Ahhoz, hogy valaki kiválóan megformálja a régi paraszti és népi viseleteket, vagy alaposan ismerni kell a néprajzot, vagy testközelből találkozni vele.

Fülöp Noémi olyan körülmények között nőtt fel, ahol személyesen élhette át a paraszti világ életét, és ezáltal az akkori öltözködési szokásokkal szemtől szemben találkozhatott.

Ahogy fogalmazott, „eredeti” paraszti nagyszülei voltak. A falusi-mezőgazdasági életforma minden momentumát személyesen, egyre cseperedő kisgyerekként élhette meg. Ám nem azt tartja a legnagyobb nyereségének gyerekkora vidéken töltött időszakának, hogy látott disznóvágást, hogy lovas szekéren utazhatott, vagy a friss tejnek tarthatta a vödröt a fejőasszony mellett, hanem inkább abban látja jelenlegi munkájára a legpozitívabb hatást, hogy a hagyományos viseletek hogyanját és miértjét a saját életén keresztül tudta megtapasztalni.

Láthatta milyen ruházatot öltenek magukra a falusiak, ha piacra, templomba vagy ünnepségre mentek. Megismerte, hogy mibe illik felöltöznie egy családfőnek, egy asszonynak, a kisfiúnak vagy egy fiatal lánynak. A viseletek és a szokások közötti összefüggés szépen elraktározódott benne, amit most évtizedekkel később viseletkészítőként hasznosítani tud. Közben természetesen folyamatosan rakódtak le benne az ehhez szükséges technikai tudás alapkövei is. Már kisóvodásként értett a hímzéshez, általános iskolában maga kötötte mellénnyel büszkélkedhetett, felsőbb iskolában pedig az osztálytársakat is ellátta a saját készítésű ruhadarabjaival. Mire a felnőtt élet küszöbére érkezett, technikailag és szellemileg is éretté vált arra, hogy nagyszabású terveket valósítson meg.

1984-től származtatható az igazi munka, amikor megrendelésekre is kezdett dolgozni. Felsorolni is hosszadalmas, milyen sokféle viseletet készített el teljes folyamatában a tervezéstől a varrásig. Csak néhányat említsünk: ingek, kötények, díszmagyarok, dolmányok, lovas nadrágok, huszár viseletek. Nőknek, lányoknak korhű kiegészítőkkel is készült, úgymint szütyők, kistáskák. Leginkább a hagyományőrző csoportokból kerülnek ki a megrendelők: asszonykórus, huszárbandérium, baranta- és íjász-csoport. Mellettük még az a szűk réteg keresi a ruháit, akik hozzá hasonlóan a hagyományok és az ősi világ szellemiségében élnek. Noémi ízig-vérig ennek az eltűnőben lévő, múltat idéző szellemiségnek rendeli alá magát, mint mondja, már-már betegesen.

Próbálja azt az életszemléletet és felfogást képviselni, ami évtizedekkel ezelőtt mindennapos volt. Ám a mai világban, ahol már nem ezek az elvek a mérvadóak, az ő szemlélete általában meg nem értést vált ki. Ennek ellenére a tizenévesen eltervezett útról nem szándékozik letérni. A terve volt, hogy falun él majd, állattartással foglalkozik, és megtartja a régies életformát. Ezt nagyszékelyi otthonában teljes egészében megvalósíthatta, hiszen van kert, állatok kisebbek és nagyobbak egyaránt, kerti tűzhely, kerti tusoló és mi sem természetesebb, a maga által készített ruhákban jár. Ahogy a régiek mondanák: a gúnyáját magának varrja… A családalapításban is a régiek elvét kívánták megvalósítani a párjával: hat gyermeket hozott a világra.

Noémi elhivatottan, alázatosan és elszántan őrzi a hagyományokat, mind életvitelében, mind a munkájában, mégis a szakma nem hordja a tenyerén. Annak ellenére, hogy egyre inkább az egyszerűbb varrással és anyaghasználattal, illetve a kevesebb munkát igénylő népviseletek hódítanak, nem óhajt a saját stílusán változtatni. Filozófiájában is az egyediséget tartja a legfontosabb kritériumnak életvitelre és külső megjelenésre egyaránt. Szeretne még sokat és sokaknak ruhát varrni, de az ehhez szükséges motiváció már elveszőben van: magyarul az igény és az anyagi forrás is szűkössé vált.

Érzi, hogy más szelek fújnak, mint amikor majd’ 30 évvel ezelőtt nekivágott az útjának. Viszont az a tudás, tapasztalat, szorgalom és nem utolsó sorban, a befektetett munka képtelenné teszi arra, hogy hátat fordítson jelenlegi szakmájának. Röviden összefoglalva: alkotni szeret, amit semmilyen más divatos vagy keresett szakma kedvéért nem hajlandó abbahagyni.