Amikor megláttam a fotókat a munkáiról, elhatároztam, hogy megismerkedem vele! Az alkotó, Romanek Tihamérné Kata épp olyan elbűvölő, mint a munkái.  

- Én ezt csak kedvtelésből csinálom, inkább a mesteremmel kellene megismerkedned – szabadkozik Romanek Tihamérné Kata, aki gyógypedagógus, a fehérvári Arany János iskola tanára. Imádja a hivatását: mindig, mindent azért tett, hogy gyógypedagógusként többet tudjon nyújtani, képes legyen megújulni. A diploma után évekig tanult egy speciális mozgásművészetet is, az euritmiát, amelyet talán Magyarországon egyedül ő alkalmaz a gyógypedagógiában is: hiszen az euritmiai foglalkozások az értelmi fogyatékos gyerekek fejlődését is elősegíthetik.

Emellett persze, férjével a neves hangszerkészítővel, Romanek Tihamérrel három fiút is felneveltek: igaz, a legkisebb is felnőtt már, 25 éves. Épp azért kezdett érdekelni, hogyan jutott Katának ideje, energiája, hogy megtanulja még a kilimszövést is.

- Társaságban ismerkedtem meg Raab Rózsával, akit a mesteremnek tekintek. Ő foglalkozik művészi fokon kilimszövéssel, néhány éve pedig Krieser Erika bőrművessel együtt alkotnak – mesélt a kezdetekről. – A társaságban, amelyben megismerkedtünk, valaki egy gyönyörű mellényt viselt, amelynek szövött betétje teljesen lenyűgözött: kiderült, hogy az Rózsa műve. A munka és a három gyerek mellett jártam aztán rendszeresen Pestre a műtermébe, ahol ő „szerelemből” megtanított engem a kilimszövésre – én pedig aztán a technikát kreatívan alkalmazva magam álmodom meg a mintákat a munkáimhoz. Persze, világéletemben szerettem alkotni: van például egy függönyöm, amit tizenkét év alatt hímeztem ki. Annak idején Iregszemcsén kezdtük a pedagógiai pályánkat a férjemmel. Ott egy erdélyi tanár kollégám tervezte meg nekem a nagyírásos mintát, amit  függönyre hímeztem. De amíg a fiaimmal veszélyeztetett terhes voltam, otthon is folyton kötöttem, horgoltam.

Kata a gyógypedagógusi munka mellett főleg egy-egy szép ajándékot készít kilimszövéssel a családtagoknak, szívbéli barátoknak. Az egyik fiának faliszőnyeget, a másiknak csudálatos tarisznyát szőtt – amit gyönyörű hajó díszít, mert a fiatalember nagyon csodálja a vikingeket –, de nagy örömet tudott szerezni míves, színes pénztárcáival is. Ezek persze olyan szépek és feltűnőek, hogy a fiai nem is merik letenni, mert megesett már, hogy ellopták tőlük – a benne lévő pénzzel együtt...

A kedves kolléganők egy-egy gyönyörű szövött nyakékkel, fülbevalóval büszkélkedhetnek. Egyik szebb, mint a másik: Kata minden ékszere „személyre szövött”, a megajándékozottnak szól – ettől különleges, egyedi, no meg attól, hogy igen dekoratív. Kata magának is szőtt egy csodaszép medált: rajta az ő életfája, amelyre négy gyöngyöt varrt – ez jelképezi a négy nagyon fontos férfit az életében: a férjét és a három fiát. Mindezt persze, Kata afféle „melléktevékenységnek” tartja, akkor is, ha nagy örömét leli benne.
A legbüszkébb a pedagógiai munkájára, a módszertani központként működő iskolára, ahol a tantestületben nagyszerű közösségre talált. No és boldogan mutatja meg azt a kiállítást, amely az iskola diákjainak alkotásaiból nyílt. Kedvtelve nézem a falevélből hajtogatott csokrot, a gesztenyéből, tobozból készült gyerekműveket. Hiába, a tanár kreativitása a tanítványok munkáin is megmutatkozik...

Forrás: fmh.hu