Közeleg a Húsvét, a hímestojások „szezonja”. Ha bárki szeretné kipróbálni a tojásfestést, Nemes Hajnal segítségével biztosan örömét leli az alkotásban.

- A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek, a természet megújulásának, s ehhez kapcsolódóan Jézus feltámadásának jelképe is. Régen a keresztszülők adták keresztgyerekeiknek a tojást. Termékenységvarázslás volt, a lányokat egy vödör vízzel lelocsolták, ami mostanában már kölnivízre szelídült.  Hímes járt a húsvéti locsolásért cserébe. Egyes falvakban voltak olyan asszonyok, akik másoknak is készítettek hímes tojást – meséli Nemes Hajnal tojásfestő, aki számos ősi és modernebb tojásdíszítő technikával díszít tojásokat, és a technikákat be is mutatja az érdeklődőknek.

- Hogyan ismerte meg a hímesek világát? – kérdezem az alkotót.
- Tíz éves lehettem, mikor édesapám segítségével festettem először húsvéti tojást. Érdekes, hogy az a ritkább, ecettel maratott technikával készült.  A megfestett tojásra ecettel írtunk, ami lemarta a festéket, így kirajzolódott a minta. Nekem nagyon tetszett, de aztán sok év eltelt, amikor újból a kezembe kerültek a hímes tojások.

- A családban foglalkozott valaki kézművességgel?
- Nálunk mindenkinek jó a kézügyessége. A két gyermekem is nagyon ügyes kezű. Édesapám gyönyörű fafaragásokat készített, édesanyám munka mellett csodálatosan hímzett.  Anyai nagyanyám szövőszéken szőtt, de azt én már nem láttam, mert már idős volt. A régi szövéseiből néhányat nagy becsben őrzök.  A szövésnek csak az alapjait tanultam meg szövőkereten, hobbiból.

- Mikor derült fény az Ön kézügyességére?
- Édesanyám igen hamar, már általános iskolában felfedezte, hogy nekem ebbe az irányba lehetne valamit tanulni. Otthon sok mindent kipróbálhattam. Többször vásároltam kézművességgel foglalkozó könyveket. Még nem volt ennyi lehetőség népi mesterségek tanulására, mint mostanában. Ezért középiskolásként rajzszakos osztályba jártam.

- Hogyan alakult ki a „tojásdíszítés-szerelem”?
- Sokféle területen dolgoztam, az irodai munkát nem kedveltem. Dolgoztam kerámia műhelyben, segédmunkásként, ekkor tetszett meg a kerámia és a fazekasság is. A teljesség igény nélkül, betanított kerámia és porcelánfestéssel foglalkoztam, dolgoztam porcelán restaurátorként is. Később elvégeztem a játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamot, ahol több népi technikát tanultunk. Ez nagyon tetszett nekem. A porcelánrestaurálással és festéssel is nagy örömmel foglalkoztam, és – nyilván nem véletlenül – ekkoriban akadt a kezembe Monoriné Rohlik Erzsébet: A varázserejű hímes tojás című könyve, ami régóta a polcomon „tündököl”, mert alapmű. Ebben a könyvben láttam, hogy tojásokat lehetne gravírozni, lyukasztgatni is. Megpróbáltam.  Először nem lettek valami szépek, csak gyakorlattal alakult ki, hogy milyen mintákat készítsek. Sokat próbálgattam, ez is a hobbim lett, egészen máig is az.

- Ehhez  valamiféle speciális szerkezet szükséges?
- Igen, de a gép beindítása előtt még fontos, hogy erősebb héjú tojásokat válogassunk. A mintákat grafitceruzával célszerű előrajzolni, mert annak a nyoma ebben az esetben eltávolítható. Ezután fogunk egy gravírozógépet – ma már a barkács- és hobbiboltokban nagyon sokféle kapható.  A mintát kilyukasztjuk a gép fejével.  A lyukak formája tetszőleges, de az lényeges, hogy maradjon annyi ép tojáshéj, ami egyben tartja a tojást.

- Milyen mintákat lyukasszunk?
- Sokféle mintát lehet készíteni. Nekem a népművészetből először az ó-kalocsai minták tetszettek meg, később kezdtem a fehérhímzéseket nézegetni. A minták körvonalait akrilfestékkel is hangsúlyozhatjuk.

