Vajon még mindig a fehér kontyos, palacsintát százasával készítő nagymamát tartjuk az ideális nagyinak? S mi a szerepük a nagyszülőknek a családban? 

‒ Az utóbbi évtizedekben sokat változott a nagymamakép - említi Roboz Gabriella pszichológus. ‒ Vidéken létezik még a csakis a családjának élő nagymama, de a mai ötven felettiek már ennél jóval változatosabb módon képzelik el életüket: megvan a saját életterük, és nem hasonlítanak a régi, bármikor előkapható nagymamákhoz. Az emancipált nagyi még tanul, dolgozik, megvalósítja régi álmait, de ezt össze tudja egyeztetni a nagyszülői szereppel, és életébe belefér az unokázás, a nagymamai segítségnyújtás is.

A korizmus (idősebbekkel szembeni diszkrimináció) azonban erősen hat, és az idős ember munkaerő-piaci értéke csökken. Ezt ellensúlyozandó, néhányan igyekeznek kihasználni a megnövekedett szabad időt, a kevesebb felelősséget, és belefáradva a szülői szerepbe, gyerekeik felnőtté válása után inkább gondtalanul, szabadon akarnak élni. Különösen a viszonylag fiatalon nagyszülővé lettek zárkóznak el ‒ tudat alatt, vagy nyíltan vállalva ‒ az unokás feladatok elől, mert azok az öregséggel szembesítik őket, amitől félnek.

Hatással van a nagyszülőségre a hagyományos családmodellek felbomlása is. Sok fiatal pár már nem a közös, hanem a különféle kapcsolatokból származó gyerekekkel él, akiknek élete más szülőkhöz és nagyszülőkhöz kötődik. Mivel új jelenségről van szó, nincsenek társadalmi minták, egyénileg (személyiségtől, a személyiség integritásától és érettségétől függően) kell kidolgozni a jó megoldásokat. Jellegzetes kérdések ilyen esetekben, hogy egyáltalán ki számít nagyszülőnek, mit lehet elvárni a mostohanagyszülőtől, hogy viszonyuljon a "lízingelt" unokához, s mi történjen, ha maga a nagyszülő is elválik: hogyan és milyen kapcsolatot tarthat fenn a saját és a nem vér szerinti unokával.

Fogadd el a helyzetet!

‒ A már felnőtt gyereknek is időre van szüksége, amíg fel tudja dolgozni a szülei szakítását és az új párkapcsolatukat, de tapintattal és türelemmel sikerülhet ‒ állítja a pszichológus. ‒ Méltányolni kell a szülők döntését, és elfogadni, hogy ők is csak a boldogságra törekednek, amit új párjuk mellett vélnek megtalálni.
Nagy áldozat lenne egy ilyen döntés miatt kizárni az életünkből az apát, vagy az unoka életéből a nagypapát. Ebben a helyzetben a férj tudja semleges résztvevőként segíteni a feleségét a szülőkkel való újfajta kapcsolat kialakításában. Sokan nem tudják, hogyan engedjék be az új kapcsolatot a család, az unoka életébe. Sokszor azonban jóval kevésbé probléma ez, mint gondolnánk. Ma már nem tabu az idősek szerelmi élete, az unoka is beavatható - természetesen életkorának megfelelően ‒ a változásokba. A gyerekek könnyen alkalmazkodnak, ha a szülők is elfogadóan kezelik a helyzetet. Ha az új családtag nem tolakodóan közelít a gyerekhez, és nem akarja eljátszani az igazi nagyszülő szerepét, a gyerek is természetesen fogadja majd be az új személyt a családba.

Egyre több a válás
A nagyszülők generációjában is egyre több a válás - olvasható a 2012-es Demográfiai portréban. 1990-hez képest a húszéves vagy annál hosszabb házasság után kimondott válások száma majdnem megkétszereződött. A régi mondás szerint "A jó feleség köténye mindent eltakar", sugallva ezzel a problémák szőnyeg alá söprését és a feltétlen megbocsájtást. Nos, a számok alapján ma már a nagymamák nem hordanak ilyen kötényt. Inkább a késői újrakezdést választják, egy jobb élet reményében.

Az unoka fiatalon tart
‒ A mai családok képét a karós babhoz szokták hasonlítani, ami függőlegesen megnyúlik, hiszen a hosszabb élettartam miatt egyszerre akár három-négy generáció is él a családban, vízszintesen azonban keskeny, mert a kitolódó gyerekvállalási kor és a csökkenő gyerekszám miatt az oldalági rokonság kevésbé kiterjedt - mondja Gyarmati Andrea szociológus. ‒ A legutóbbi kutatások szerint a nagyszülők egyre fontosabbnak tartják életükben az unoka gondozását, és több időt is fordítanak rá, mint korábban, ha ebben nem akadályozza őket a földrajzi távolság és a kitolódó nyugdíjkorhatár. Az unoka életében a nagyszülők mentorként, tanítgató barátként vannak jelen, és különösen családi krízishelyzetben (szülők válása, betegség) nő meg a szerepük.

A kisgyerekgondozásba aktívan bekapcsolódó nagyszülők jellemzője, hogy fiatalabbak, sok kisebb unokájuk van, magasabb az iskolai végzettségük, és házasságban élnek. Tény, hogy a nagyszülő válása negatívan hat az unokával való kapcsolatra: utána ritkábban vesznek részt a gondozásában, kevesebb és rosszabb minőségű a kapcsolatuk a családdal, és gyakran megszűnik az unoka mentorálása is. Ez a negatív hatás a nagypapáknál, legfőképpen az apai nagypapáknál erős, akik válásuk után sokszor kiszorulnak az unokák életéből. Pedig míg a dédszülők generációja egyáltalán nem foglalkozott a gyerekekkel, a mai nagypapák érzelmileg is kötődnek az unokáikhoz, és velük pótolják be azt, amit a saját gyerekeiknél elmulasztottak.

Forrás: babaszoba.hu