Zászlórengeteg, transzparenshegyek, felvonulók hada, jelmondatok, mozgalmi dalokat énekelő úttörő pajtások, akik oly vidáman segítettek, ahol tudtak.

Így ünnepeltük régen a munkát. A május elsejék azóta igencsak megváltoztak…

Sej, a mi lobogónkat!
A rendszerváltás előtti május elsejékről, bár nem sok emlékünk maradt, filmélményeink és az idősebbek elmondása alapján annyit azért sejtünk, hogy nem teljes mértékben a spontaneitás jegyében zajlottak. Egyszóval a precíz szervezés és gondos előkészületek biztosították, hogy az ünnepségek a lehető leggördülékenyebben menjenek, és feltétlen elnyerjék a nép tetszését, tribünön innen és túl. Semmit sem bíztak tehát a véletlenre; a lelkes felvonulók között például már a munkahelyeken való gyülekezéskor ki-ki megkapta a maga zászlóját, amelyet aztán később sokan partvisnyél és porrongy formájában hasznosítottak újra. De lehet, hogy ez csak egy legenda.

A zászló- és transzparensosztás után indulhatott a menet, miközben a lakosság egésze hallgathatta, ahogy „a munka hadának lépése dobog, zendülő ének az égre lobog”. Ezzel mi, ha jól belegondolunk, évtizedekkel megelőztük a napjainkban oly népszerű munkahelyi testedzés amerikai kultuszát. 

Pajtás, daloljunk!
A korabeli május elsejék elmaradhatatlan show-eleme volt, amikor az úttörőnyakkendős, masnis hajú kislányok fékezhetetlen lelkesedésükben, egymást tiporva rohanták meg a tribünt. A legeslegszerencsésebbek pedig cuppanós puszit kaptak a hon vezetőitől, akik igazi rocksztárnak érezhették magukat ezekben a pillanatokban. A gyújtó erejű beszédek után aztán egész nap zengett a büszke ifjúság éneke, hiszen mint tudjuk, az úttörőnek kedve mindig jó és ajkáról ki se fogy a nóta. Akik pedig mindezen megpróbáltatásokat hősiesen kiállták, utána ingyen sört és virslit kaptak fájdalomdíjul. Már megérte.

Csakis velünk ünnepeljen!
Napjainkban az ünnep kicsit leegyszerűsödött. Ingyen sör nincs, és ennek következtében üde mámoros ajkakkal daloló ifjúság se. Van viszont bolhapiac, kirakodóvásár, vattacukor és perec, motoros-találkozó, sörhab-parti és folklórprogram minden mennyiségben. Akik pedig a régi állami ünnepségeket sírják vissza, azoknak jó hírrel szolgálhatunk. A május elsejéknek napjainkban sem kell politikamentesen telniük, sőt mint tudjuk, a paletta sokkal színesebb lett. A családosoknak egyenesen kötelező ellátogatni valamelyik eseményre, hiszen a gyerekek majd megvesznek az ingyen pártlufiért. Azoknak ellenben, akik kikapcsolódásként a béke szigetét keresnék, némi kreativitásra lesz szükségük, mivel a legtöbb politikai csoportosulás kicsippent magának egy kis szigetet erre a szép napra. A modern kori május elsejék az ünnepségek mellett a jelmondatok terén is megújulást hoztak; a régi idők szellemében készült „Éljen…!” feliratú transzparenseket a „Monnyon le…!” kezdetűek váltották fel, ami azért jelzi, mennyivel őszintébben ünnepelünk ma.

Új idők, új dalai!
A régi május elsejék hagyományait talán legszebben az egykori „Felvonulók kérték” műsor utódjának tekinthető „Önök kérték” viszi tovább. Igaz, ma már nem látunk meglepettségüket nehezen palástoló, kívánságukat papírból felolvasó kiválasztottakat a tv-ben, de azért az sejthető, hogy, akárcsak annak idején, most sem mindig a népakarat érvényesül. Hacsak nem a lakosság jelentős hányada magyarnóta-rajongó, kik rejtőzködnek, mert félnek a metálosok haragjától.

Mivel a tematika nem sokat változott az elmúlt évtizedek során, feltételezhető, hogy az amúgy is saját archívumából élő közszolgálati televízió műsorkészítői ilyenkor aztán igazán elemükben vannak. A szokásos program: egy kis nóta, egy csipetnyi operett, valami szösszenet az 1982-es szilveszteri műsorból, némi flashback a 60-as évek Ki mit tud?-jára, hopp, megint egy kis nóta és máris felcsendül egy Demjén Rózsi-örökzöld, majd megnézhetjük kotonos úr viszontagságait a patikában, amit az elmaradhatatlan Három nővér követ, akik ipari mennyiségű szamovárt kapnak ajándékba. Végül pedig a műsorszerkesztők egy slágergyáros tinicsapattal kedveskednek nekünk, nehogy bárki is szemükre vesse, hogy nem nyitnak az ifjúság felé. Egyszóval pazar a kínálat. Az örök elégedetlenkedőknek pedig üzenném, hogy ezt mind Önök kérték!

Forrás: mohaonline.hu