- Ez egy újkeletű technika?
- A magyar népi tojásdíszítésben nincsen hagyománya az áttört tojásoknak. Maga a technika azonban igen régi. Ezt bizonyítja, hogy találtak ó-egyiptomi áttört kőből készült tojást.

- A tojás belsejét tehát el kell távolítani a héj alól.
- Az áttört tojás esetén nem is maradhatna a héjában. A más technikával díszített hímeseknél el kell dönteni, hogy keményre főzött tojással, vagy kifújt tojással dolgozunk.  A magyar néphagyományban a főtt tojást díszítették. A tojást egy órán keresztül kell főzni, és ezzel nagyon sokáig eláll. Később összeszárad a belseje, és lötyög, ha megrázzuk. Az összeszáradt belsőből régen ékszereket készítettek, mert olyan keményre száradt, hogy a borostyánra emlékeztető színe lett. Az utóbbi időkben alakult úgy, hogy a hímes tojásokat dísztárgyként megőrizzük vagy elajándékozzuk.

- Hogyan fújjunk tojást?
- Sokan azt mondják, hogy nehéz tojást fújni, de ha elsajátítunk néhány fortélyt (erről bővebben itt olvashat – a szerk.), akkor sikerül.

- Az áttört tojásokon kívül milyen tojásdíszítési technikákat alkalmaz?
- A tojásfestés, tojásdíszítés elterjedt az egész világon, mindenhol más motívumokat, technikákat alkalmaznak. Számomra nagyon kedves az írókázás. Az egész Kárpát-medencében nagy hagyománya van a viaszolt technikával díszített tojásoknak. A tojásra méhviasszal mintákat írnak, a viaszolt területen megmarad a tojás eredeti színe, ott nem fogja be a festék.  A tojást langyos festőlébe teszik. Minél tovább ázik a festékben, a tojás színe annál intenzívebb lesz. Festés után eltávolítjuk a viaszt, ekkor előtűnnek a minták.

- Mi az íróka, és honnan lehet beszerezni?
- Ennek az eszköznek vidékenként más és más a neve: kandé, gica, kesice, íróka és még sorolhatnám.  Az íróka segítségével a forró viasszal "írni", rajzolni tudunk a tojásra. Boltban is beszerezhetjük, de az elkészítéséhez (bővebben itt olvashat arról, hogyan készül – a szerk.) csak egy kis időre van szükség.

- Miként írjunk mintákat a gicával a tojásokra?
- Aki először próbálja ki a tojásírást, inkább keményre főtt tojáson dolgozzon, azon könnyebb elkezdeni, de hagyja kihűlni. Ez fontos praktika, hiszen ha a meleg tojásfelületre dolgoznánk, könnyen megolvadna rajta a viasz, szétfolyna és nem látszana a minta. Miután kihűlt a tojás, és tisztára mostuk, megszáradt, kezdhetjük az írókázást a felületére. Ezután gyújtsunk meg egy mécsest, és írókánk hegyét forrósítsuk fel, tegyünk bele méhviaszt. Az első cseppet koppintsuk le, mert az könnyen lecsöppen, nagy pöttyöt ejthet a tojáson, s akkor az már ott marad, nem lehet eltávolítani teljesen.  Ez sem nagy baj, mert szép pöttyös tojásokat is lehet készíteni. Határozott mozdulattal kezdjünk vonalat húzni a tojásra. Kezdetben érdemes egyszerű mintákat választani.

- Ceruzával előírhatjuk a mintákat?
- Nem, az írókázásnál semmiképpen ne rajzoljuk elő, mert nem tudjuk eltávolítani a grafitot a felületről. Ha bizonytalanok vagyunk, egy papírra próbálgathatunk vonalakat húzni, és utána a tojásra is. Miután megírtuk a tojásunkat, tegyük hideg, vagy langyos festőlébe. Ne melegbe, mert leolvad a viaszolt minta! Készíthetünk festőnövényekből festőlevet. Többek között a vörös és lilahagyma héja, a cékla, kamilla, csalán, diólevél alkalmas erre. (A festőnövényekről bővebben itt olvashat. - a szerk.)

