Ha van a Művészetek Völgyének gyakorlati hozadéka, akkor mindenképpen az, hogy helyzetbe hozza a helyieket. Ilyen kezdeményezés a Kék Abrosz-mozgalom.

Hat kapolcsi család összefogott, hogy létrehozzanak egy szövetséget, ami a házias vendéglátást tűzte ki céljául. Az elmúlt két évben a fesztivál napjai alatt a Felső Iskola udvarán találkozhattak velük a helyi ízekre kíváncsi vendégek. A mozgalom sikeresnek mondható: az emberek vevők az ilyetén vendéglátásra, a házias ízekre és hamar megismerve a családokat, vissza-visszajárnak, mintha hazamennének.

- Saci, a ribizlit a nagymamánál szedtétek? - dobja tovább kérdésemet a Sári család talán legkisebb tagjának a szintén családhoz tartozó lány. Igen - jön a határozott válasz, és ez nem is meglepő. Abban az összes család egyetért, hogy csak helyben, Kapolcson és környékén megtermelt alapanyagokat használnak fel a termékeikhez, legyenek ezek friss ételek, vagy akár szörpök, lekvárok.

A Sári család ribizliszörppel és rétesekkel várja az érdeklődőket. János édesanyja gyúrja a tésztát, búzadara kerül a meggy, vagy a cseresznye mellé, de van káposztás változat is. A választék pedig a sikereken felbuzdulva szélesíthető.

Sáriék figyelnek arra is, hogy elérhető árakon kínálják az árujaikat Hisznek benne, hogy hosszútávon megtérül ez a fajta kereskedői hozzáállás. Ebben tökéletesen egyetért vele Fekete Ferencné, Bori Mami is, aki egytálételek mellett lekvárt is forgalmaz. „Csak ami, a ház körül, vagy a kiskertben megterem" - mondja.

Bori Mami a főzést nem adja át másnak, ő maga készíti az ételeket a pacaltól a gyümölcslevesig. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a család többi tagja ne sürögne-forogna az udvarban. Ha nem lenne elcsépelt a szó, hogy bio, akkor ezt írnám, így viszont azt, hogy nem permetezi a veteményest, a gyümölcsfákat.

- Ha nincs fagy, megterem a kései gyümölcsökön kívül itt miden. Nagyon finom a cseresznye, a korai szilva, a meggy, a zöldségek közül a babnak, a sárgarépának, hagymának igazán jó a kapolcsi föld. - mondja Bori Mama.

A Kék Abrosz egy olyan lehetőség szerinte, amiben van ráció. A résztvevő családok kiváltották az őstermelői és a kistermelői igazolványt, ami feltétele is volt a belépésnek. Innentől kezdve 40 kilométeres távolságban mehetnek piacozni is. Ez mindenképpen előrelépés.

Illés Lászlónéhoz, Magdihoz veszem az irányt, aki szintén házába várja az éhes látogatókat. Édesanyja, lánya és ő alkotja a három generációs gasztrocsapatot. Kapormártás, sóskamártás, medvehagyma izgalmas befőttesüvegei állnak sorban az asztalon, az -akác, és bodzaszörpös üvegek mellett.

- El kell menni az erdőre, ott lehet találni szörpnek valót, ahogy medvehagymát is. - mondja Magdi, minden más a kertben megterem. Jól esik az elismerés, vannak visszatérő vendégeink is, sőt még a barátaikat is hozzák - büszkélkedik. Természetesen ők is készítenek egytálételeket. Reményei szerintem a Kék-abrosz mozgalom idővel kiszélesedik.

Egy fiatal testvérpár, Szabó János és Szabó Eszter a Malomsziget mögött találhatóak, és házi szörpökben és lepényekben utaznak. Technikai dolgok miatt maradtak ki a Kék Abroszból, de tagjának érzik magukat. Mottójuk: „Csak olyat adunk el, amit mi is megennénk!". Igazán elhivatott testvérpárt ismertem meg bennük, a környezetvédelmet is fontosnak tartják. Az általuk termelt alapanyagokat nem permetezik, a szörpökhöz használt üveget újrahasznosítják.

Az országban talán egyedüliként készítenek tárkonyos-borsmenta szörpöt, mely spontán ötlet eredményeképpen született meg. Egy szörpfelfőzés alkalmából éjjel fél 12 körül Eszter meglátta a kertben a tárkonyt, megvilágosult és számára nem volt kérdés, hogy harmonizálni fog a mentával. Miután megkóstoljuk, számunkra sem az. Alaposan kidolgozták a készítési technikát, sok apró fortéllyal készítik a szörpöket. Nem is áruljuk el a részleteket, esetleg annyit, hogy nagy szerepe van a dunsztolásnak benne.

A lepényekhez a sajtot és a tejfölt is kizárólag Ódor Dezsőtől vásárolják, aki legendás dörögdi sajtkészítő. Eszter szerint jó lenne, ha beindulhatna az árucsere intézménye, nagy segítség lenne a helyieknek. Sajnos, ennek vannak törvényi nehézségei. Szerinte a Kék Abrosz  lehetőség a helyi családoknak, hogy több lábon tudjanak állni.

Utunk utolsó állomása a falu határához vezet, ahol Buda Géza és családjának konyhája van, egy nagyon hangulatos kertben. Géza érdekes ember, és akkor még nem is túloztunk. Bölcsész, aki Kelet-Afrika a gyarmatosítás előtt témakörben kutatott, szuhaéliül fordít. Most éppen a kertjét műveli, ahol a zöldségeken és gyümölcsökön kívül, mintegy 80 fűszernövény is megterem. Csak bazsalikomból három különböző fajta van. Nem hisz a monokulturális gazdálkodásban, igazi varázskertet hozott létre, ahol szerintem csak ő ismeri ki magát - mi merre található. - Akkor erős a növény, ha egy másik megpróbálja - mondja el alapelvét.

Mónika a felesége nemezel, de besegít a főzésbe, ahogy Géza is a nemezelésbe. Az egész család egymásra van utalva, együtt küzdenek. Ez egyébként az összes család felkeresésénél egyértelműnek tűnt. Izgalmas ételkínálattal várnak mindenkit egész késő estig. Amikor arra jártam éppen birkacombok voltak előkészítés alatt, káposztás birka- és tárkonyos birka csorbalevest kezdtek főzni. Nem meglepetés, ők is Ódoréktól vették az árut. Frissensültek, glutén-mentes ételek, zöldséges - húsmentes ételek ugyanúgy beleférnek a kínálatba, mint a szörpök, az üvegben árult csatni, sóskakrém és a szárított erdei gomba.

Géza abban bízik – és ez a tapasztalata is -, hogy a Művészetek Völgye után is van élet a faluban, és azt látja, hogy évről-évre egyre többen jönnek meglátogatni Kapolcsot. A fesztivál forgatagából ugyan kiesik a házuk kertje, ami ilyenkor étteremként funkciónál, de van, aki éppen ezt keresi. Ők meg ezeket az embereket kedvelik. „Nehezen találnak ide, de még nehezebben mennek el"- és ebben egyetértünk.
Mint ahogy a Kék-abrosz mozgalom céljaival is.

Forrás és az idei fesztivál programja itt található.