Ahány ház, annyi szokás, ahány tájegység, annyi karácsonyi hagyomány. Palócország falvaiban a régi időkben szigorúan betartották az ünnep tradícióit.

Régen karácsonyböjtjén (december 24.) egész napos böjt volt. Az Ipoly menti falvakban azzal hitegették az éhes gyerekeket, hogy ha egész nap nem esznek, megláthatják a zöld tyúkot (volt, ahol az arany tyúkot) az asztal alatt. Így a nap várva várt legfőbb eseménye a vacsora volt, amely szertartásosan zajlott.

Az asztalt a vacsora előtt ünnepélyesen előkészítették. Karácsonyi abrosszal terítették le. Csak a legnagyobb ünnepeken használtak abroszt, a karácsonyi abroszt, melynek színe és díszítése is általában fehér volt, csak karácsonykor használták (úgy tartották, hogy mosással az abrosz varázsereje elvész). A megterített asztalra készítették a szegetlen (a család együtt maradását szimbolizáló) karácsonyi cipót vagy kalácsot és az összes ételt, italt. Az asztalra vagy az alá kerültek a termények és a gazdasági eszközök.

A karácsonyi asztalra tett ételeknek, italoknak varázserőt, szakrális telítettséget, a tárgyaknak is mágikus erőt tulajdonítottak. A bőség volt hivatott biztosítani a következő évre az áldást a házra és valamennyi lakójára, valamint, hogy termékeny legyen a következő év és a család bőségben éljen.

Az első falatot az asztal szélére tették a halottaknak, ez a hagyomány jóval a kereszténység előtti időkre vezethető vissza. Vacsora közben is mindenből tettek félre egy keveset, ez volt a karácsonyi morzsa.

A karácsonyi asztal általában a karácsonyi ünnep harmadik napjáig maradt felterítve.

Forrás: palocprovence.blogspot.hu