Változást csak úgy érsz el, ha nyitott elméd van: mikor például fákat ültetsz, akkor építed, amikor tehenet legeltetsz, akkor rombolod a természetet.

Amerika a lehetőségek országa, itt még ez is megtörténhet, poénkodhatnánk. De néha valóban ki kell szakadnod abból a közegből, amibe beleszülettél, hogy ráébredj arra, vannak más perspektívák, igazságok is, mint amit egész életedben beléd sulykoltak, és magadhoz ölelhesd azt az ethoszt, amit leginkább sorsodnak érzel. Triviálisnak is tűnhet ez az új igazság: “mikor fákat ültetsz, építed, amikor tehenet legeltetsz, rombolod a természetet”. A gyümölcs- és zöldségevés nemcsak egészségesebb, de környezetkímélőbb is, mint az állati eredetű élelem fogyasztása – ezt vallja Fülöp Róbert, aki Kézdivásárhelyről indulva végül Floridában kötött ki, ahol biokertészkedéssel foglalkozik.

“Három évvel ezelőtt kezdődött: addigra már jócskán meghíztam a jó amerikai koszton, a hamburgereken meg hasonlókon. Úgy indult az egész, hogy le akartam adni pár kilót, és kicsit fittebb szerettem volna lenni” – meséli Robi, aki 2005 óta él az Egyesült Államokban. Eleinte Alabamában, majd Connecticutben lakott; saját cége volt, sokat dolgozott és sokat költött, ette a „junk foodot”, élte az átlagamerikai életet. Aztán Floridában telepedett le, ahol minimalista és önfenntartó életmódot folytat saját kis földecskéjén.

Egy barátnője inspirálta a vegetariánus életmódra. Kezdett egyre inkább odafigyelni arra, mit eszik, kizárni az étrendjéből a feldolgozott ételeket, több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztani. „Végül teljesen lemondtam a hús- és tejtermékekről, mert kiderült számomra, hogy nagyon egészségtelenek, annak ellenére, hogy azt tanítják, azoktól leszel erős. De nem így van. Nehezen hittem én is el 32 év után, amit húsevéssel töltöttem – nehezen változtatsz azon, amiről egész életedben úgy tudtad, az az igazi és a jó. Azután megdőlt még sok hitem és hiedelmem más téren is” – mesélte.

Vegánná áttérni minden szinten pozitívumokkal járt Robi számára: leadta a plusz kilókat, egészségesebbnek érezte magát, és úgy döntött, jobban utánanéz az életmód hátterében álló ideológiáknak és tudáshalmaznak. Könyveket olvasott, neten kutatott, fórumokon beszélgetett emberekkel a „természetes higiénia-étrendről”. Azóta kizárólag csak gyümölcsöt és zöldséget eszik, illetve kisebb mennyiségben csonthéjasokat, magvakat.

Eleinte csak az egészséges életmód gyakorlása volt számára fontos, majd bejött a képbe a környezettudatosság: az állattenyésztés az egyik olyan emberi tevékenység, amely a leginkább káros a környezetre. Csatlakozott az állatok leigázását ellenzők táborához is. „Most már nem tartom morálisan elfogadhatónak, hogy csak azért, hogy szalonnát ehessek, megöljek egy állatot, főleg hogyha szalonnaevés nélkül egészségesebben és a környezetet kímélve élhetek” – magyarázta.

Ha Székelyföldön marad, valószínűleg nem tér át erre az életmódra. „Tudod, hogy van ez: először szembesülnöd kell a témával, és nem biztos, hogy erre alkalom adódott volna.” Amikor még otthon élt, két vegetariánust ismert mindössze, akikkel akár lehetett volna beszélgetni erről, de „inkább csúfolkodtunk velük, salátazabálóknak, nyulaknak neveztük őket. Most megfordult a kocka: rajtam kacagnak az emberek” – meséli nevetve Robi, akinek sok itthon maradt régi haverja vagy akár Amerikában élő magyar ismerőse nehezen érti meg az életében bekövetkezett változást.

Vegánnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy nem eszel húst, halat, tojást, tejterméket, hanem azt is, hogy nem használsz állati eredetű anyagból készült termékeket, így bőrt; nem okozol fájdalmat és nem ölsz meg más élőlényeket – foglalta össze Robi, aki szerint – mint minden forradalmi gondolatból induló társadalmi mozgalmat, kezdve a rabszolga-felszabadítástól a nők egyenjogúságáig – a veganizmust is kétkedve fogadják az emberek. Időbe telik, amíg elfogadják, és leépítik a szüleiktől, nagyszüleiktől tanult, átvett mintákat. „Megszokásra alapszik az életünk, megyünk a nyáj után, mindenki azt csinálja, mint a többi, s ha a nyájból kicsit kilépsz, jönnek a többiek, rád vágnak a bottal, hogy menj oda vissza, hová kószálsz? De változást csak úgy érsz el, ha nyitott elméd van, s kipróbálod az új dolgokat.”

Robi ezért nem is erőszakolja senkire az életfilozófiáját; ha azonban szóba kerül, elmondja a véleményét, és mindenkinek ajánlja a veganizmust. Szerinte a húsevés káros a szervezetünknek, mivel az ember nem ragadozó és nem is dögevő, hogy megfelelően fel tudja a szervezete dolgozni a húst; ezért büdös a széklete, és állandó testszaga van. Amikor valaki átáll zöldség- és gyümölcsfogyasztásra, ez megszűnik. Hosszú bélrendszerünk arra volt kifejlődve, hogy a vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban gazdag nyers táplálékot hosszabb ideig emésszük; a ragadozóknak viszont rövid bélrendszerük van. „Tudom, nagy vita van arról: az ember hogyan fejlődött az evolúció során és mit evett annak idején, de a trópusokon, Afrikában, ahonnan elindultunk, a kezdet kezdetén gyümölcsöt, zöldséget, magvakat és gyökereket ettünk. Túlél az ember húson is, de nem azt jelenti, hogy ideális számára; a tudományos kutatások is azt bizonyítják, a húsfogyasztás az egyik felelős faktor a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért” – sorolja az érveket Robi.

„Megosztom a javaslataimat, aztán mindenki maga dönti el, mit kezd vele, erőszakkal úgysem lehet senkit jobb belátásra téríteni. Kész kell lennie az embernek ezekre a változásokra. Én is 32 évig azért nem tértem át, mert nem voltam szellemileg erre felkészülve. Amikor annyira nyitott lettem, hogy ezt át tudtam gondolni, meg tudtam érteni, akkor fogadtam el. Ugyanekkor kidobtam az ablakon a vallást és a patriotizmust, amit azelőtt életem során belém vertek. Ateistának és anarchistának vallom magam. A vallás is, a patriotizmus is – egy államhoz, országhoz való ragaszkodás – csak szembeállítja az embereket, és ebből egy szűk csoport profitál. Mindkettőt kártékonynak tartom, s hiszem, addig béke nem lesz, amíg vallások és államok léteznek.

A székely nacionalizmus sem jobb, mint más nemzetek nacionalizmusa. A nacionalizmus még nem tett boldoggá embereket. Inkább arra kéne koncentrálnia mindenkinek, hogy békében nevelje fel a gyerekeit. Ez a legfontosabb, csak a legtöbb ember erre nem figyel oda. Elvárjuk, hogy békés világ legyen, de a gyermekek nagy részét most is elnyomják a szülők, az iskolák, az egyházak. Erőszakkal ’nevelik’ őket, ha nem is verik, de szóval bántalmazzák. Ezekből a gyerekekből lesz a sok lelki sérült felnőtt. Innen eredeztetem a hatalomvágyat is. A hatalom olyan, mint egy drog, amivel kompenzálni lehet az elmaradt szeretetet – a magas pozícióban lévő, fölfele törekvő döntéshozók egy része is ilyen gyerekekből lesz. Amíg nem neveljük békésen a gyerekeket, addig nem lesz béke a világban.”

