Ki beszél itt koszról? Mondjuk inkább, hogy gyógyító erő
Érdekes kutatások kezdődnek szerte a világban, hogy kiderítsék, vajon a koszban található-e az egészségünk kulcsa. A kialakulóban lévő kutatási ágazat rámutat arra, hogy a háztáji kertben lehet a gyógymód néhány civilizációs betegségünkre.
Az intések, hogy „moss kezet, mielőtt leülsz az asztalhoz”, „ne nyúlj hozzá, mert piszkos”, „mosd meg a gyümölcsöt mielőtt megennéd”, ismerős ugye?
A nyugati világ mára nyikorgó tiszta- ámde krónikusan beteg. Sok gyermeket betegségeik -mint pl. allergia, asztma vagy ekcéma - már egyszerűen megakadályoznak, abban hogy kimenjen játszani a szabad levegőre, társaikkal, az állatokkal. Néhány ilyen betegség vissza vezethető arra, hogy testünk nem kapja meg, azt a bizonyos mennyiségű „jó” szennyeződést.
Vagyis a kosz nem rossz, hanem jó? Nézzük a választ.
A kis kosz nem fáj
A mai, nyugati kultúrában, a gyermekeknek elég egy kicsit is piszkosan hazaállítaniuk, máris kádba parancsolják őket, és szigorúan antibakteriális hatású szappannal sikálják végig tetőtől talpig. Így azonban minden természetes immunreakciót azonnal bukásra ítélünk, legyengítve így a gyermek immunrendszerét.
A Nature című folyóirat februári száma fejtegeti ezt cikkében, hogy vajon a ma orvosi gyakorlata, a mindenható antibiotikum mindenek fölötti alkalmazása bizony gyengítheti a szervezet saját mikro flóráját és faunáját, és ez is felelős lehet a hiper-reaktív immunválaszokra, melyek a különböző allergiákat okozzák. Ezek a mikroorganizmusok folyamatos kölcsönhatásban állnak- állítja a cikk- a környezettel, így az egyensúly felborulása problémákhoz vezet.
Világszerte végzett vizsgálatok alapján a bizonyosságot nyert, hogy a szervezett korai találkozása a környezett káros hatásaival elengedhetetlen az egészséges immunrendszer kialakulásához.
Egy Kanadában végzett tanulmány azt mutatja, hogy kimutatható az immun-egészség béli különbség a hagyományosan született és nevelt csecsemők és az inkubátorban nevelt gyermekek között.
Egy európai tanulmány allergén mintákat gyűjtött olyan gyermekek lakhelyén, akik Waldorf-rendszerben, egy farmra kihelyezett iskolába jártak, és összehasonlították, más, hagyományos iskolába járó gyermekek ugyanilyen mintájával. Az eredmény nem meglepő, a „farmer” gyerekek jóval több szennyeződésnek vannak kitéve, viszont emiatt szervezetük nagymértékben ellenállóbb.
A Journal of Pediatrics (amerikai gyermekgyógyászati szaklap) egy cikke megállapította, hogy azoknál a családoknál, ahol mosogatógépet használtak, kimutathatóan nagyobb volt az allergiás megbetegedés a gyerekek közt, mint ahol ezt nem használtak. Persze az is igaz, hogy az utóbbiak, zömében vidéki családok, jóval több friss élelmiszert fogyasztanak.
A talaj önmagában nem egészségtelen
Rengeteg élet (baktériumok, gombák, kisebb fonal férgek) van benne, minél gazdagabb a talaj, annál több növény terem meg benne.
A mikroorganizmusok mindenütt ott vannak, a bélben, a bőrön, a hajunkon, a kanapén ahol ülünk épp, a kutyánkon, és közben hatással vannak mind a fizikai jólétünkre, mind a mentális és érzelmi állapotunkra.
Psychobiotika, az új gyógyászati terület, megpróbálja megtalálni az összefüggéseket a szervezetünkben élő mikroorganizmusok és a hangulatai reakciók közt.
Ahogy a talaj összetétele változik területtől területre, úgy az emberi mikrobiológia is változik egyénenként.
Az USA járványügyi hivatala számolt be arról az érdekeségről, hogy az autoimmun betegségek háromszor annyi nőt érintenek mint férfit. Ennek feltételezhetőn a kislányok felé irányuló társadalmi elvárások, miszerint ''úrinő ilyet nem csinál'', lehetnek az egyik legfőbb okozói.
Finom, mégis határozott különbségek megjelennek a kultúrák között is. Összehasonlítva a mintákat más, nem iparosodott társadalmak hasonló eredményeivel, mint például Tanzánia, jól látható a különbség.
Tony Stallins, a Kentucky Állami Egyetem földrajz professzora hívja föl a figyelmet arra, hogy a dolog közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek gondolják néhányan. Mert egyfelől ''jó'' kosz igenis kell az emberi szervezetnek, de közben figyelembe kell venni, hogy a nyugati ember egyszerűen már elszokott tőle. Másfelől ezt szimulálni nem lehet, csakis a saját ''találkozás'' a kosszal, az ami segíthet az immunitás kialakulásában.
A Get Your Hands Dirty ( Piszkold össze a kezed) szerzője, Remy Hendrych, aki szintén Crohn-betegségel (ismeretlen eredetű, elterjedőben lévő, krónikus gyulladásal járó bélbetegség ) él együtt. Ő a saját maga által előállított fermentált, probiotikus hatású élelmiszereire esküszik, és állítja, hogy több, általa kezelt betegnél kimutatható volt a szoros összefüggés a bélflóra egészsége és a hangulati állapota között.
Tehet akkor, mit tehetünk mi magunk?
Van néhány lehetőség: probiotikumok fogyasztása, probiotikus hatású élelmiszerek (joghurt, kefír, savanyú káposzta), odafigyelni a talajminőségre, ahol termelünk.
A tanulság tehát, hagyjuk gyermekünket koszosnak lenni, értékeljük inkább a szabadságát és gyermeki örömét.