Tavaly augusztusra nyúlik vissza a 28 éves Kassai Berta története. Az esztergomi hölgy 2012 nyarának végén egy horvátországi fesztiválon tevékenykedett – ott ismerte meg jelenlegi férjét. Amerikai születésű párjának az egyik jó barátja régóta a Portugália északi részén fekvő Cerdeirában élte ekkor mindennapjait, s a két világutazó gondolt egyet. Tudván, hogy az említett fiatalember kiadná telkének egy részét, máris összecsomagoltak, majd repülőre ültek, hogy szétnézzenek a nyugat-európai országban. A környezettudatos fiatal szerelmesek nem sokat haboztak: eldöntötték, hogy letelepednek a hegyek között, hogy kialakíthassák saját kis „bázisukat”. Interjú Kassai Bertával, a portugál vidék magyar hírmondójával.

- Fiatalság, bolondság. Gondoltatok egyet, és máris Portugáliában teremtetek. Megalapozott volt a döntés?
- Kitűztük a tervet, melyet mindenképp véghez akartuk vinni. A felkínált telek elég jó kondíciókkal bírt. Mindössze három hónap kellett ahhoz, hogy váltani tudjunk, decemberben már hivatalosan is portugál lakosnak mondhattuk magunkat. Ekkora már jobban felfedeztük a környéket, és aminek külön örültünk, hogy a falubeliek befogadtak minket. Úgy érzem, mostanra már valóban közéjük tartozunk.

- Életemben nem hallottam még erről a településről, de nekem sem kell mindenről tudnom. A koordinátáit felsorakoztatnád?
- Pontos számot nem tudok mondani, de mindössze pár százan élünk csak itt, ezen a teljesen izolált helyen. Többnyire öregek lakta falu, hisz a fiatalabbak – ahogy az lenni szokott – a városokban dolgoznak vagy tanulnak. Ők csak akkor járnak haza, ha valamilyen ünnep van. Egy tipikus „mindenki ismer mindenkit” térség ez a hegyekben, hatszáz méterrel a tengerszint felett. Mi szó szerint a hegyoldalban élünk, a központ – ha lehet így fogalmazni – viszont a völgyben van. Az öregek általában az ottani téren töltik a délutánt, így ha elmegyünk kérés nélkül őrzik a lakásunkat.

- Úgy tudom, kint sincs „kolbászból a kerítés”.
- Sajnos még csak cseresznyéből sem – hiába, hogy a terület erről a gyümölcsről vált ismertté. Munkának se híre, se hamva, nyelvtudás nélkül pedig majdnem hogy lehetetlen elhelyezkedni. A mi esetünkben szerencsére nem kell erről beszélnünk, hisz a megélhetésünk java külföldről származik. A férjem lemezlovas és producer, én pedig varrással foglalkozom, a fő piacom Anglia.

- Anglia? Nem értem az összefüggést.
- Hat évet éltem Londonban, a divatszakmában dolgoztam. Jó kapcsolatot ápolok az ottaniakkal és nem panaszkodhatom a megrendeléseket illetően – még így is, hogy elköltöztem onnan. A másik oka, hogy nem terjeszkedek Portugáliában, az, hogy nem beszélem a nyelvet, ami nélkülözhetetlen, ugyanakkor az elmúlt időben már vannak kérőim Lisszabonból.

- Mire specializálódtál?
- A szigetországban jobbára újrahasznált anyagokból varrtam gyermekkabátokat. Ha van vevő, akkor most már postán adom fel a kész termékeket.

- Egy ilyen fiatalasszony gondolom nem mellőzi a tengert, ha már úgyis a közelben van.
- Bár földrajzilag keskeny az ország, itt is vannak távolságok. Porto tőlünk két-három órára fekszik, ugyanakkor a férjem munkái miatt – hiszen sok a fellépése külföldön –sokat járunk a fővárosi reptérre. Olyankor nem hagyjuk ki a lehetőséget: egy napot maradunk a párom utazása előtt és után is, és megmártózzunk a tengerben.

