A hosszú élet titkát a nyolcvanon túliak biztosan ismerik. Közülük is főként azok, akik ebben a korban is aktívan dolgoznak, s pihenni nem szeretnek. 
Május 12-én, szombaton, a „Kézművesség ezer éve a Kárpát-medencében” elnevezésű programsorozat keretében kézműves kiállítást és vásárt rendeztek a Nógrád megyei Kazáron. A sok-sok kiváló kézműves, népi iparművész között szerényen húzódott meg az egyik sátorban Gabi néni, aki 84 esztendősen majd száz kilométer távolságból, egy szlovákiai kis faluból érkezett a rendezvényre. Finom, édes ostyahengert árult és kínálta a saját maga kötötte, fél combig érő harisnyákat is.

A természetes emberi kíváncsiság arra irányult, hogyan bírja a munkát ilyen egészségben, jókedvben és lendülettel ez a „csodaasszony”, aki az éppen színpadon éneklő, vagy táncoló hagyományőrző csoportokkal együtt dúdolta a dalokat sátorban, majd jókedvűen mesélt régi és mai dolgokról. S Gabi néni emesélte az ő titkát.

- Vidéken nőttem fel, tizennégy éves koromtól dolgozom, így nekem nem idegen a munka – mondta nemes egyszerűséggel. – Nagy a kertünk, ott mindig van tennivaló, tavasszal kiváltképpen. Nappal ez az elfoglaltságom, kora este pedig kezdődik az ostyakészítés. Ebben segítségemre van a lányom, együtt nagyon jól halad a munka. Heti néhány alkalommal eljárok a falusi asszonykórusba a próbákra, s természetesen sok hét végén a fellépésekre is. Ha hét közben rossz az idő, akkor előveszem a kötőtűt, és a gyomlálás, kapálás helyett ilyen szép dolgokat készítek, szemüveg sem kell hozzá – mutatott a valóban gyönyörű, ráadásul ma divatos, kötött fehér harisnyára.

- A hét végi napokon sem pihen?

- Dehogynem. Ha a kórussal megyek valahová, az is pihenés, s nekem a vásározás is az. No meg kevés a nyugdíj, jól jön a pluszpénz. Igaz, dolgozunk is érte, éjfél előtt ritkán kerülök ágyba. Meg aztán szeretek emberek között lenni, az ilyen alkalmak szinte megfiatalítanak. Hála Istennek egészségem is van mindehhez, s remélem, amíg bírom, kedvemre dolgozhatok.