A gyógynövények gyűjtése régi, nagy hagyományokkal rendelkezik Magyarországon. A hazai ökológiai adottságok között kiváló minőségű drogok gyűjthetők.

A gyűjtés általános feltételei

Megfelelő szakismeret a gyűjtendő növényfaj felismeréséhez: a gyűjtőknek jól kell ismerniük a gyógynövényeket. Képesnek kell lenniük a botanikai, illetve morfológiai azonosításra és megkülönböztetésükre más fajoktól.

Az optimális gyűjtési időpont és gyűjtési mód ismerete: a gyűjtőknek tudniuk kell, hogy melyik növénynek mely részét mikor és hogyan kell gyűjteni.

Megfelelő helyismeret és a gyűjtendő faj élőhelyének ismerete.

A gyűjtött gyógynövények jellegzetes biotópjai

Az erdők és környékük (erdőszélek, tisztások, vágások, bozótosok) fontosabb gyógynövényei: gyöngyvirág, szagosmüge, tüdőfű, vérehulló fecskefű, aranyvessző, csípős csalán, erdei ibolya, kankalin, kapotnyakfű, májfű, meténg, nadragulya, zamatos turbolya, vadárvácska, veronikafű, apróbojtorján, bodza, csipkerózsa, galagonya, kutyabenge, fehér fagyöngy, boróka, ezerjófű, fehér árvacsalán, csarabfű, fekete áfonya, szamóca, szeder, tavaszi hérics, tölgyfazuzmó, bakfű stb.

A legelők és a rétek fontosabb gyógynövényei: cickafarkfű, kakukkfű, ka­milla, pemetefű, somkórófű, pásztortáskafű, beléndek, maszlag, ökör­farkkóró, fehér üröm, gyermekláncfű, füstikefű, orbáncfű, tejoltófű, őszi kikerics, útifű, vasfű stb.

Vizes élőhelyeken található fontosabb gyógynövények: vizek mentén, nyirkosabb réteken, árkokban és árkok mentén fehér mályva, fekete nadálytő, fehér zászpa, fűzfa, kecskeruta, földi bodza, martilapu, acsalapu, ebszőlő, komló, útilapu, földitök, szúrós gyöngyajak, kenderkefű, libapimpó, sédkender, örvénygyökér, mezei zsurló, papsajt stb.

Ingó lápokon: vidrafű; mocsarakban, folyók ártereiben, álló vizek partján: orvosi kálmos.

A homokbuckák gyógynövényei: homoki pirosító, homoki szalmagyopár, fátyolvirág. Jelentős futóhomokos területeinket borókával telepítettük be.
A művelés alatt álló területek és tájak gyógynövényei: pipacs, szarkaláb, búzavirág, aggófű, tarackbúza, édesgyökér, tisztesfű, porcikafű, porcsinfű stb.

Haszonfák, díszfák, mint gyógynövények: hársak, fehér akác, tölgyek, fekete nyárfa, fehér nyírfa, kőrisfa, szelídgesztenye, vadgesztenye, mandulák, japánakác.

Kultúrnövényeink drognak használt melléktermékei: diófalevél, dió­ko­pács, dióközfal, kukoricabajusz, babhüvely, cseresznye- és meggyszár, mákgubó, fűzfavesszőháncs, napraforgóvirág, málna­le­vél, sza­mócalevél, fekte ribizlilevél.

A gyűjtési módok

A gyógynövényeknek nem minden része tartalmaz azonos minőségű és mennyiségű hatóanyagot, ezért különböző részeik alkalmasak a drogelőállításra. Egyes növényfajoknak csak a virágját, a levelét, a gyökerét vagy a termését, másoknak pedig esetleg két-háromféle részét is gyűjteni kell. Ekkor gondoskodni kell az elkülönítésről már a gyűjtés során is. A gyűjtés növényfajonként eltérő fejlettségi állapotban történhet, és a gyűjtést követő tisztítást-szárítást is különböző előírások szerint kell végezni. Vannak azonban általánosnak ítélhető szempontok, melyeket az egyes növényi részek gyűjtése során figyelembe vehetünk.

Virág-illetve virágzat gyűjtése: a virágokat általában kinyílva kell gyűjteni. Általában törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen a kocsányrész aránya.
Levél- illetve levélzet gyűjtése: a leveleket ép, fejlett állapotban gyűjtsük. Nem gyűjt­hetők a beteg, károsodott levelek. A leveleket egyenként, rövid, legfeljebb 2-3 cm-es nyélrésszel kell leszedni.
A virágos, leveles hajtások gyűjtése: a virágzás elején-közepén kell gyűjteni, mert egyes növényfajok virágai a teljes virágzásban könnyen lehullnak. A szárnak csak a felső, el nem fásodott, leveles szárrészeit kell gyűjteni.
Teljes föld feletti részek gyűjtése: ezeket a kis habitusú gyógynövényeket a gyökérrészektől mentesen kell gyűjteni vagy ezektől azonnal meg kell tisztítani.
Kérgek gyűjtése: a kérget fiatalabb törzsekről vagy legalább 2 cm vastag ágakról lehet gyűjteni.
A gyökerek és a gyökértörzsek gyűjtése: ezeket a részeket általában a vegetációs időn kívül gyűjthetjük, általában ősztől tavaszig. A kiásott gyökereket azonnal tisztítani kell a talajszennyeződéstől és a többi növényi résztől. A szárítás elősegítése érdekében a nagyobb gyökereket általában fel kell aprítani. Egyes gyökérféleségeket hámozni kell, a fehérmályva gyökerét pedig kockázni is.
A termések gyűjtése: többnyire érett állapotban, minél kevesebb kocsányrésszel gyűjthetjük. A fürtös terméseket általában fürttel együtt gyűjtik.

A gyűjtés ökológiai szempontjai

A gyógynövények túlzott mértékű gyűjtése során nem csak a növényállomány reprodukciós képessége és zavartalan terjedése károsodik, hanem visszafordíthatatlan környezeti változásokat is előidézhet (fajszám-csökkenés, veszélyeztetett és védett fajok számának gyarapodása). Ezt a folyamatot olyan direkt környezeti hatások is felerősíthetik, mint a természetes élőhelyek csökkenése az erdőirtás, vízszabályozás által, valamint a rudeális területek csökkenése. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kell a gyűjtést szervezni és végezni.
Nem szabad azokat a növényi részeket is károsítani, amik nem szolgálják a drogelőállítás alapanyagát.
Nem szabad gyökerestől kitépni a nem gyökérdrognak gyűjtött növényt.
Hagyni kell annyi termést a gyűjtés során, hogy az elszaporodása ismét biztosítva legyen a növényfajnak.

A mérgező hatású gyógynövények gyűjtése fokozott figyelmet és szaktudást igényel. Védőkesztyű illetve a feldolgozás során más védőfelszerelés használata is indokolt lehet.

A friss növényi részek gyakran nagyon sérülékenyek, és már a gyűjtés során elszíneződhetnek, értéktelenné válhatnak. Ezért a gyűjtésre alkalmas tárolóeszköz megválasztásánál a fajra és a növényi részre jellemző sérülékenységet figyelembe kell venni.

A gyűjtésre engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától, abban az esetben is, ha állami kezelésben lévő területeken a saját felhasználást meghaladó mennyiséget gyűjtenek.
Az alábbi táblázat tartalmazza a hazánkban gyűjtött fontosabb gyógynövényeket és azok termését.

Forrás