Sokan csodálják selyemfestményeit, az ősmagyar motívumoktól a fantázia szülte szimbólumokig. De vajon ki ő, akinek tárlatai mindenütt sikert aratnak? 

Kovács Krisztina tizenöt évvel ezelőtt szeretett bele a selyemfestésbe, csupán a maga szórakoztatására. Élvezte, ahogy létrehoz egy tárgyat, ami a fantáziájából született, amit viselhet az ember, vagy szép lakástextil lesz belőle, melynek gyönyörű fénye és élő, intenzív színe van.

- Elbűvölt a selyem, a színeknek ez a varázslatos világa – mondja Krisztina. – Miközben festettem, a szép szín látványa kimondhatatlanul jó érzést okozott és elragadó látványt nyújtott. Körülbelül öt percnek tűnt másfél óra az alkotás során, oly gyorsan szaladt az idő.

Pályája kezdetén még nem voltak olyan kreatív szakkönyvek, melyekből tanulhatott volna, így maga kísérletezett. Később Németországból rendelt a selyemfestéssel foglalkozó könyveket, katalógusokat. Közben egyre többet festett, a „végeredményt” pedig mindig megmutatta ismerőseinek, hozzáértő művész embereknek. S mi lett a vége? Egyből kiállítás, majd sorban a többi tárlat, melyeket szinte minden alkalommal híres művészek – költő, zeneszerző, színész – nyitottak meg. Ezek adtak erőt Krisztinának a festéshez, mert látta, érezte, hogy amit csinál, az tetszik az embereknek.

- Fontos tudni, hogy a festésnél nem az úgynevezett hobbi módszert alkalmazom, melynek során a fixálásnál vasalással beleégetik a festéket a selyembe – említi beszélgetőpartnerem –, mert ezzel az anyag elveszíti legszebb tulajdonságait. Én minden selyemsálat több órán keresztül gőzölök egy gőzölő- berendezésben, amely a legmegfelelőbb módja annak, hogy a selyem megőrizze a lágy esését és fényét. Egy sál vagy kendő elkészítési ideje így akár 7-8 óra is lehet, ha azt veszem alapul, hogy több óra a gőzöléses fixálás is.

Kedves történeteket is mesél a selyemfestő. Megtörtént, hogy egyszer találkozott az utcán egy ismeretlen hölggyel, akinek nyakában a Krisztina által festett sál díszelgett. Ő csak mosolygott, mert tudta, hogy a hölgy több évvel azelőtt ajándékba kaphatta valakitől, és még mindig hordta.

Volt arra is példa, hogy a művész televíziót nézett, ahol éppen egy híres természetgyógyásszal beszélgetett a riporter, s örömmel látta, hogy a háttérben a lakás díszeként az ő selyemsála lógott a falon. Krisztina egyébként jótékonykodott egy színház megmentéséért, ahol sikerrel elárverezték egyik remekét. Az más kérdés, hogy mindig nehezen válik meg egy-egy darab alkotásától, mert mindegyiket saját gyermekének tekinti.

- Motívumaim között akadnak ősi magyar motívumok – folytatja bemutatkozását –, de ezoterikus jellegűek, csakrák, mandalák, buddhista szimbólumok, absztrakt minták, csigák, halak, macskák, mesék, fantázia ihlette minták is vannak közöttük.

Utóbbit például egy ékszerkészítő is felhasználta, és azóta ékszereket tervez a selyemsálakhoz. Büszke vagyok arra is, hogy a csakrák festését a hozzá tartozó mantrákkal Hummel Rozáliától tanultam, aki Indiában tanít egy jógaegyetemen.

Kovács Krisztina néhány éve abbahagyta a selyemfestét, de csak rövid időre – mert szüksége volt a feltöltődésre.

A közelmúltban viszont egy hagyományőrző egyesület meghívta Szlovákiába a selymekkel, majd a vindornyalaki művészkör tagjává fogadta. Ezek a momentumok újra erőt adtak neki, s belevetette magát a festésbe. Azóta már szerepelt a TV2 Kalandjárat című műsorában, és selymeivel a felsőrajki kiállításáért díjat is kapott.

Krisztina hiszi, hogy munkáival másoknak is olyan örömet okoz, mint festés közben önmagának. Mint mondja, akkor már megérte a sok munka, az alkotás.