Hol is tart ma a magyar falusi vendéglátás? Távol a városok zajától, az internet információit folyamatosan olvasva vegyes kép alakul ki az emberben. 
Félreértés ne essék, nem az észt akarom osztani, csak a tapasztalatait kívánom elmondani mindazoknak, akiket érdekel.
A pályázati forrásoknak köszönhetően gombamód szaporodnak a falusi környezetben, autentikusan felhúzott parasztházak, minden 21. századi követelménynek megfelelő komfortfokozattal. És ez nagyon jó! A városi forgatagból menekülő, pihenni vágyó, de a komfortról lemondani nem akaró vendégnek biztos alternatívát nyújtanak ezek, és sokszor vetekednek a többcsillagos szállodák kínálatával – kültéri medence, jakuzzi, szauna, masszőr, igaz ezek már a falusi wellness fogalomkörébe tartoznak. Van is rá kereslet, bár valahogy úgy érzem, ezekben a törekvésekben sok a mesterkéltség, más népek kultúrájának az utánzása.

De vajon ki mutatja meg a mai magyar valóságot, az igazi vidéket? Azt, hogy miként él a szálláshely gazdája, hogyan gondozza az állatokat, és milyen örömmel várják a vendéget? Ezt az „állapotot” csak olyan helyeken ismerhetik meg a látogatók, ahol a szállásadó a helyszínen él, jelenlétével, munkájával, vendégeivel napi kapcsolatot alakít ki. Bekukkantást enged a mindennapi életébe, a vendég megkóstolhatja főztjeit, melyek nem a vendéglátóhelyek, hanem a mai magyar vidéki család étkezési szokásaihoz igazodnak, s talán picinyke kuriózumot is jelentenek.

Természetes nem egy olyan falusi vendégház létezik, ahol mindezeket megkapja a pihenni vágyó: megkóstolhatja az ott termelt hús ízét (tyúk, nyúl, kecske, gida), vagy a kecske- és tehéntej zamatát, a belőlük készített házi sajtok csodás ízvilágát. Ha tehát – pédának okáért – nem a toszkán és provánszi életérzést akarjuk magyarnak eladni, akkor is sikeresek lehetünk a mai nehéz időszakban.

Pedig csak magunkat, a magyar vidék valódi szokásait mutatjuk – jó falusi vendéglátó módjára.

A szerző blogját itt találod!