Szilágyi István, a veresegyházi Medveotthon állatkoordinátora már hosszú évek óta foglalkozik európai szürke farkasokkal és timberekkel. Legnagyobb vágya, hogy egy kísérlet keretén belül beköltözhessen néhány napra a farkasok közé, ami akár jövőre meg is valósulhat.

Egyáltalán nem veszélytelen a küldetés, amire István vállalkozna. Azok a farkasok, akik kölyökkoruk óta ismerik gondozójukat, kezesbárányként viselkednek vele, hiszen rengeteg időt töltenek együtt. Az viszont kérdéses, hogyan fogadnák az emberi közelséget, ha a falkának az életterét is meg kellene osztania vele, vajon szorosabbra fűződnének a szálak, vagy eltávolodnának attól, aki nevelte őket, és aki nap mint nap szájból eteti őket?

István nem csak erre keresi a választ, arra is kíváncsi, milyenek a farkasok, miután leszállt az éj. Az állatok szürkületkor vannak leginkább elemükben, ilyenkor egyre érdeklődőbbek, élesen figyelnek, bár a hold látványára nem kezdenek el üvölteni. Már több alkalommal megfigyelte őket sötétben, de eddig egy kerítés választotta el őket. Rengeteget lehetne megtudni a ragadozók életéről, ha sikerülne a kísérlet. Egy tudományos vizsgálat és rekordkísérlet is lehetne egyben, a tervek szerint az akció minden percét kamerák rögzítenék éjjel-nappal. Napközben jöhetnének a látogatók, az érdeklődők, és egy maratoni előadássorozatban István beszámolna a legfrissebb élményeiről, az újonnan szerzett tapasztalatairól, ahogy eddig a hétvégi látványetetéseken.

Forrás: ZooZoo