Az anarchizmust sokan félreértik; azt hiszik, ha anarchista vagy, mész körbe egy shutgunnal s lövöldözöl, mint egy bolond – amit nem ismernek az emberek, attól félnek. Voltaképpen attól tartanak, a renegátnak tűnő gondolatok megingatják a hitüket, és ki kell lépniük a komfortzónájukól – feltételezi Robi. Az anarchizmus nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok, hanem hogy nincsenek uralkodók. „A magánéletünkben mindannyian anarchisták vagyunk, hiszen nem uralkodik senki felettünk, kivéve amíg gyermekek vagyunk. Felnőttként, ha kirepültél a fészekből, mindent te döntesz el, minden kapcsolatod önkéntes és kölcsönös alapon szerveződik, nem kényszeríti rád senki.” Robi szerint ezt az elvet kellene a közéletbe is átültetni, az állami erőszakmonopóliumot megszüntetni, a sok szabály és törvény helyett hagyni kellene a szabadpiacot működni.

Amerikában a hamburger és a gyorskaja olcsó, az organikus gyümölcs, zöldség viszont drága, s ha valaki kizárólag azt eszik, több mint ezer dollár elmegy egy hónapban – ráadásul nem is kapsz meg minden fajtát. A megoldás, ha saját magad termeled meg a biozöldséget, -gyümölcsöt. Robi szerencséjére 2008-ban kipukkadt az ingatlanlufi az Egyesült Államokban, így 2010-ben elérhető áron tudott földet venni, ahol jelenleg mintegy 50 féle növényt termeszt.

Bezárta Cunnecticutben a magánvállalkozását, és Dél-Floridába költözött, mert ott nagyjából egész évben meleg van. Az időjárás kedvez a trópusi gyümölcsök termesztésének, január-februárban hűl csak le 0 Celsius-fok alá, van olyan fajta is, ami kétszer terem egy évben. „Még egy kicsit dolgozom otthonról, neten keresztül a régi klienseimnek, weboldalakat készítek, remote supportot nyújtok. Még kell a pénz, amíg mindent be nem ültetek s a házikómat föl nem építem” – meséli. Hosszú távon a kéthektáros területen annyi megterem, hogy a fölösleget el is tudja majd adni.

Robi szerint 1-2 hektáros földből egy ember lazán meg tud élni, kb. 400 fát el lehet ültetni. A permakultúra-rendszer pedig bőséges hozamot biztosít mindenféle mesterséges, mérgező vegyi anyag nélkül. Ültetsz aljnövényzetnek mindenféle gumós meg kúszónövényt, krumplit, paszulyt, lencsét; bokrokat, kisebb gyümölcsfákat, illetve magasra növőket, amelyek árnyékot tartanak; úgy ülteted őket rendszerben, hogy egymást támogatják, segítik – magyarázza.

„Nem egy ördöngös rendszer, végül is a természet leutánzásán alapszik. Nem kell szántani, kapálni. A föld egy élő szervezet rovarokkal, hernyókkal, gombákkal, mikroorganizmusokkal, akik élik az életüket, fellazítják a földet, táplálkoznak, nem szabad megbontani ezt az egyensúlyt kemikáliákkal. A természet nem generál szemetet, ami elhalt, lehullt, az is hasznosul, lebomlik, talajjá válik, új növény hajt ki belőle, megvan az élet körforgása. Az ember mégis próbálja manipulálni ezt vegyszerekkel, traktorral, de soha nem fogja olyan jól csinálni, mint maga a természet.”

A mezőgazdaságba rengeteg munkát fektet az ember, kínlódik, sok üzemanyagot eléget, ő akar mindent irányítani – pedig mindezt meg lehet csinálni környezetszennyezés nélkül is, csak rá kell hagyni a természetre. A monokulturális mezőgazdaság – amikor hatalmas területeket egyféle terménnyel ültetsz be – sebezhető, ám a permakultúrában nagy a diverzió, nem tudnak annyira elterjedni a betegségek. 3-4 év alatt fel lehet állítani a rendszert, utána már kevés emberi beavatkozást igényel a föld, öntözni sem nagyon kell, mert az avarréteg megtartja a nedvességet.

