A következők megtörtént eseményeken alapulnak, ám az egyes szereplők és helyszínek nevét viszont a békés egymás mellett élés jegyében megváltoztattuk.

Szóval hétfővel kezdődött. Felkeltünk, szétnéztünk, kicsit szűkös volt a város. Jó darabig nem is tudtunk mit kezdeni magunkkal, mígnem Felhő uraság jelezte, hogy házőrző kell, nincs mese, menjünk felfedezni. Aztán dél körül már robog az autó, az útirányt magas fák és széles földutak jelzik, nem megyünk messzire, de amit látunk, mégiscsak további távlatokat ad az élethez. 

"Kamacsu, gyere ide!" - harsan a gazda hangja, és a hatalmas komondor kan abbhagyja velünk a játékot. Kicsi megkönnyebbülés, mert a komondor másképp játszik, mint Gundel Takács Gábor. Ugrál, pattog, lábunkhoz heveredik, kitekeredik a földön, majdnem ledönt minket a lábunkról a szilaj őserő, de semmi erőszak. Amekkora a kutya, annyira játékos, és nem bánt egyáltalán. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy a gazdájával vagyunk. 

A terület egyébként fákkal sűrűn övezett, ezután már a kutyák jelentik a fő védelmi vonalat, nincs is illetéktelen behatolás. A portán több, mint 15-en vannak, komondorok, patkányozók, és sinkaszőrűek. Nem gond, jut hely mindenkinek, amúgy is jó társaságban esik jól az őrzés. A puszta királyának nevezett magyar fajta ráadásul kölyköket nemzett, a 8 hetes manók is ott járnak a lábunk alatt, már morognak, védik a területet, pedig még tenyéren hordozhatók, annyira kicsik.
"Nincs tőlük jobb házőrző" - mondja a gazda nagy szeretettel a kutyáiról. A komondorokat egyébként kicsit érthetetlen módon, szívesebben vásárolják a határon túli magyarok, mint az anyaországbeliek.

Furcsa dolog ez, mindenesetre álljon itt egy érdekes sztori a fajta házőrzési szokásaikról. Történt ugyanis egyszer, hogy egy szerencsétlen balga az éj leple alatt betért a portára, "Na", gondolta, "most itten jól betörök...", aztán mire bemászott a kerítésen, már jött is egy fehér árny, ami rávetette magát, ledöntötte, maga alá gyűrte a lopóst, s ott is tartotta órákig, rajta feküdve.

Ha "hősünk" megmozdul, a kutya valszeg letépi az arcát, ahogy egy jó házőrzőhöz illik. Reggel aztán kijött a tanyagazda, látta hogy a komondor tolvajt fogott, kihívta a körzeti megbízottat, s mikor az kiért, csak akkor parancsolta le a rablóról a kutyát. A komondor pedig megkapta jól megérdemelt jutalmát, amiért tökéletesen végezte a dolgát.

Szóval ajánljuk a komondort, alig tudunk betelni az élménnyel, és Felhő uraság is kiválasztotta a kölykök közül az új tanyaőrzőt. Nemsoká aztán már indulunk tovább, de még nem haza, teszünk egy kis kitérőt, ó, bébi, bébi, ez egy wild world, újabb állomásra barangolunk, ami jószággal szintén gazdagon övezett.

Nem megyünk messzire, hamar megérkezünk a következő állatfarmhoz, ahol a készséges gazda örömmel mutatja be juhait, a szárnyasok és a kecskék is jól megvannak egymás mellett, ha meg a földszinten ramazuri van, a tyúkocska a kecske hátán keres menedéket, míg a többiek túrják a homokot.

Persze a disznók is szépen nőnek, jól megvannak, talán mert szebb helyen élnek, mint mondjuk a luxus-bűnözők.

Aztán a következő esemény mindhármónkat elbűvöl. Ilyen jellegű kapcsolatfelvétele eddig még nem volt egyikünknek sem. A portához ugyanis egy lekerített erdősáv tartozik, ahova szép lassan megérkeznek a vadak is. Gímszarvas, dámvad, korábbamég mufflont is láttunk, ők most elmaradnak. A gímszarvas bika kissé mérgesen méreget minket, nyugi nem vagyunk konkurencia, még ha fajtársaink sokszor ezt is mutatják.

Aztán egy suta, nevezzük Bambinak, odajön hozzánk. Nem fél, nem aggódik, nem méreget minket gyanakodva, csak odajön, megszagol, orrát és fejét a kezünkhöz dugja, mintha nem is vadállat lenne, hanem egy jámbor házikedvenc.

Aki már teremtett kapcsolatot ily módon vadállattal, az tudja, milyen felemelő érzés is ez. Aki még nem, az álmodozzon róla nyugodtan, többet ér az élmény, mint egy szolárium bérlet. Mert az őz személyében több évszázados ősiség járult most elénk, mély bizalommal telve az ember iránt, és ez igen megtisztelő. Csak legyünk méltóak erre.

Végül élményekkel telve elköszönünk, és elindulunk haza. Otthon Maszatka körbeugrál, a ruhámból áradó vad- és jószágszag megőrjíti. Mikor vacsorához készülődöm, még mindig szaglász, prüszköl, révületbe esik, arcán a kérdés, "Hol voltál, honnan ez a sok finom szag?"

Hát igen Öcsi, mondom neki: illatozik az élet.

Forrás: nyirseghir.hu