"Ha álmunkban levendula illatot érzünk, egy kedves élmény emlékét idézzük fel" - írja Krúdy Gyula Álmoskönyvében.  A levendulász is ugyanezt vallja.

Solymosi Józsefné, Icával mesterségéről, praktikáiról, elhivatottságáról beszélgettünk. Így él egy levendulász!

- A levenduláról a legtöbb embernek a mediterrán éghajlat, a jellegzetes illat, és a gyönyörű lila szín jut eszébe. Közismert gyógynövény.
- És hozzáteszem, méltán – meséli Solymosi Józsefné Ica, a levendulász. - Azt sokan tudják, hogy a levendulát a rómaiak hozták be Európába. Az ókorban a görögök és a rómaiak bőségesen használták szépítkezésre: szappanjaikat és fürdővizüket illatosították vele, valamint testükre kenték. A levendulás fürdővel ízületi merevségüket és fáradtságukat kezelték.
De hosszú évszázadokon át levendulával oldották az izomgörcsöket, fájdalomcsillapításra és idegrendszer erősítésére alkalmazták, valamint rovarölő és tetűirtó szerként is szolgált. A középkorban a kolostorok kertjének kedvelt gyógynövénye volt, fájdalomcsillapítóként és sebek gyógyítására használták. Az angol Izaak Walton így írt: ,,olyan házba kívánkozom, ahol az ágynemű levendulától illatozik". A XX. század elején hasmenés, köhögés, fejfájás, ideges szívdobogás, ízületi fájdalmak gyógyszereinek alkotójaként került be a gyógyászatba. A II. világháborúban sebfertőtlenítőként használták.

- Mikor van az Ön munkájában a szezon?
- A munka egész évben tart. Még télen is, mert ilyenkor akár a régiek, előkészülök az egész következő esztendőre azzal, amivel lehet.

- Mit jelent ez?
- Zsákot, párnát, szívet szabok, varrok, az angyalokhoz a csuhékat készítem elő, szív alapokat készítek a levendula szárából. Ha az embert a munkája a természethez köti, akkor megtapasztalja a természet ritmusát. Nekem ez egyfajta nyugalmat, biztonságérzetet is jelent.

- Ki gondozza a levendulást?
- Hogy ki ültet meg kapál? Hát én, és örömmel teszem. Szerencsés embernek érzem magam, mert a férjem is a kert szerelmese és mindenben a partnerem. Sokat segít.  A levendulát magam szaporítom dugványozással. Ennek az ideje ősszel vagy tavasszal jön el, s  az eltelepítést  is ekkor végzem. Több fajta levendulával dolgozom. Az egyik fajta különlegessége, hogy a fagyokig folyamatosan virágzik, e tulajdonsága miatt nagyon sokáig frissen is felhasználható.

- Ön, aki folyamatosan ebben a csodás illatban él, érzi még?
- Igen, szerencsére. Sajnálnám, ha nem így lenne.

- Ha van néhány bokor levendulánk, honnan tudjuk, hogy aratható?
- A jellegzetes illatú lila virágok nyáron jelennek meg. Hosszú szárú álfüzéreken láthatjuk őket. Amint a sok  álfüzér alsó része nyílni kezd, máris begyűjthetjük a virágokat és kezdődhet azok szárítása. Egy szár általában  jó  egy hétig nyílik,  aztán újabb borul virágba, ezzel is biztosítja az egész nyáron át tartó varázslatos illatot.

- Hogyan tartósíthatjuk a levendulaszálakat?
- A teljesen kinyílt virágok szárát tőből kell levágni. A bokrok különben nyírással szépen formázhatók. A levágott szárakat kössük csokorba. A napfény ekkortól ront a csokor színén és illatán, ezért árnyas, szellős helyen felakasztva érdemes szárítani.
Fontos, hogy a száradás viszonylag gyors lehessen, és a csokrok belseje is kapjon levegőt. Ha a virág kézzel elmorzsolható, a szár pattanva eltörhető, akkor jól dolgoztunk. Szárítás után lemorzsolhatjuk, és jól zárható üvegbe tehetjük a virágokat fűszerezés céljából. Egy kevéske  levendula pikánssá és illatossá varázsolja  még a lekvárt is, ennek újra nagy divatja van. Sőt, még porcukrot is ízesítnek vele: a vaníliarúdhoz hasonlóan a tároló edénybe rejtenek pár virágos ágat, ami majd átadja az illatát a cukornak. A levendula, ha rózsa mellé ültetjük, távol tartja a levéltetveket. A szekrényünkben pedig a molyokat tartja távol-  én is készítek levendulavirággal töltött vászonzacskókat, párnákat. Népi hagyomány szerint a kertünkben a kerítés tövébe ültetett levendula megvéd az átoktól és a boszorkányoktól.

- Milyen portékái vannak a levendulás zacskócskák mellett?
-  Régre nyúlik vissza, hogy koszorúkat fontak őseink levendulából, így használva fel a növény szépségét, gyógyító és molyűző erejét. Ez a tény sarkallt arra, hogy ősi formákat keressek a népművészetben, s megkössem azokat.  Például buzogányokat kötök levendulából A régi időkben ezeket a szekrényekbe helyezték, illetve felakasztva  a szobában illatosításra s a szem gyönyörködtetésére, mert az is szempont ám! A szívforma ma is igen kedvelt, a népművészetben gyakran használt motívum. Szívesen kötöm, ezen a formán csak tiszta jó szívvel szabad dolgozni! Ezen kívül koszorúkat, fonatokat készítek, csuhéval kombinálva levendulás angyalokat, vagy a már említett zsákocskákba, párnácskákba töltöm a szárított levendulát.

Bővebben itt olvashatsz a levendulászról.