A XIX század közepén kispolgári etikett, mely egyébként az azt megelőző századbéli nemesi udvarok szalon etikettjének továbbélése volt, olybá tűnik, teljesen kiveszett vagy átalakult a modern világban.

Mementóként felelevenítünk néhány szokást, mely bár egyre ritkább, mind a mai napig létjogosultsága van.

1. Egy úriember feláll amikor egy hölgy belép a szobába. Vagy egy idős ember. Vagy egyszerűen csak vendégek érkeznek. Ez a tisztelet, a megbecsülés jele.

2. A férfi sétál a járda külső, az út felé eső oldalán. Ez ma már, a csatornázás elterjedésével inkább szimbolikus cselekedet. A XIX században azonban a nagyvárosok nem voltak ilyen mértékben közművesítve, az eső és a szennyvíz az utcán állt, az arra haladó lovaskocsi könnyen felcsapta azt, az út mellett gyaloglókra. Ettől próbálta megvédelmezni, ebben a formában az úriember hölgy partnerét. A dolog ma sem okafogyott, hisz nagy esőnél az autók ugyanolyan ügyesen felverik a vizet.

3. Az ajtó kinyitása Ha egy férfi kinyitja a nőnek a kocsiajtót az annak a jele, hogy megvédelmezi és gondoskodik róla.

4. Nem kritizálja az elérakott ételt. Pláne vendégségben. Ha a háziasszony vette az időt és a fáradtságot, hogy házikoszttal várja a vendéget, tessék mosolyogni, megköszönni és legalább egy kicsit fogyasztani belőle.

5. A harsányság, amelynek egyetlen célja a figyelem felkeltés, vagy még az se, egyszerűen neveletlenségből ered, kerülendő.

6. Úriember alátolja a széket egy hölgynek. Ez ismét egy óvó, gondoskodó gesztus a férfi részéről a nő felé.

7. Tulajdonképpen az előzőből adódik, hogy a férfi nem ül le addig, amíg a nő nem ül kényelmesen. Ezzel is tisztelett nyilvánít.

8. A kabát fel- és lesegítése. Ennek a dolognak a mai gesztusértéken kívül, egykor volt valódi funkciója is. Mégpedig az, hogy nők még bőven a XX. század derekán is, hordták a fűzőnek nevezett alakformáló ruhadarabot, mely jelentősen megnehezítette a mozgást, így egy kabát fel- vagy levételhez bizony elkelt a segítség.

9. A lépcsőn lefelé elől, fölfelé hátul megy a férfi, védelmezve a magassarkúban tipegő nőt az estélyiben előadott tigrisbukfenctől. Ámbátor, ez ma a miniszoknyák korában, vezethet érdekes szituációkhoz.

10. Egy férfi átadja a helyét a buszon. Bár ez ma már átrendeződött kissé. A prioritás ma már inkább az időseké, vagy az egészen kisgyermekkel utazóké.

11. Segít a csomagok cipelésében. Megint csak óvó és gondoskodó gesztus, amelyek nincs mit túlmagyarazni.

12. Az éttermi számla. Ma már sajnos igen elgondolkodtató az az újabban terjedő szokás, miszerint már az első randin is osztozunk a cehhen. Rossz ötlet nőtől felajánlani, férfinak pedig elfogadni minősíthetetlen.

13. A férfi tartja az esernyőt a nőnek, ha esik. Nem nagy dolog, de érdemes rá odafigyelni.

14. Ráadni a hölgyre a kabátot ha fázik. Kitűnő elsőrandis gesztus. Mint ahogyan virágot vinni is.

15. Diszkréció. A jó modor egyik alapvetése, vannak dolgok, aminek két ember közt a helye és nem a világ nagy nyilvánosságának van szánva.

16. Háztól-házig. Ildomos a hölgyet hazavinni vagy hazakísérni, biztonságáról gondoskodni.

17. Meghallgatni, sőt adott esetben hallgatni is a nőre.

18. Pontosság. Ez nem csak férfi és nő között fontos,hozzátartozik a legelemibb jómodorhoz.

19. Bókok. A világon minden nő szereti, ha bókolnak neki, érdemes ezzel megpróbálkozni.

20. Egy férfi (már ha valaki tényleg annak érzi magát) nem emel kezet tőle gyengébbre. Így persze egy nőre sem. Ezt kár is tovább magyarázni.

21. Egykor társadalmi elvárás volt, ma már csak a tisztelettudás jele, ha valaki a lány kezét az apjától kéri meg. A világ, amiben élünk nagyott változott ezeknek a szabályoknak a kialakulása óta.

Némelyik kétségtelen idejétmúlt mára,  de a többség még ma is ugyanúgy megállja a helyét, mint egykor. Alkalmazzuk hát.