Ezzel a módszerrel Robi beszámolója szerint a mezőgazdasági munka is szórakozásnak tűnik, főleg hogy nem azért csinálod, mert stresszelsz, hogy pénz kell kifizetni a számlákra, hanem mert élvezed. Figyeled, hogy nőnek, ha akarsz kicsit foglalatoskodni a kertben, akkor nekiállsz, ha elfáradsz, megpihensz, nincs fixmunkaidős kényszer, így lazán akár 10-12 órát is tevékenykedsz, s aztán ujjongva posztolhatod közösségi oldalakon, hogy né, milyen szépen fejlődnek a növényeid. „Napi nyolc órát valahova bejárni dolgozni hülyeségnek tartom, nem marad időd élvezni az életet, kevés időd marad a családodra, s mi lesz a vége? Ledolgozol 35-40 évet, s betegen, öregen még pár évet lehúzol nyugdíjasként? Most kell élni, amíg még van erőnk, energiánk, egészségünk.”

A permakultúra módszere Ausztráliából ered, de nemcsak a trópusokon kivitelezhető: „ha egyszer úgy adódna, hogy hazaköltözöm, otthon is meg lehet csinálni a kertben, persze nem trópusi, hanem helyben megtermő fajtákkal”. Angliában, Ausztriában már dívik, nem ártana Székelyföldön is meghonosítani, és népszerűsíteni olyan emberek körében, akik a földből élnek meg, könnyítsék meg saját életüket.

„Ésszel kell manapság dolgozni, nem erővel” – javasolja Robi. Alapélelmiszere a nagyon kalóriadús, édes trópusi gyümölcs – banán, mangó, papaya, narancs –, ezeket fogyasztva lehet a legkönnyebben ezt az életmódot fenntartani; „ha ezeket meg lehetne otthon termelni, már rég hazamentem volna”.

„Amikor eljöttem otthonról, világot akartam látni, felfedező útra menni, tapasztalatot szerezni. Az a lényeg, arra menjünk, amerre az intuíciónk diktálja, én így jöttem Amerikába. Nagyon megszerettem itt, boldog vagyok, és megszoktam ezt az új életmódot. Itt mindegy, honnan jöttél, mert mindenki jövevény, nem az számít, ki voltál, mit csináltál, hanem az, most mit teszel, hogyan élsz – ezt nagyon szeretem Amerikában, hogy a múltadat nem firtatják.”

Floridában egyébként nagyon kedvezőek a feltételek a kistermelőknek, a 20 milliós államban a hatóságok tesznek annak érdekében, hogy a farmokat támogassák, megőrizzék. A külvárosi negyedek terjeszkedésével a helyi flóra és fauna visszaszorulóban, ezért az urbanizáció megállítására válaszul az államban adómentességet ajánlanak mindazoknak, akik mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Van külön piaca a helyi termelőknek, de üzletek, magánszemélyek is potenciális vásárlóközönséget jelentenek. Az eladások után a termelő saját bevallásra fizeti az adót, nem nyomorítja meg őket az állam, nincs agyonbürokratizálva a rendszer, mint Európában.

Robi földje mezőgazdasági terület, földút vezet hozzá, itt nem zaklatják a hatóságok az életvitel-szerűen lakókocsiban élőket, meg úgy általában békén hagyják az embereket. „A szomszédomat kérdeztem, azt mondta, 35 év alatt egyszer látott itt rendőrt.” Általában a hatóságok csak akkor szállnak rá valakire, ha valaki feljelenti az illetőt, vagy ha valami nagy marhaságot csinál, bűncselekményt követ el.

