Élete, munkásságának legjava a vidékhez köti. Nem véletlen hát, hogy jó ismerője a vidék rezzenéseinek, hivatásából fakadóan pedig kultúrájának is.

Cseke Péter, színész, rendező, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója szívesen mesél a vidékhez való kötődéséről, ehhez fűződő élményeiről, az itteni hálás közönségről és a vidéki színházi élet megbecsüléséről is. Vele beszélgettünk.

- Ön Nagyváradon született, s ahogy már többször fogalmazott, az ott eltöltött gyermekkor alapvetően befolyásolta a vidékhez és a színházhoz való viszonyát is. Miként emlékezik azokra az időkre?
- A szüleim színészek voltak, így engem egyenes út vitt a színházba. Már kisgyerekként a színházban éltem a mindennapokat, minden zugát ismertem, így talán nem meglepő, hogy egész piciként tudtam, mi akarok lenni. Nagyvárad? Az élettel, emberséggel teli vidéki kisváros, ahol az ember feltöltődhet, megnyugodhat. Ahogy Ady Endre írta: „Olyan gyönyörű szép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs”. Hát lehetett, lehetne-e ezt nem szeretni?

- Tizenegy éves volt, amikor édesanyjával együtt áttelepültek Magyarországra. Ahogy az imént említette, már kisgyerekként tudta, hogy színész lesz, ezért nem meglepő, hogy tanulmányai a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vezettek, ahol 1976-ban szerzett diplomát. A fővárosi tanulóévek után viszont újra a vidéki lét következett.
- A debreceni Csokonai Színházban gyönyörű éveket töltöttem el. A musical-szerepektől a drámai alakításokig sokféle feladatban próbálhattam ki magamat, csodálatos főszerepeket játszhattam. S hogy ugorjunk egy nagyot – ha már beszélgetésünkben a vidék élvez prioritást -, ezt követően, a Madách Színházban és a Nemzeti Színházban eltöltött évek alatt sokat játszottam vidéki színházakban és művelődési házakban, majd következett a máig tartó „szerelem”, a kecskeméti Katona József Színház. Ebben az élhető városban a színházszerető közönség és az önkormányzat is támogatja azt a komoly művészi munkát, ami 6. éve az én nevemhez köthető. Érezzük a közönség szeretetét, és ez a legtöbb, amit kaphatunk.

- Egy kérdés erejéig kanyarodjunk vissza a „régmúltra”. Mennyire szerette Ön a „vándorszínészetet”?
- Nemcsak hogy szerettem, de tiszteltem is azokat, akik járták az országot, és vitték színvonalas előadásokkal a kultúrát. Én magam is sok színésztársammal együtt többször léptem fel vidéki játszóhelyeken, mert megéreztük, hogy ez egy misszió. Gondolja csak el: vittük a jelmezeinket, beültünk a buszba, és mentünk játszani. De nagy örömmel tettük, mert a vidéken élő emberek – akik többségének nagyrészt csak a tévé és a mozi jutott –, akkoriban is kiéheztek a színházra.

- Hogyan látja a mai vidéki színházi életet, a vidéki színházak helyzetét?
- Nem mondok újat azzal, hogy a gazdaság nehézségei nyilván a kultúrára is hatással vannak. Ezért komoly dolognak tartom, hogy a kormányzat napjainkban is minden támogatást megad a művészeteknek, így a színházi élet felé is nyitott. Közéjük tartoznak természetesen a vidéki társulatok is, melyek minden évben a budapesti Thália Színházban egy fesztiválon vehetnek részt. Külön öröm számomra, hogy múlt évben is, idén is a Kecskeméti Katona József Színház kapta a legjobb előadás díját.

- A Katona József Színház számos közönségcsalogató ötletéről, programjáról sokat hallhattunk. Mennyire fontosak ezek a társulat életében?
- Vallom, hogy színházat csinálni nagy felelősség. A színielőadás olyan közösségi szertartás, ahol a színpad és a nézőtér együtt él, közösen játszik estéről estére. Ennek óriási varázsa van, s hiszem, hogy ez soha nem szűnik meg. Éppen ezért fontos az előadásokon kívül is kiszolgálni a közönséget. Mi például a színházi évad előtt évek óta ellátogatunk a kecskeméti piacra, ahol közönségcsalogatóként kis ízelítőt adunk társulatunk repertoárjából, s ezeken az alkalmakon kínáljuk bérleteinket is.  Ismert az is, hogy a szezon végén, a Kecskeméti Arborétumban immár évek óta előadjuk az Újvilág Passiót. De hangsúlyt fektetünk az iskolásokra, óvodásokra is, hiszen néhány év múlva ők válhatnak színházunk törzsközönségévé. A Színészek az Ifjúságért Alapítványunk nyertes pályázatának köszönhetően egy éven át több oktatási intézményben tartunk foglalkozásokat.

Milyen a „viszonya” a mai vidéki élettel?
- Régóta vallom, hogy a fővárosi nyüzsgést, testnek és léleknek is szükséges kicserélnie egy nyugodtabb, átgondoltabb életre. A mi családi fészkünk egy Budapest közeli, csendes községben van. A portán mindig akad tennivaló, s számomra például nagy öröm, amikor a saját kertemben szedett paradicsomot vagy paprikát fogyasztom. Egyébként gyakran megfordulok helyi piacokon, akár Kecskeméten, akár a főváros közelében. Tudom, hogy kinek a legjobb a méze, a házi sajtja, a kapirgálós csirkéje, a zöldsége. Törzsvásárlója vagyok néhány gazdának, miként – nagy tisztelőjeként és a gyógynövények, valamint az azokból készült finom és egészséges teák fogyasztójaként – a bükki füvesembernek, Gyuri bácsinak is.

Fotók: hirextra.hu, 7ora7.hu