Felkelünk, eszünk, dolgozunk, eszünk, tévézünk, eszünk, alszunk. Ezzel nincs is baj, csak nem vesszük észre, hogy mi történik nap, mint nap körülöttünk.

Nagyanyáink, nagyapáink mondhatni ugyanúgy éltek mint mi, mai emberek. Ugyanúgy megvolt a napi teendőjük, ugyanúgy ünnepeltek alkalomadtán. De hol volt akkor a számítógép, mikrohullámú sütő, autó és a Facebook?

Semmi gond nem lenne ezzel. Haladjunk a korral, fejlődjön a tudomány a maga rendje szerint. De vajon természetes-e, hogy a szomszédot telefonon hívjuk, ha születésnapja van, és akkor még a legfinomabb esetet említettem.

Tegyük fel, felülsz reggel a buszra, vonatra. Mit látsz? Mindenki a telefonját nyomkodja, legalább az ötven százalékuk pedig zenét hallgat. Emberi hangot akkor hallasz maximum, ha valaki ismerőssel érkezett, vagy ha megkérdezel egy idős embert, vagy terhes asszonyt, szeretne-e leülni. Mert másnak ez nehezére esik, mondván, valaki csak átadja a helyét.

Leszállsz a tömegközlekedési eszközről, vagy épp kipattansz az autóból. Semmit nem veszel észre azon a pár méteren, amíg odaérsz a munkahelyedig, iskoládig. Nem a madárcsicsergésről beszélek, mert nem erről van szó. De ugye veled sem történt semmi extra a reggeli órákban? Mert nem figyelsz.

"Civilizációs betegség". Nem érdekel sokakat senki és semmi, tisztelet a kivételnek. 

Pedig jót tenni nem szégyen, rámosolyogni valakire jó érzés. Ha bemennél egy közértbe, és az ismeretlen eladónak gipszben lenne a keze, megkérdeznéd tőle, hogy mi történt? Valószínűleg nem. Fordított esetben jól esne neked? Valószínűleg igen.

Falvakban, kis vidéki városokban jobban odafigyelnek egymásra az emberek, mert ismerik egymást. Ám ha ellátogatsz egy rokonodhoz, senki nem fogja megkérdezni tőled ott sem, hogy honnan jöttél. Bár ott legalább pletykálnak majd rólad az idős nénik.

Meríthetnék a múltból, száz évvel ezelőttről, de nem tudok, mert nem éltem még akkor. Viszont van egy tény: akkoriban az utcákat járva senki nem nyomkodta a telefonját, inkább ismerkedtek az emberek.

Hogy ne meditáljak tovább, egy kérdést még felteszek: mennyivel volt különb a mai napod a tegnapinál?

És hogy a holnap jobb legyen a mainál, néhány baráti tanács H. Jackson Brown segítségével:

Ősszel, amikor lehullottak a levelek, gereblyézd őket össze egy nagy kupacba, aztán ugorj bele a szerelmeddel.

Ne akarj mindig mindent előre megtervezni. Időnként hagyd megtörténni a dolgokat.

Segíts barátaidnak a festés utáni nagytakarításban.

Kis forgalmú erdei úton figyelmesen vezess, nehogy elgázolj egy nyulat vagy sünt.

Ne te legyél az első, aki megtöri a családi hagyományokat.

Vendégségben dicsérd meg a háziasszony ízlését.

Ha valaki tüsszent, mondd, hogy "Egészségedre".

Mindig legyen időd arra, hogy együtt reggelizz vagy vacsorázz a családoddal.

Míg az élet nagy dolgait keresed, ne téveszd szem elől az aprókat.

Olvass el egy könyvet az állatok érzelmi életéről.

Ha sorban állsz, engedd magad elé, aki tolakszik. Úgysem ő jut előbbre.

Amikor éjszaka tiszta az ég, keresd meg a Nagy Medvét.

Ne feledd: egyetlen perc sem elvesztegetett, amit a barátságért áldozol.

+1  Ne feledd: egyetlen perc sem elvesztegetett, amit a gyerekeiddel töltesz!