A várostól autóval félórára, biciklivel egy órányira lakik, közel van az óceán is. „Az a külvárosi gazdálkodás szépsége, hogy nem vagy túl messze, nem vagy elszigetelve, ha be akarsz menni, be tudsz. Vannak szomszédaim, részt tudok venni közösségi eseményeken, ha éppen úgy akarom, de ha hazajövök, csend van, nyugodtság, csiripelnek a madarak. Megtartom, ami jó, szocializálódom, van internetem, de ami rossz, azt kidobtam: a napi rohanást, az esztelen versenyt, hogy akármennyit keresel, még több kell, és még többet költesz. Arra a következtetésre jutottam, minél egyszerűbben, minimalistábban kell élni, megtermelve, amire szükséged van. Manapság mindenki nagy házakat épít, amit költséges fenntartani – én egy picit építek, lesz benne egy ágy, minek ennél több? Az ember napközben üljön kinn a friss levegőn.”

Kínából érkezik a sok konténer Amerikába, visszafele alig megy áruforgalom, így több százezer konténer áll a kikötőkben. Robi eredetileg úgy tervezte, vesz kettőt, darabja 1500 dollár, s abból lesz a háza – ám mérnököt kellett volna fogadnia a tervezési munkára. Így a betontégla mellett döntött: az engedélyeztetéshez leadta a saját maga által készített tervrajzot, ami megfelelt a törvényben előírt standardoknak..

A gond a hatóságok szemében csak azzal volt, hogy Robi mindent újra akar hasznosítani, például. komposztvécét használ, s a szennyvizet is újrahasznosítaná öntözésre – erre nem tudtak engedélyt adni. Azt mondták, kérvényezheti, hogy engedélyezzék egy alternatív rendszer felállítását, de az sok pénzbe és időbe került volna. Szemet hunytak volna, ha a törvényeknek megfelelően beszereli az emésztőgödröt, utána csináljon olyan komposztot, amilyent akar, de Robinak nem állt szándékában 10 ezer dollárt befektetni egy rendszerbe, amit aztán nem is használ. Így maradt az a megoldás, hogy nem lakóház, hanem hivatalosan farmiroda lesz a házikó, amiben, ha valaki kérdené, ágy azért van, „hogy napközben le lehessen dőlni, ha elfáradsz”. Kevesebb mint 30 négyzetméter alapterületű lesz, amibe fürdőszoba és konyha sincs, Robinak ugyanis nagyon bejött a minimalista életmód.

Kutat fúrt, napelemeket szerelt, így ingyen lesz víz és áram. Mivel a „kút” csak 7-8 méter mély, és 5 cm-nél nem vastagabb a cső, amin feljön a víz, így nem kellett szakcéggel végeztetni a munkát, ami mintegy 3000 dollár lett volna. A hazai viszonyokkal ellentétben Amerikában, úgy tűnik, „a kisembereknek hagytak kiskaput, hogy boldoguljanak”.

Az esővizet is gyűjti, tavasztól őszig öntözni amúgy nem kell, mert szinte minden nap esik. Vízdesztillálójába tölthet bármilyen vizet, tisztán jön ki: a gép elpárologtatja, majd lecsapódik egy tartályba, Robi csak az így kinyert vizet issza. A székelyföldi borvizekről is megváltozott a véleménye: szerinte nem egészséges a fogyasztásuk, de az emberek már megszokták, hogy azt isszák, ezért van a sok epe- meg veseköves. Az orvostudomány és a természetgyógyászat ebből a szempontból ugyanazt a hibát követi el, a tünetet kezeli egyfajta hatóanyaggal, pedig az egészség titka igazából az, ha egészségesen táplálkozol – véli.

Vegánként ma már bárhol meg lehetne élni, Székelyföldön is – ha nem is terem egész évben gyümölcs, de nő a borsó, lencse, bab, amit fogyasztani lehetne alternatívaként a disznó-, juh-, borjúhús helyett. Könnyebb is lenne az embereknek a mezőgazdasági munka állattenyésztés nélkül. De ha szembesülnek ezzel a gondolattal, tiltakoznak, nem fogadják el, pedig hosszú távon ez a megoldás globálisan, a túlnépesedett világban – véli Robi. „Ha nem térünk át, 20-30 év múlva az utolsó erdőt is ki kell vágjuk, hogy takarmányt termesszünk, s akkor vége. Zárhatjuk be a boltot.”

Forrás itt!