A Velencén élő Füle Jenő számára szinte szenvedély a méhészkedés. A szakember immár több mint negyven esztendeje gondozza és óvja a szorgos méheket. 
Munkájához a mézesház megépítésére sikeresen pályázott, a berendezései korszerűek.

- Egy társasággal van kapcsolatom, ők szállítják el a méz nagy részét – mondja a méhész. – Bioméhész 2002-től vagyok, de már 42 éve, fiatal koromban beleszerettem ebbe a munkába. A természet nagyon vonzó számomra, így szinte egész évben kint vagyok. Volt főfoglakozásom is, de amióta nyugdíjba mentem, minden időmet a méhészettel töltöm. A munkás években is méhészkedtünk a feleségemmel, Icuval. Mindenhová együtt mentünk, szinte kempingeztünk, amíg a méhek dolgoztak, beszélgettünk, de Icu a közelmúltban eltávozott közülünk.

Az álló méhészetben és a mozgóban együttesen körülbelül 190-200 család várja, hogy kiröppenjen, elkezdje a gyűjtőmunkát.

- A méhanya-nevelés miatt kénytelen vagyok álló méhészettel is foglalkozni – folytatja a bioméhész. – Saját részre, magamnak nevelem a méhanyákat. A guruló méhészházzal annak függvényében vándorlok, hogy mikor, hol, mi virágzik. Van repcemézem, két helyre utazunk akácmézért: Cecére az alsó akácra, a hidegebb rész a Bakony, ott van a felső akác , de megyek még Csákvárra, ott hársról és erdei növényekről gyűjtenek a családok. Amikor visszajövünk, következik a napraforgó, és befejeződik az év. Abból a gyűjtésből pergetjük a biomézet, amelyet olyan helyen hordtak össze a méhek, ahol száz százalék, hogy nem permeteznek: ez az akácerdő, illetve a csákvári hárserdő.

Idehaza a bioméz még nem elterjedt, a hazai méhészek talán egy százaléka, ha foglalkozik bioméhészettel. Akik megteszik, mint a velencei méhész, tőlük a méz elsősorban külföldi boltokba, piacokra vándorol, így viszik hírét a helyi, hazai termékeknek .

- A pergetési rendszerem HACCP-s, többször is pályáztam, négyszer nyertünk. Pályázati támogatással valósult meg az előírásoknak megfelelő, korszerű feldolgozó rendszer. A mézesházat 50 százalékos támogatással építettük.

Forrás: feol.hu