Április 24-e Szent György napja. Egész Európában régóta tavaszkezdő nap ez, melyhez számos hiedelem, hagyomány kapcsolódik. Csemegézzünk most belőlük!

Már a rómaiak is a kalendáriumban ekkorra tették Pales istennő ünnepét.  Ő a pásztoroknak, nyájaknak, mezőgazdáknak és vincelléreknek volt a „patrónája”. Ünnepén a pásztorok kiseperték az istállókat; vízbe mártott babérágakkal fröcskölték be, majd szalmatűz füstjével megfüstölték magukat és a jószágot is.

A tűzön a nyájat áthajtották, ők maguk háromszor ugrottak át rajta. Így remélték, hogy elkerülhetik a boszorkányok rontását. A pásztorok áldozatot is mutattak be ekkor, végezetül pedig kezet mostak a reggeli harmatban.

A római ünnep minden jellegzetes momentuma fennmaradt Szent György napi hagyományainkban. A keresztény egyház a legendás sárkányölő Szent György névünnepét erre a tavaszkezdő napra helyezte. A György naphoz kapcsolódó szokások, hiedelmek rendre a tavaszhoz fűződnek.

Ki volt Szent György?
Sárkányölő Szent György egyike a tizennégy segítőszentnek. A katonaszentek közé tartozik, ezért a lovagok, lovasok, később pedig a cserkészek, a fegyverkovácsok patrónusa lett.

A Szent Györgyöt jellemzően sárkányölés közben ábrázolják. A középkorban a sárkány magát a gonoszt, a pogányságot jelképezte, s e jelenet segítségével egy pogány nép, vagy ország megtérítését ábrázolták. György sárkányölő legendája kifejezi, hogy a hit erejével győzhetünk a gonosz felett

Gyík
A gyík gyakorlatilag a sárkány kicsiben. Logikus, hogy helyet kap a György napi hagyományok között.

A Szent György-nap előtt fogott gyíkkal és kígyóval kapcsolatosan sok a hiedelem.  A Szent György-nap előtt fogott gyíkot a torokgyík megelőzésére tartották alkalmasnak. A gyíkot nem bántották, hanem a  torkánál háromszor végighúzták gyűrűsujjukat, majd megkenték a saját torkukat háromszor.   Állítólag a Szent György-nap előtt fogott kígyóval tudást lehet szerezni. Moldvában nem jó gyíknak lenni: úgy hiszik, hogy aki György napja előtt kígyót agyoncsap, annak  megnő az ereje, de ha a kígyó elmegy, akkor elviszi az illető erejét.

Időjósló nap
Szent György-napi dörgés, jó bortermés – tartja a mondás, de nem csak a bor, hanem általában a jó termés előhírnöke volt a  György-napi égzengés. A György előtti mennydörgésről azt tartották, hogy  bő áldást hoz. Ahonnan hallatszik, abból az irányból várható egész esztendőben az eső. A mennydörgés, akárcsak a György napi eső, bő termést ígér.

Szent György-nap után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet -  mondják, tehát nincs mese, a várva várt tavasz ekkor már mindenképpen beköszönt.

A Gyimes-völgyi magyarok szerint, aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz rühes.

Mint húsvétkor, ekkor is sor kerülhetett határjárásra, a kutak megtisztítására, a határjelek felújítására.

Állatok kihajtása
Az állatok Szent György-napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött. Ezekkel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát  így próbálták biztosítani. A kihajtás legtöbbször zöld ággal történt.
A zöld ág maga az állatok gyarapodását szolgálja ( „Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél”). Ha a zöldág nyírfa vagy rózsafa, még a rontást is elhárította.
A jószág tűzön való át hajtása is hatékony rontás ellen a néphagyomány szerint. De a kapuba fektetett láncon, fejszén, ekevason, néhol tojáson vagy a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján is gyakran hajtották át az állatokat. Volt, ahol az állatokat kihajtás előtt még az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, mert azt tartották, hogy így erős lesz a lábuk.

Máshol a láncra tüskés vesszőt tettek, azt meg is gyújtották, s erre karácsonykor eltett hamut szórták rá, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék.

A pásztorok, béresek szegődtetésének ideje volt Szent György-nap, mely a következő Szent Györgyig vagy Szent Mihályig volt érvényben. A pásztorok megajándékozásának egyik alkalma is volt.  Néhol a csordás előző nap végigjárta a falut. Azoktól a gazdáktól, akiknek az állatait őrizte, tojást és szalonnát kapott, és megkínálták borral, pálinkával. Evés-ivás, táncmulatság zárta György  napot.

Szent György napját a magyar néphitrontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes György napi szokás a harmatszedés, melynek mágikus célja volt.

A harmatot a bőséges tejhozam érdekében gyűjtötték.  Néhol vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban, s ezt mondogatták: „Mind szedem…”, vagy „Vaját viszem, tejét nem, vaját viszem, tejét nem”. Közben egy marék füvet is szedtek, melyet aztán  a tehén elé tettek. A harmatos ruhadarabot a tejesfazékba facsarták bele, hogy sok vajuk legyen.

A Mura-vidéken harmatszedés közben ilyen filozofikus mondatot mondtak:: „Viszek is hagyok is”, azaz hagynak másnak is a haszonból . A harmatszedéssel tehát nemcsak a tej, hanem a termőföld hasznát  is igyekeztek biztosítani.  

Még több György-napi szokásról itt olvashatsz.   

Forrás:
Magyar Néprajzi Lexikon
Tátrai Zsuzsanna: Leányélet
Karácsony Molnár Erika-Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó
GUZSALYAS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat
mek.oszk.hu - rebelsprite.wordpress.com