A tiszaalpári Repáruk Dezső bútorasztalosból lett tekerőlant-készítő. Az általa készített hangszerek többsége zsűrizett és a legmagasabb minősítésű.

Hazánkban a XVI. századi írásos emlékekben merült fel először a tekerőlant neve, igaz akkor még koldushangszerként élt a köztudatban. A falusiak körében vált kedvelté ez a hangszer, amit sokféle elnevezéssel illettek: kolduslant, macskaduda, szentlélekmuzsika vagy a sokkal ismerősebben csengő nyenyere szavakkal. A formájában gitárra, hegedűre hasonlító hangszer vándorzenészek által az ország minden régiójába felbukkant, de elsősorban az Alföld déli és középső részének vált jellegzetes népi hangszerévé.  Ezt támasztja alá a tiszaalpári Repáruk Dezső tekerőlant-készítő is, aki azt mondja, hogy lakhelye a tekerőlantok és lantosok hazája, mert sehol az országban nem jut annyi lant 5000 főre, mint Tiszaalpáron.

Ő maga bútorasztalosként kezdte pályafutását, ami mellett meghatározó résszé vált a zenélés, főállású zenészként is dolgozott. A helyi népdalkör agitálására 2004-ben belekezdett legelső tekerőlantja készítésébe. Manapság már nehéz írásos vagy képi forráshoz jutni a készítéssel kapcsolatban. Szerencséje volt, hogy egy citerakészítő a szárnyai alá vette, és alapos tanítást kapott tőle az elinduláshoz.  Ennek ellenére igen hosszas próbálkozásba, egészen pontosan másfél évnyi kísérletezésébe került, hogy a legelső hangszer megszólalhasson. Első produktumát máris vitte a zsűri elé, ahol megkapta az „ A” minősítést. A 2009-es Népi mesterségek művészete pályázaton pedig díjat kapott a „hagyományos tekerőlant nagyon szép új kialakításáért, az egyszerű, de igényes hangszerek megvalósításáért”, ahogyan az indoklásban szólt. Jelenleg a 26. hangszerét készíti. Ebből 15 zsűri által minősített, amiből egy kivételével mind a legmagasabb, azaz A besorolást megkapta. Az egyetlen B minősítés annak tudható be, hogy a megrendelő által kért motívumokkal lett díszítve.

A tekerők gyümölcsfából készülnek: cseresznye, dió, körte, alma, meggy, ezek mind alkalmasak a tekerő készítéséhez. Egy-egy igényesebben kivitelezett tekerő elkészülési ideje hozzávetőlegesen 2 hónap. A legtöbb időt a felületkezelés veszi igénybe, hiszen a friss felületet sokáig nem lehet kézzel érinteni. A hangolás is precíz, nagy gyakorlatot kívánó folyamat, évekbe telik elsajátítani a megfelelő tudást hozzá. Természetesen – mint minden mesterembernek – neki is vannak egyéni stílusjegyei, miközben a hagyományok megtartására, a jellegzetes vonásokra is figyelni kell. A hangszer két legmagasabb pontját egy szintbe helyezte el, így szinte egybeolvad a fej és a kottaház. A billentyűzet is módosult, nagyobbra formálta őket, miközben a hangzás nem szenvedett kárt.

A hagyomány pedig szerencsére nem vész el, már ami a tekerőzést illeti. Balla Tibor többszörös Arany Páva- és Vass Lajos-díjas népművész a fiatal generációnak igyekszik átadni a tekerő megszólaltatásának művészetét. A művész Repáruk-féle tekerőn játszik, ami nagy elismerés egy készítőnek. Dezső pedig a jövőben is folytatni szeretné hangszerkészítő elhivatottságát, további magas minőségű, igényes tekerők készítésével. Ma már a citerakészítés gondolatával is kacérkodik.

A legnagyobb elismerés a Népi Iparművész cím megszerzése lenne, ami szintén megtalálható jövőbeni tervei között, hiszen a hagyományok őrzésére, és a mai kornak megfelelő tiszta hangra és külsőre törekszik az alkotásaival.