Tíz gyermekből egyedül ő vitte tovább szülei mesterségét. Ma már egyedül van Poroszlón, aki ismeri a régi teknővájók munkáját, sőt gyakorolja is azt.

- A szüleim még a hagyományos vándorló életmódot folytatták – meséli Nyerlucz Gyula. – Végigjárták az országot, ott álltak meg, ahol munka volt. Tízen voltunk testvérek, mindenki máshol született. Én Feldebrőn, de volt, aki Vencsellőn, Ároktőn, Dunakesziben vagy Pesten. Abban az időben még lovas kocsival vándoroltunk. Általában minden gazda kertjében volt három-négy nyárfa. A családunk vagy felesben vállalt munkát, és az elkészített teknők fele a gazdáé, a másik fele a miénk lett, vagy szállásért, kosztért készítették el a rendelést. Előbbi esetben nekünk is jutott a vásárra eladni való teknő.

Gyula szerint nem volt az jó élet, a gyerekek nem járhattak iskolába, ám a szülőknek mindig akadt munka. Édesapja teknőt vájt, anyja nevelte a kicsiket, vagy időnként fakanalat faragott. A teknőkészítés kemény fizikai munka volt, ott a nő nem sokat tehetett.

A Nyerlucz család tíz gyerekéből csupán Gyula vitte tovább apja mesterségét. A fia azonban hallani sem akar arról, hogy megtanulja a szakmát.

- Balkezes, de ettől még tudna dolgozni – mondja a mester. – De ő nem akar, csak azt hajtogatja, hogy ez már a múlté. Hát, lehet benne valami, mert amióta minden háztartásban van hűtőszekrény, azóta a teknő nem kell. Régen besózták a húst és hónapokig is elállt. Most lefagyasztják, és nem kell sózni.

Nyerlucz Gyula azt mondja, ezer közül is megismeri a teknőt, amit ő vájt. Hogy miért? A válasz egyszerű: két mester egyformán nem dolgozik, hiszen nincs két egyforma kéz sem. Ha egy általa készített teknővel találkozik, kicsit mindig megbizsereg a szíve.

- Negyven éve dolgozom, s amíg bírom, csinálom. Nincs, aki átvegye a stafétabotot. Kicsit sajnálom, mert szép szakma ez. De megváltoztak a körülmények, ezt is tudomásul kell venni – fejtegeti Gyula.
Az udvaron készülő sózóteknő mellé néhány kisebb is előkerül. Az egyik kolbászkeverő, a másik kenyérdagasztó.

- Jó kenyeret csak fateknőben lehet dagasztani – magyarázza. – Egyre több fiatalnak van kemencéje és magának süti a finom házikenyeret. Talán ha a sózóteknők aranykora le is áldozott, a házikenyér iránti vágy még fenntarthatja a szakmát.

Forrás: heol.hu