Előállíthatunk festőlevet a boltokban beszerezhető festékből is. Minél tovább áll a lében a tojás, annál intenzívebb árnyalatot kapunk. Ha elértük a kívánt árnyalatot, vegyük ki a léből a tojásunkat, és hagyjuk megszáradni.  Ezután akár hajszárítóval is leolvaszthatjuk a tojásról a viaszt, megkapjuk a szép hímes tojásunkat. Fényes és tartós lesz, ha szalonnabőrrel átkenjük.

Batikolt tojás készítésekor az előbbi technikát alkalmazva, ha csak piros festőlében volt a tojásunk, szép élénkpiros írott tojásunk lesz. Lehet természetes növényi festékeket is használni. Abban egy kicsit tovább kell a tojást tartani. Ha több színt szeretnénk, mindig azt a színt fedjük le méhviasszal, amit meg akarunk tartani. Utána tesszük a sötétebb festőlébe. A világos festékkel kezdjük, aztán haladunk a sötétebb felé, amíg kész lesz. Mindig megszárítjuk a tojást, amikor lefedjük a következő festés előtt. Ha úgy döntöttünk, hogy már több színt nem szeretnénk, megszárítjuk és eltávolítjuk a viaszt.

- Jellegzetesek-e a magyar írott minták?
- Igen, az írott tojásainknak jelképrendszere van. Az ősi jelek a régi magyar élet és hitvilág tükrei. A rajzokban felismerhető a természet, termékenységvarázslás, bajelhárítás és a világmindenség ábrázolása. Tojásaink sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő ábrák voltak. Legtöbb mintánk a felület felosztásával kezdődik, függő­leges és vízszintes tengelyek mentén. Vannak olyan ősi minták, amelyeken nincsen a felület felosztva. Ezek kis gyakorlás után szintén könnyen írókázhatók. A felület felosztása kicsit segít elhelyezni a mintát. A legtöbb mintánk osztott, az írást is az osztókörök megrajzolásával lehet kezdeni.

(Forrás: Antalné Tamkó Mária: Gyimesvölgyi írott tojások)

A tojásírás hagyománya olyan régről való, s olyan mélyen a mienk, sem az idő, sem új szokások nem tudták velünk elfeledtetni. A hímes tojás eredendően szakrális tárgy, csak mostanában vált dísztárggyá. Ezt jó, hiszen a hímesek fennmaradását biztosítja ez a változás.

- Mit javasol azoknak, akik kezdők vagy gyerekekkel akarnak tojásokat díszíteni?
- A viaszolt technika is egy kis gyakorlással megy.  Még könnyebb sikerélményhez jutni a berzselt vagy levélrátétes technikával. A berzselt minta így készül: a növényi levelet vizesen rátesszük a tojásra, (a nedvességtől tapad a tojáshéjra a levél). Ezután  harisnyával szorosan rákötjük, hagymahéjas vagy piros festékben megfestjük. Kérdés, hogy hogyan készült a nejlonharisnya előtti időben! Úgy, hogy cérnával körbetekerték a levelet a tojáson. Így helyezzük a festőlébe.  Egy kis idő múlva kivesszük, és kibontjuk, megszárítjuk a tojást. Ezután jól kivehető a levélminta. El sem lehet rontani, csak arra kell ügyelni, hogy a levelet szépen a tojásra simítsuk, majd azt szorosan burkoljuk a harisnyába. Zsenge levelek híján papírból kivágott alakzatokat is illeszthetünk a tojásokra. Úgy készül, mint a berzselés.

- Érdeklődnek az emberek  a  különféle tojásdíszítési technikák iránt?
- Azt tapasztaltam, hogy a családok szívesen díszítenek tojást, mert bármely korosztály elkezdheti, és együtt alkothatnak. Nem kell a gyerekeknek más elfoglaltságot keresni, vagy valaki másra bízni, amíg készülnek a tojások. Örömmel díszítenek együtt, sokszor a gyerekek bátrabban kezdenek hozzá a hagyományos díszítésekhez.

Fotók innen és Nemes Hajnal, Tánczos Erzsébet.