Nem tartozik a slágerszakmák közé a hegedűkészítés és –javítás, ám az elhivatott mesterek rajongással beszélnek munkájukról, alkotásaikról, terveikről.

A műhelybe lépve finom zúgás tölti be a teret. Makai Gergő hegedűkészítő mester napszekrénye zümmög, mert benne szárad egy nemrégiben készült hegedű antikolt lakkozása. Életéről, munkásságáról beszélgetünk.

- Nyolcéves koromban kezdtem el gitározást tanulni egészen a középiskola befejeztéig a ceglédi zeneiskolában, P. Szabó Zoltántól és Volter Kálmántól. Érettségi után még egy évet ráhúztam, amikor Dávid Sándor a hegedűvel barátkoztatott meg. Sajnos a több esztendei zenetanulás sem jogosít fel arra, hogy kérkedjek ezzel a tudásommal. De például Stradivari sem tudott hegedülni. Szívesebben kérek meg profi muzsikusokat, hogy próbálják ki a hangszereimet. Nagy örömmel tölt el, hogy faszobrász, faesztergályos és mintakészítő édesapám és a zenét szerető, hegedülni tudó édesanyám példáját követhetem az életem útján – vallja a hangszerkészítő ifjú.

A gimnázium elvégzése után a ceglédi fiút felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerkészítő Iskolájának vonós, pengetős szakára. Ott a szakmát három éves képzés alatt lehet elsajátítani. Havonta csak négy-öt napot koptatta az tantermekben a padot, a többit Semmelweis Tibor hangszerkésztő műhelyében töltötte, Kemény Zsigmond mester keze alatt. Már az iskolaidőben három hegedűt készített, s az egyiket - az évfolyamából egyedüliként - kiállították 2000-ben Esztergomban, nemzetközi hangszer-remekek között. Az eseményt tanúsító bekeretezett oklevél ott díszlik a ceglédi műhely falán.

- A szakképesítő vizsgát 2001-ben tettem le - emlékezik vissza Gergő. A szakdolgozatom témájához dr. Pongrácz Pál egyetemi tanár, Budapest egykori főépítészének a hegedű statikájáról szóló könyve adta az ötletet. Míg a tanulmány a hangszerben nyugalmi állapotban lévő nyíróerőkről és feszültségekről szól, addig én a hegedű megszólaltatáskori dinamikájáról írtam. Ma is hálás vagyok a professzor úr sok-sok segítségéért. A vizsgára készítettem egy speciális hegedűt is, amelybe beépítettem a szakdolgozatomban leírt változtatásokat is.

A fiatalember a tanulmányai befejeztével elkerült hazánk egyik legjelesebb hazai hangszerkészítő mestere, Guminár Tamás fővárosi üzletébe, ahol évekig segédként dolgozott, sokat tanul még ma is a híres hegedűkészítő mestertől Varga Lászlótól. Természetesen emellett elkezdte építeni a saját önálló szakmai életét s fokozatosan felszerelte családi házuk egyik helyiségében a műhelyét, amelyben ott áll néhai édesapja réges-régi gyalupadja.

Mára összegyűjtött kellő mennyiségű és választékú méregdrága famegmunkáló eszközt, amelyek többségükben Svájcból, Kanadából, Angliából, Németországból és Japánból kerültek hozzá. A remekül felszerszámozott műhelyben a munkaeszközök aprók, finomak. A mini plasztikai gyalukból akár öt is elfér egy tenyéren. Kicsiny a fűrész-, valamint a fúrógép, amelyeket csak néhány munkafázishoz használnak, hogy minél kevésbé sérüljenek a nemes faanyag rostszálai. A csigafaragó szett darabjai sokévi spórolást követően gyűltek össze. Gergő bosnyák jávorfát és alpesi fenyőfát használ műveihez, amelyek szárítása is külön ismereteket igényel, hogy a rostok ne roncsolódjanak, a tiszta hangátvitel érdekében. Speciális eszközzel méri az anyagvastagságot. A hangszerjavításhoz pedig különleges szorítók kellenek, amelyek közül a „szersén” segítségével a vonós-hangszerek tetőrepedéseit szokták összehúzni.

A hegedűkészítőnek azonban nemcsak a faszobrászattal, hanem a festészettel, a kémiával, illetve a lakkészítéssel is tisztában kell lenni bizonyos fokon azért, hogy a hangszer megszólaljon, ráadásul szépen. A polcokon, mint egy középkori alkimistánál, rendben sorakoznak a különböző színű és illatú anyagokat tartalmazó dobozok, üvegcsék. Található itt egyebek mellett terpentinből, gyantából és titokzatos összetevőkből készített sűrű, mézgás aranybarna csillogású fenyő lakk. Az egyik tégelyben a napkeleti királyok egyikének kincséhez hasonlatos mirha kristályok sárgállnak. Olykor méh propoliszt is használ, a benzoe gyanta pedig a fényezésre szolgál. A ceglédi hangszerkészítő maga főzi a lakkot, amelynek titkos adalékát, mint hajdan a középkorban tették, neki is kedves mestere árulta el. Az ifjú hangszerkészítőtől tudom, hogy a vékony, keskeny ecsetek hegyére a retusáláshoz többek között a porosz kék színű, valamint az indiai sárga pigmentet használja, de van, amikor a hajdan porrá égetett elefántcsont alapú anyag fekete színét kell kikeverni. Az új hangszerek belül fehérek, de az ügyes kezű szakembernek köszönhetően kívülről úgy néz ki rajtuk a lakk, mintha a hangszer 3-400 éves volna.

Makai Gergő hamarosan önállósítja magát a pályáján. Azonban mint mondja, a mai napig rendszeres kapcsolatot ápol nagynevű budapesti mesterekkel. Nekik köszönhetően részese lehet az állami tulajdonú vonós hangszerek javításának, többek között a Filharmóniának és a Magyar Állami Operaház zenekarának is szokott dolgozni.

Hosszútávú terveiről a következőket árulta el az ifjú hangszerkészítő:
- Úgy érzem, hogy a szakmában eltöltött 16 esztendő alatt szereztem annyi tudást, hogy belevágjak a saját műhely alapításába. Mindig tiszteletben akarom tartani a régi mesterek munkáit és örökké kellő alázattal fogok a régi, remek hegedűk, brácsák és csellók javításához. Egyre inkább kialakul a saját stílusom a hangszerkészítésben, amelynek során őrzöm a hajdani olasz hegedűkészítők alapformáit, de természetesen a műveimbe beleviszem a saját egyéniségemet is.