A Housekeeping Monthly, 1955. május 13-i számában közreadta a “Jó feleség ismérvei” című okosságát, melyet egy mai nő talán harsányan nevetve olvas.

A sorokat olvasva – minden nevetés ellenére – bizonyára a hölgyek találnak benne kedvenc megállapításokat. Tehát milyen is volt közel 60 éve a jó feleség?

“Készítse el a vacsorát időben! Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.

Készüljön fel a fogadására! Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám.
A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra, és az ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.

Csökkentse a zajt! Amikor a férje hazajön a munkából kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el.

Legyen boldog, hogy láthatja őt! Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait.

Hallgassa meg amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően.

Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél.

Ne zavarja! Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne.

És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy Ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.

És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.”

Persze az 50-es években sem vonatozott ez mindenkire. Nem hinném, hogy minden békebeli háziasszony vad eksztázisban vetette rá magát szeretett urára, amikor az megajándékozta egy vasalódeszkával! Az asszonyok akkor sem mosolyogtak parancsolójukra édesdeden, szenvedélymentesen, míg az pöfékelve utasítgatta őket.
A pár vérmérséklete diktálta az otthoni felállást (is).

Forrás: zacc.cafeblog.hu