Keletjük van manapság a pásztoroknak. Hol gulyást, hol juhászt keresnek az interneten és a lapok apróhirdetéseiben. Áldás ez az állás a mai világban!
De vajon kell-e ehhez a munkához némi szakértelem? Vagy elég, ha fűszálat rágcsálva, butykosból kortyolgatva éberen figyeli a nyájat az ember? Miért így keresnek pásztort a gazdák?

Régen megbecsült foglalkozás volt a nyáj őrzőié. A tudós pásztor természetfeletti személynek számított, „rokona volt” a boszorkánynak, az „ördöngös molnárnak”, a hiedelem szerint távollétében irányította a jószágot, vagy mágikus tárgyai (tarisznyája, botja, kalapja) őrizték helyette az állatokat. „A tudós pásztor lehet gulyás, kondás vagy csikós, de juhász nem, az ő tudományát nem becsülte sokra a pásztortársadalom – áll a Néprajzi lexikon egyik szócikkben.

Manapság mégis juhászt keresnek a legtöbben. Felhívom hát az egyik hirdetés feladóját, telepvezető egy somogyi magángazdaságban: vajon alkalmas lennék-e az állásra?

 – Találkoznunk kéne – mondja férfi. – Mindenki azt hiszi, olyan könnyű foglalkozás ez, mintha ganét rakna odébb a villával. Látnom kell, hogyan fogja meg a birkát. Ha azt mondom, sántít az állat, csinálja meg, maga mit tenne? Többfajta sánta van: egyiknek pállott a lába, a másik meg büdös. Lehet, hogy a kukac eszi? Mit csinálna vele? – záporoznak a kérdések.
Bevallom, fogalmam sincs.
– Tudja, ha űződik a birka, akkor könnyen beköphetik a legyek.

– Mi van a birkával?
– Hát, amikor a bak megy rá.

 – Az olyan, mint amikor a kutya tüzel?
– Olyasmi. De tudnia kell azt is: ha kukoricatáblára megy a jószág, a vérméregbe belepusztulhat.

– Megszúrja a lábát?
– Dehogy! Ha a rosszabb takarmányról hirtelen a jobbra tér át, megdöglik.

– Ezt mind tudni kellene?
– Mind.

– És mennyit kéne dolgoznom?
– Ha bódézik...

– Mit csinálok?
– Ha bódéban ül, akkor heti hat napot, reggel hattól este kilencig. Amúgy, ha a közelbe’ lakik, délután kicsit hazamehet. Kettőszáz birkára kell vigyáznia. Előnyt jelent, ha van kutyája. Ha nincs, adunk.

– És mennyit fizetne?
– Nettó százat. De már felvettem egy juhászt.

– Akkor lekéstem róla.
– Le. Rengetegen jelentkeztek. Csak sokan isznak, vagy nem kitartóak. Nincs ma már a munkának becsülete. Nem szeretnek dolgozni, de a pénz az kell nekik. Lassan kihalnak, akik igazán értenek a juhokhoz. Ezért adtam fel hirdetést. Nehéz jó embert találni. Juhásznak születni kell.

– Hát én nem annak születtem.
–  Kiderült az. Mindjárt a beszédjéből.

Forrás: 168ora.hu