Nem úgy szaggatja már az istrángot – állította magáról a 76 éves Kis Miklós, de azért nem engedte, hogy helyette cipeljük a több tíz kilós subáját.  

Székkutas határában 100 anyabirkát és szaporulatát gondozza. Édesapja mellett 14 évesen bojtárként kezdte, azóta sem tud elszakadni a tanyai élettől, a jószágoktól. „Rabság lenne falun" – mondta Miklós bácsi, aki 6 gyereket nevelt fel.

- Gyere, öreglány! Kacér! - nógatta kutyáját Kis Miklós. A Székkutastól pár kilométerre lévő tanya közelében legelésző birkáihoz bandukolt komótosan a 76 éves juhász. Kutyája csak nem akarta követni.

- Nem tetszünk neki - jegyeztük meg fotós kollégámmal.

-  A fenét! Sztrájkol! Szuka, azt csinál, amit akar, mint a nők - legyintett a bajusza alatt mosolyogva Kacér gazdája. Miklós bácsi a hímzett lajbiját, szűrét, tollas kalapját is felvette a kedvünkért. A több 10 kilós subája is lekerült a fogasról - nem engedte, hogy helyette cipeljük -, ami télen szőrével befelé védi a hidegtől, nyáron pedig fordítva kell hordani, hogy ne legyen annyira melege a juhásznak - magyarázta. A csengős kampósbot sem hiányzott a kezéből.

Kutya ide vagy oda, nélküle is jól elboldogult.

- Anya, gyere! - kurjantotta el magát az anyabirkának, a csengő hangjára pedig megindult a falka. Sűrűjében kisbárányok ugrabugráltak. - Ilyenkor nem is szeretem, ha Kacér segít a terelésben, mert a falkát nehezen követik a kicsik. Felbuknak, eltörik a lábuk, nagyobb lesz a kár, mint a haszon - jegyezte meg.

Száz anyabirkát és a szaporulatát tartja.

- Voltak jobb és rosszabb éveink is - válaszolta megfontoltan, amikor a haszonról faggattuk. Némi habozás után hozzátette: a rosszra kár fecsérelni szót. Nem hagytuk lerázni magunkat. - Évtizedekkel ezelőtt egy jókora anyabirka gyapjújából, többszöri nyírás után az évi takarmányt fedezni lehetett, 600-700 forintot adtak kilójáért. Hol van az már? Mostanság alig adnak érte valamit, talán a felét, de nagyon nem is kell a gyapjú - magyarázta.
Hangjában nyoma sem volt elkeseredésnek. Kiderült: a birkahús sem nagyon kelendő, még húsvét közeledtével sem, mert a román és bolgár hús olcsóbb. Exportra persze nem közvetlenül tőle viszik, a kereskedőé a haszon többsége. Kilónként mintegy 830 forintot kap a húsért.

Bőven van munka a jószágokkal. „Mikor pitymallik, akkor kelek, majd sötéttel fekszem" – hallottuk Miklós bácsit, akinek segítője 18 éves lánya.
- Utánpótlás? - kérdeztük.
- Majd meglátjuk - felelte a gazda.

Kis Miklós is édesapjától tanulta a szakmát. Az 1950-es években a „padlássöprés" idején szegődött el Sóstóba, az akkori Petőfi téeszbe juhásznak, hogy legyen mit enni a családnak. Miklós bácsi 14 évesen már az apja mellett bojtárkodott, azóta sem tudott elszakadni a tanyai élettől, a jószágoktól.

- Nem úgy szaggatom már az istrángot, mint régen, de semmi pénzért nem hagynám itt a tanyát. Rabság lenne nekem falun - tette hozzá. Az 1980-as évtől lakik Székkutas határában.
- Egy szakajtóval vagyunk itt. Három lányom van, köztük egy nevelt, ők és családjaik is velem laknak. Három fiam is van, és öt unokám, egy dédunokám. Mit mondjak, mindig szerettem a fehércselédeket - mosolygott.

Az asszonyok miatt változtatott hagyományos birkapörköltjén is.
- Faggyús az íze, húzták a szájukat. Szépen lefejtem a hideg húsról a faggyút, ami nem kis munka, de legalább így megeszik. Akkor finom a hús, mikor öregfüvet legel, máskülönben zöldízű. Nem sok birkát eszük. Húsvétkor is inkább sonka kerül az asztalra. Hiába, no, sajnálom levágni őket – jegyezte meg az idős juhász.

Forrás: delmagyar.hu - Fotók: Schmidt Andrea