- Kertészkedtek is, vagy ne kérdezzek butaságokat?
- Természetesen, ez volt az egyik fő célunk, mikor megszületett az elhatározás a költözésről. Ezzel szemben nincs könnyű dolgunk, mert a 2300 négyzetméteres telken eredetileg fenyőt neveltek és emiatt nagyon savas a talaj – télen ezért megmozgattuk és megtisztítottuk az ágaktól. Idén már megpróbáljuk kalciummal javítani, mert a palánták a föld minősége miatt jórészt elhaltak, viszont a magról ültetett növényekre nem panaszkodhatunk.

- Egy ilyen hatalmas méretű földterületet nem egyszerű kezeli.
- Mi nem szomorkodunk e miatt. Rengeteg gyümölcsfánk is van, amiket többnyire a helybeliektől kaptunk ajándékba. Itt rögtön meg is említeném, hogy egy idős házaspár úgymond örökbefogadott minket. Ők ellátnak minket mindenféle csemetével, maggal, és ami a legfontosabb: sok jó tanáccsal is. Gránátalma-, alma-, barack-, cseresznye-, dió-, füge-, olíva-, mandula-, mogyoró-, körte-, gesztenye-, eukaliptusz- és cseresznyefánk is van.

- Kellemes teletek lehet, ha a füge-, az eukaliptusz- és a gránátalmafák is túlélik.
- Össze sem hasonlítható a magyarországi, hosszú, hideg évszakkal. Hó abszolút nincs – vagy ha van is, akkor annak csodájára jár mindenki -, viszont rengeteg eső esik. Furcsa, hogy mivel itt viszonylag kellemes a tél, az emberek nincsenek felkészülve a fűtésre. A városokban egyszerűen nem létezik olyan, hogy fűtés, hiányzik a házakból. Vidéken a legtöbb helyen fával fűtenek, e körül forog itt az emberek élete. Tudomásom szerint rajtunk kívül már mindenki bekészítette a tüzelőt. A láncfűrész a mi völgyünk természetes hangja.

- Említetted, hogy a portugál nyelvvel még gondjaid vannak, pedig állítólag külföldön hamarabb tanul az ember.
- Az a baj, hogy nem vagyok rákényszerülve a gyakorlására. Házastársammal angolul beszélek, de a legközelebbi szomszédunk és a főbérlőnk is angol. Továbbá tapasztalatom szerint a portugálok – még az öregek is sokszor – beszélnek angolul és szívesebben használják azt, ha látják rajtam, hogy csak gagyogok az ő nyelvükön.

- Közben szólj, ha feltartalak.
- Ugyan, dehogy. Itt még szeptemberben is 35 fok van napközben, úgyhogy ilyenkor általában a házban ülünk. Kora reggel illetve délután dolgozunk csak kint, én személy szerint bikiniben lapátolok.

- Ezek szerint nem veted meg a „piszkos” munkát sem.
- Az egyik oka a faluba költözésünknek, hogy mindketten kiábrándultunk a civilizált életből, illetve életünkben elég fontos szerepet tölt be a környezettudatosság. Teljesen önfenntartó életet szeretnénk kialakítani, amiben nem függünk majd az államtól. Earthbag technikát alkalmazunk a fejlesztéseknél, mert a kis tőkénkből ennek a megvalósítására volt reális esélyünk. Ezzel a módszerrel mi, kevésbé tapasztalt építők is belátható időn belül otthonhoz tudunk jutni. Decemberig van időnk befejezni a formálódást, hisz akkor kezd a folyamatos esőzés és nem szeretnénk még egy szezont az albérletben tölteni.

- Az állatokkal hogy álltok?
- Itt helyben három cicánk van, de nekem otthon van még három kutyám is. Ha elkészül a bázisunk, akkor szeretnénk csirkéket, egy kecskét és egy szamarat is tartani.

- Milyen gyakran jársz haza? Tervezel a közeljövőben Magyarországra költözni?
- Nem tudni, hogyan forrja ki magát a jövő. Rendszeresen járok látogatóba szüleimhez és az ismerősökhöz, de szeretem járni a világot. A hónap végén például Norvégiába utazunk, hogy megnézzük milyen arrafelé a helyzet, szeretnék munkát találni az északi országban. Jelen pillanatban Portugália a szívem csücske, jól érzem itt magam.