Napjainkban egyre népszerűbbé válnak a helyi, sokszor valóban kézművesnek mondható termékek, a közvetlenül a kistermelőktől megvásárolható árufélék. 

A helyi piacok terjedésével ráadásul még könnyebben találkozhat egymással az áru és a vevő. Ez jelentené a vidéki kistermelők jövőjét?

Napraforgó, nyírségi akác, repce és krémrepce méz – ezekkel a termékekkel foglalkozik a karcagi Oszlánczy Veronika és családja. Mint mondja, méhész fia, Ábrahám Péter foglakozik a termelés érdemi részével, rá az értékesítés feladata jut.

- Nem járunk vidékre piacozni, helyben értékesítjük a mézet – árulta el Oszlánczy Veronika, aki fontos lépésnek tartja a karcagi Nagykun Termelői Piac néhány héttel ezelőtti elindítását is. – Nagyon jó lehetőség, remek alkalom a vevőkkel való beszélgetésre is – tette hozzá.

Az egyik legfontosabb feladat, hogy ezek a kistermelők megismertessék portékáikat a nagyközönséggel – erre pedig az egyik legjobb módszer, ha jelen vannak a helyi termelői piacokon is, ahol – a hipermarketekkel, boltokkal szemben – a vevők akár meg is kóstolhatják, ki is próbálhatják a termékeket.

- Ráadásul az is további „minőségbiztosítást” jelent, hogy a termelő – a bevásárlóközpontok, üzletek beszállítóival ellentétben – ott állnak a termékeik mellett, és ha kell, szívesen tájékoztatják a vásárlókat a termék készítésének menetéről, az összetételéről vagy éppen a felhasználás módjairól – érvelt a kistermelők mellett Konrád Istvánné, a Magyar Piac Szövetkezet elnöke, aki szerint az értékesítés helyi módjai komoly közösségformáló erővel is bírnak.

A termelők azonban nem feltétlenül kizárólag ezen okok miatt döntenek a helyi értékesítés mellett.
- Húsz éve foglalkozom a saját magam által készített kézműves termékekkel – mondta erre a Törökszentmiklóson élő Balogh István. – Nem vihetem nagyon messzire a portékámat, a brutális üzemanyagárak miatt egyszerűen nem érné meg. Így sem kérek sokat értük, régen rájöttem már, hogy aligha fogok ebből a tevékenységből meggazdagodni. Nem is ezért csinálom, a tisztes megélhetésen kívül más nem lebeg a szemem előtt – tette hozzá a fonott kosarakat és egyéb hasonló termékeket készítő mester.

A fiatalabbak közül azonban akadnak ennél nagyobbra vágyóbbak is. A helyi lehetőségeket is sokan kihasználják, illetve kihasználnák, ha lenne rá lehetőségük.

- A kéthetente tartandó termelői piac nagyon jó reklámlehetőség arra, hogy ha valakinek van egy állandó értékesítési helye, itt fel tudja hívni a figyelmet arra, hogy a két piac közti időszakban hol vásárolhatók meg termékei – beszélt erről ifj. Hubai Imre biogazdálkodó, feldolgozó.

– Azok a termelők, akik olyan értéket állítanak elő, ami méltó a helyi értékre, azoknál a helyi védjegy használata is fontos. Ezen a piacon a termelők megmérettetnek, a fogyasztói visszajelzésekből lehet a jövőben tájékozódni, kik érdemesek a helyi védjegy viselésére. Ez a „pozitív helyi védjegy” megkülönböztetés a többiek árujához képest jelzi, az ő terméke több, mint az általában megvásárolható hasonló termék – élelmiszerek esetében például hagyományos, ízletes, a tájegységre, a városra jellemző tulajdonságokat magában hordozó termék – tette hozzá a karcagi gazdálkodó.

- Valóban, hosszú távon az járhat jól a helyi közösségekben, akinek igazán jó a terméke – tette mindehhez hozzá Konrád Istvánné, a Magyar Piac Szövetkezet vezetője. – Fontos, hogy a termelők az állandóságot képviseljék, még ha kicsiben is teszik. Ez lehet a jövő, a hatóságok figyelő szeme mellett a helyi kisközösségek íratlan szabályai szerint működő, a helyi specialitásokra összpontosító termelői hálózat. Ez természetesen nem csak a termelőknek, hanem a nekik helyt adó települések számára is elengedhetetlen.

- Természetesen támogatjuk a helyi termelőket – mondta Nagy Szilárd, Kengyel polgármestere. – Egy helyi vállalkozóval közösen gazdaközpontot építettünk és például rendszeresen tartunk vidékfejlesztési fórumokat is.
Forrás: szoljon.hu