Elsősorban állatok terelésére használták, de fegyverként is megállja a helyét. Jól lehet célozni vele,  csapásával kellőképpen fájdalmat okozhatunk.
Ma már csak egy bizonyos réteg által használt, sokakban feledésbe merült vagy csak a történelemkönyvekből ismert ostort kell némileg górcső alá venni, mielőtt megismerkedünk ezen ősi eszköz XXI. századi ifjú készítőjével.

Ám nem csak munkaeszközként, vagy harci segédletként funkcionált, hanem címeréül is szolgált tulajdonosának. Mindig nagy gondot fordítottak a díszítésre. Aki nem tudta maga elkészíteni az ostorát, az képes volt sok pénzt áldozni a készíttetésre, csak hogy ne maradjon szégyenben. A karikás ostor név sokak szerint a nyelet és az ostorszíjat összekötő fém karikából ered, ami a szíj járását könnyíti. Kelemen Andor viszont azt mondja, hogy a karikás kifejezés a pörgetésekor való karikába csavarodásból származik. Ami pedig a jellegzetes csattanást illeti, az az úgynevezett sudárnak köszönhető, ami ügyes ostoros kezében a hangsebességet átlépve egy hangrobbanást okoz. A csattanást nevezik még cserdítésnek, harsintásnak, pattintásnak is. Sőt, azt mondják, hogy ez a hangrobbanás még esőt is képes volt fakasztani a felhőkből. A mai hasonlóan hangos petárdának pedig az ostor volt az ősi megfelelője, pattintgatásával kergették el az óesztendő gonoszát.

Terjedelmes története, mondavilága, érdekessége van az ostornak. Részben ezek miatt, részben egy személyes élmény hatására kezdett bele ostorkészítő elfoglaltságába a székelykeresztúri Kelemen Andor. Az egyébként lovarda gondnok és lóidomár 2010 óta foglalkozik ostorokkal, amihez megfelelően kiképezte magát, ami az ostor történelmi hátterét illeti. Nagyon felkészülten és megfelelően utána olvasva, csak pusztán hobbiból, a maga szórakoztatására készítgette első eszközeit. Kizárólag a karikás típusú 2.6-3 méter hosszú fonott ostort készíti. Elsősorban barantások vásárolják a termékeit, de pásztorok is megkeresik alkalmanként. Maga az elkészítés folyamata hozzávetőlegesen 4-7 nap, télen tovább tart a száradás a levegő magasabb páratartalma miatt. A test megfonása hozzávetőlegesen 4 munkaóra, a nyél elkészítését másra bízza, azoknak csak a díszítését végzi.

Vásárokra, rendezvényekre nem hord portékát, teljesen szükségtelennek tartja. A barantások körében ismertté vált a neve, majd’ mindenki az ő ostorát használja. Hamarosan el is jutott oda, hogy nyitni kellett más mesterség irányába, hiszen akik az ősi kultúra világát tisztelik és használják eszközeit, azoknak nem csak ostorra van szükségük. Így jött az ihlet a bőr tarsoly és tegez készítéséhez. Ezeket a technikákat is teljesen a maga megérzéseire hivatkozva, és persze gyakorlattal rendelkező mesterek útbaigazításával csiszolgatta tökéletesre. Nagy szerelme lett a bőr, tervezi, hogy egy teljes bőrpáncélzatot készít magának, ami majd referenciaként szolgálhat az elkövetkezendőkben.

Andor hitvallása tehát onnan indult, hogy belecsöppent egy ősi világot ébren tartó közösségbe. Megismerte, és nyitottá vált a régmúlt történelmére, érdeklődni kezdett annak minden részlete iránt. Mondák, mesék, történetek után kutatott, hogy megértse miről is szólt az ősi világ, az akkori ember élete. Így vált a hagyományok tisztelőjévé. Milyen igaza van, amikor azt mondja, hogy a hagyományt meg kell élni és nem ápolni, hiszen ápolni egy beteget szoktunk, de nem is őrizni kell, mint egy rabot. Azok, akik megtaláltak az örömüket az ősi világ megélésében vagy újraélésében, kötelességük továbbörökíteni a következő generációnak.  Örömmel veszi, hogy egyre többen vannak, akik nem a klasszikus, a minden régire ráaggatott hagyományőrző felfogás szerintinek vallják az életüket. A baranta közösségen belül és az ostor-tarsolykészítő tevékenysége által határozott különbséget lát a mondva csinált hagyományőrzés és mindennapi életben, intenzív személyes részvétellel átélt hagyomány tisztelete között.