Nagyvárosi életét cserélte le tanyasi önellátásra, valódi vidéki létre Nagy Tamás és családja. Az ópusztaszeri portán gyermekkori álmát valósította meg.

A família a természet közelében él. Unatkozni sosincs idejük, azt mondják, ezt az életmódot nem cserélnék el semmiért.

Hepehupás földút vezet be a takaros parasztházhoz, mely előtt a póznán üresen árválkodik már a gólyafészek. A bozontos kutya bizalmatlanul ugatva köszönti a vendéget, mely nem túl gyakori itt, az ópusztaszeri tanyavilágban. Egy fiatal családhoz érkeztünk, akik nagyvárosi életüket cserélték le az önellátó gazdálkodásra.

- Nekem ez volt a gyerekkori álmom – mutat körbe takaros portájukon a házigazda, Nagy Tamás. A zöld ablakos vályogházban barátságos meleg fogad, ropog a tűzifa, az asztalon, mázas bögrékben pedig már ott gőzölög a mézes tea, amellyel az iskolából hazaérkező Kincsőt várták szülei.

A férfi és felesége Szegeden, az egyetemen ismerkedett meg. Krisztina korábban a fővárosban élt, így számára már az Alföld is nagy változást jelentett. Nem is bírta sokáig hegyek nélkül, így a diploma megszerzése után Tokajba költöztek. Adódott azonban egy lehetőség, hogy a természetszerető Tamás álma megvalósuljon, így döntöttek: visszaköltöznek Csongrád megyébe, egy ópusztaszeri tanyára.

Portájukon gyakorlatilag minden a természet szeretetéről szól. Napenergiával állítják elő meleg vizüket – nyáron az udvari hordóban, ősztől tavaszig pedig napkollektorral. Mellékhelyiségük száraz komposztvécé, vagyis szalmával leszórva gyakorlatilag szennyvíz létrehozása nélkül tudják használni. Egyetlen „modernizációs hívságról" nem mondtak le: a villanyról.

– Bár én még dolgozom, a célunk, hogy fő foglalkozásunk a tanyasi élet legyen – árulta el Tamás. Ettől pedig már nem is járnak messze, hiszen néhány dolgot leszámítva önellátóak. Az ebédre asztalra került gyöngyös levesből is csupán a tésztát nem ők állították elő: veteményeskertjükben megterem a zöldség, kecskéik adják a tejet, amelyből Krisztina sajtot, túrót, joghurtot készít, tartanak még rackát és baromfit is, hobbiként pedig lovakat.

– Azon gondolkoztunk a minap, hogy mikor unatkoztunk utoljára, de nem tudtuk felidézni – mesélte mosolyogva Krisztina arra a kérdésre, hogy mivel töltik itt napjaikat. A televízióról például már évekkel ezelőtt lemondtak, mert nincs idejük leülni elé. Egyedül a társasági életet hiányolják néha, de tulajdonképpen azt sem kell nélkülözniük: időről időre segítenek tanyaszomszédjaiknak a ház körüli munkákban, ezek jó alkalmak egy-egy nagy beszélgetésre is.

Hogy hogyan találja meg a helyét ebben a világban egy 8 éves kislány? Kincsőt látva kijelenthetjük: remekül. Ő a tanyán nőtt fel, és nem is vágyik a városi életre. Iskola után nem játszóterezni jár, hanem cicájával játszik, lovagol vagy éppen tyúkokat etet. De persze a társaság sem hiányzik az életéből, hiszen sokszor késő délutánig az iskolában marad szakkörökön, foglalkozásokon, hogy ne maradjon ki semmiből.

Forrás: onellato.blogspot.hu

Fotó: Schmidt Andrea