Máté Lajosné igazi „történelem” Tiszasason. Rozika néni épp száz esztendeje szemléli faluja eseményeit, közben kertészkedik, szilvát szed és lottózik.

– Rozika néni? Stramm asszony! – mondja Gyói Gábor polgármester, amikor Máté Lajosné felől érdeklődünk. – Most köszöntötte az önkormányzat száz esztendős szülinapja alkalmából! Ő a legidősebb lakosa a településnek! – teszi hozzá büszkén.
A településvezetőtől megtudjuk, Rozika néni igazi látványossága a községnek, hiszen korát meghazudtolva kertészkedik, gondozza szilvafáit és tervezget.

– Nagyon jó lenne kiszélesíteni a kaput, hogy autóval be lehessen állni az udvarra! – árulja el Rozika néni, akit otthonában látogatunk meg. Az asszony kissé keserűen teszi hozzá, hogy pár éve meg kellett volna vennie a szomszéd házat, portával együtt, akkor megoldódott volna a parkoló-probléma.

– A ház végülis nem lett az enyém – legyint a néni, akit mind a mai napig foglalkoztatnak az „üzleti ügyek”. Száz esztendeje ellenére Rozika modern gondolkodású asszony, csodájára is jár ennek a falu apraja-nagyja. És mi is.

– Rajtam egyedül csak az automata mosógép fogott ki, az is csak azért, mert nem látom jól a tekerőjén a betűket – állítja, majd megmutatja, háza gépekkel szépen felszerelt, van mikrója, meg távirányítós tévéje is. Persze, megkérdezzük, mi a kedvenc tévéműsora, a válaszon Rozika néni nem gondolkodik sokáig:

– A lottósorsolás! Negyven éve lottózok, négy szelvénnyel! Elmondjam a számokat? Nem biztos, hogy nyerő számok, de az enyémek! – nevet ránk.
Az idős asszony villámgyorsan sorolja fel mind a húsz számot.
– De jó lenne nyerni egyszer! Na jó, kettesem már volt, azon legalább meg tudtam venni a következő heti szelvényeket – fűzi hozzá, majd elgondolkodik, ha mostanában megütné a főnyereményt, lehet, hogy mégiscsak megvenné a szomszéd ingatlant.
Előkerül egy pálinkásüveg is, hiszen a vendégeket illik megkínálni valamivel.

– Van négy szilvafám, a termésből cefre lett, abból meg pálinkát főzettem! Mert a pálinka orvosság ám! Ha fáj a gyomrom, iszok egy kupicával. Igyanak maguk is! – kínál bennünket. Közben kiderül, Rozika néninek négy gyermeke van, hét unokája és tizenkettő dédunokája.
– A százéves születésnapomon egy nagy ünnepséget rendeztünk. Majdnem mindenki eljött Tiszasasra, hogy koccintson velem. Még a fiam is itt volt Amerikából! – teszi hozzá büszkén. Rozi nénit mi is felköszöntjük és azt kívánjuk, tudjon még házat vásárolni magának: a szomszédét vagy éppen másét.

Gazdag férfit a lányok mellé!
Máté Lajosné Rozika nénit kifaggatjuk, melyik időszak volt a legszebb az elmúlt száz esztendőben.
– Amikor lány voltam! Akkor volt ám a szép világ, gondom se volt semmire! Aztán férjhez mentem és jött a szegénység. Bár nagyon szerettük egymást a párommal, sokat nélkülöztünk... Képzelje, 1936. november 12-én volt az esküvőnk – teszi hozzá.
Megjegyezzük, ha élne Lajos bácsi, most lett volna a 76. házassági évfordulójuk.
– Ja, tényleg! – így kommentálja az asszony, aki lelkemre köti, írjam meg, hogy azt üzeni a fiatal lányoknak, csak gazdag férfihoz menjenek feleségül! Vagy legalábbis olyanhoz, akinek van háza. Közben a szomszéd kutya élénk csaholásba kezd, Rozi néni nem is hagyja szó nélkül:
– Idegesít, hogy állandóan ugat! Biztosan éhezik, mert árván maradt. Lehet, hogy őt is befogadom a hat macska mellé. 

Forrás: szoljon.hu