Egy magyar gyereknek nincs szüksége külön fejlesztésre. Azzal, hogy megéli a magyar kultúrát, jól felkészül az életre testileg és lelkileg egyaránt.

A tánc a legtökéletesebb példa. Kell-e jobb torna az agynak, mint egy forgatós, ahol figyelni kell a zenét, a lépést, forogni kell – komoly egyensúlyérzék kell hozzá –, és még a párunk lépéseire is kötelező ügyelni. Mindezt a másodperc töredéke alatt, egyszerre megvalósítva mindent.

Micsoda pénzeket fizetnek ki a szülők jazz balettre, hogy „szép tartása legyen a kislányuknak”. Próbáljon csak eltáncolni egy üveges táncot, gyakoroljon gyermekünk pár héten keresztül üveggel a fején táncolni. Vagy járjon karikázót a lányokkal. Csak akkor forog az a kör, ha mindenki tartja magát, fenekét behúzza, cicit kidobja.

A kamaszlányok zumbázni és aerobikozni járnak, ahelyett, hogy eljárnának táncházba. Egy-egy áttáncolt éjszaka alatt 2-3 kilót fogyhatunk.

Nagyszüleinknek első osztályban volt egy füzetük és egy ceruzájuk és megtanultak írni. Másodikban kaptak pennát és tintát, akkor lehetett már tintával is írni, és a számok világába is belekóstoltak. Nem rohantak, hogy karácsonyra olvassanak, és nem volt 20.000 Ft-os tankönyvcsomag. Ezekért a könyvekért most sok-sok pénzt fizetnek ki a szülők.

A modern szülő már kisbabakorban elkezdi fejleszteni a gyereket, felkészíti az életre. Fejlesztő játékok tömkelegét lehet kapni drága pénzért. Pedig a faragás, a fonás, a hímzés, a gyöngyfűzés mind-mind ugyanolyan jó, finom, motorikát fejlesztő elfoglaltságok. Vidéken élő gyermekeke egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy a kukoricaszemeket bizonyos szabály szerint fejtik, és a csövön valamilyen minta szerint hagy néhány szemet. Nem is olyan egyszerű feladat a pici ujjakkal úgy fejteni a szemeket, hogy kijöjjön a minta.

Sorolhatnánk a példákat. Tényleg igaz, hogy valóban minden fontos területet lefed a mi csodás kultúránk. Nem mondhatjuk, hogy az aerobic rossz. De minek, mikor nekünk itt van ez a csoda. A táncház módszert már felvette az UNESCO a kulturális listájára. Mások már látják, hogy ez nem mindennapi dolog. Jó lenne, ha mi is észrevennénk.

Forrás: Blog.erdely.ma/ottholtanya