Pali bácsit 81 éves korában ismertem meg. Az eresztvényi kőbányában bemutatta nekem a kockakő-faragás fortélyait. Embert próbáló munka ez a javából.

Balázs Pál ma 89 éves. Ő az utolsó medvesi ritzer. Nála fiatalabb kőbányászok élnek ugyan még a Medves vidékén (működő kőbánya már nincs), de ők már többnyire az eresztvényi bányában fejtették a követ, amelyet nem faragtak, útépítésekhez szállították. A macskakő kiment a divatból.
A ritzerek feladata az útburkoláshoz használt kockakövek kifaragása volt.

1936-ban, 12 évesen kezdett el a Magyarbányában dolgozni. A ritzerek mellé osztották be, a hasonszőrű fiatalokkal együtt az volt a feladata, hogy "lespicelje" a követ, vagyis vésővel, kalapáccsal egyengesse a kockakövek sarkait, oldalait. Később termelőként, rámolóként dolgozott, de megtanulta a ritzelést is.

Abban az időben a Magyar bányában nyolcvan ritzer dolgozott. Kis kockát, nagy kockát, hosszú kockát, fejkövet faragtak. Szinte kizárólag Budapestre szállították a macskakövet, ahol sok-sok kilométer útburkolatot készítésére használták fel. A hidak burkolására nem szabályos kockát, hanem félkockát készítettek. Egy nagy kocka mérete: 18x18x18 cm.

45 évig dolgozott kőbányában, három évet fogságban is töltött a Kaukázus lábainál, a Kaszpi-tenger partján.
Nem volt egyszerű a kőbányászok élete, amíg nem volt rakodógép, egy embernek egy nap alatt négy dömpert kellett kővel megrakodnia. Ennek ellenére a szénbányászokat jobban megfizették akkoriban. Pali bácsi kicsit keserűen mondja: "Úgy soroltak be minket, mint a postásokat."

A Magyarbánya után az eresztvényi kőbányába került, 1959-től robbantómester lett. Tragédiák a kőbányákban is történtek, sajnos, szép számmal. Pali bácsi emlékszik arra, hogy az egyik társát, aki robbantómesterként vele vizsgázott, maga alá temette a leomló kőfal. Egy napig szedték le róla a követ, sajnos, nem tudták megmenteni az életét.

A robbantómesterek élete sem volt egyszerű. Az ő feladatuk volt a robbantás után a sziklafalak megtisztítása, hogy ne üssön senkit agyon a meglazult, leeső kőzet. Egy szál kenderkötélen lógtak a 30-50 méter magas kőfalakon, hogy lelökjék a meglazult kőtömböket.

A faragni való követ egyébként ékekkel fejtették le a falról, vagy lőporral kirobbantották. Paxitot ebben az esetben nem használtak, mert az összeroncsolta a köveket. A Magyarbányában voltak a legjobb faragni való kövek, de az a kő nagyon "szívós" volt, az eresztvényi kővel könnyebb volt dolgozni.

Sok embernek adtak munkát a medvesi kőbányák, még Mátraszőlősről is jártak ide dolgozni. A bánya teherautója ment értük minden nap reggel, és vitte őket haza esténként. A vendégmunkások feladata leginkább a "földelés" volt, vagyis a követ fedő földréteg eltávolítása. A kőbányákban rabok is dolgoztak. Kisebb bűncselekményekért, pár hónapra elítélt emberek voltak. Nem is nagyon kellett őket őrizni, de azért mindig volt fegyveres őr a bányákban.

Pali bácsi 82 éves feleségével él Somoskőújfaluban. Jól megvannak. Két gyermeke született, a fia sajnos pár éve elhunyt. Négy unokája van.

A szerző filmje és felvételei.

{youtube width="570" height="428"}lhwhZPwZ3bA{/youtube}

Forrás