmények között történik, mint az élelmiszerláncok hasonló termékeinél, és a puszta tényből, hogy a terméket adott esetben például nem Chiléből utaztatják, hanem szinte a szomszéd telkéről kerül az asztalunkra. 

A természetes módon történő termelés kisebb terhelést ró a környezetre is, így a mellett, hogy  jó ízü ételeket fogyasztunk, még a környezetért is tettünk valamit. Így támogatjuk tehát a helyi vállalkozásokat, kvázi létrehozzuk az ideális társadalom önfenntartó közösségét, amely egy rendkívül fontos lépés a globalizáció káros hatásainak mérséklésére.

Vásároljunk helyben, helyit már ma!