Néhány nappal ezelőtt elkészült a népi kézműves stratégia terve, amely egyebek mellett hangsúlyosan foglalkozik a kézművesek helyzetének javításával.

A dokumentum a helyi termékeket árusító bolthálózatra, az alapanyag-termelés ösztönzésére, és a néphagyományokkal működő falusi turizmusra koncentrál. Megkérdeztük Bors Károlyt, a szentesi feketekerámia egyetlen művelőjét, szerinte hogyan lehetne segíteni a kézműveseken.

- Valójában nem vagyok fazekas, nincs róla semmilyen papírom, de a néhai szentesi Bese Lászlótól tanultam meg a fekete kerámiázást 25 évvel ezelőtt, és azóta művelem. Van egy tanítványom, aki műhely és kemence híján egyszer nálam égetett már ki fekete kerámiákat, mégis egyedüliként űzöm a mesterséget a városban. Ápolom a kapcsolatot a többi helyi fazekassal és a vásárhelyieket is ismerem. Ugyanaz a problémánk: nincs kereslet a kézműves termékekre, idén még semmit nem adtam el.

Az lenne az egyik legnagyobb segítség a kézműveseknek, ha nem lenne helypénz a vásárokon. Szentesen 3-5 ezer forintot kell naponta fizetni a vásárosoknak, attól függően, mekkora helyet igényel a portéka.

- Nincs pénze az embereknek a kézműves termékekre, ezek pedig sok munkaórát igényelnek, ami szinte sosem térül meg, Egy bonbonaire 1-2 napos munka. Hamarabb megveszik a kínai bóvlikat, mert az olcsóbb. Lehet, hogy ezzel a térséggel van a baj, mert szegény. De ahhoz, hogy rendszeresen vásárokba járjak, tőkére van szükség: helypénz, útiköltség, sátor, faház kellene, és olyan jármű, amibe biztonságosan lehet pakolni. Ezt az óriási beruházást nem engedhetem meg magamnak. Alkalmanként két mázsa agyagot veszek 10 ezer forintért, ami két hétig elég. Ha nem lenne nyugdíjam a Vízmű után, a fazekasságból felkopna az állam. Nem is pénzért csinálom: szerelemből - teszi hozzá a naponta hajnali 3 órakor munkába álló, számos zsűrizett termékkel büszkélkedő 62 éves fazekas.

A Karcagról, Orosházáról szerzett magas vastartalmú agyaggal – mert csak az jó a feketekerámiához - reggel 7 óráig dolgozik, ekkor tud elmélyülten alkotni. Füzetnyi terve van, ezért sem tud szalagra gyártani: a hagyományos feketekerámiák helyett a saját ötleteit valósítja meg az évente Szentesen kiállító mester. A kiadásokat a saját építésű kemence fűtéséhez szükséges fenyőfa is növeli. Az olykor vörös-és mázas kerámiát készítő Bors Károly az ehhez szükséges elektromos kemencéről nem is álmodik, ilyenkor bérbe égetnek neki. Rengeteg váza, tányér, bögre, gyertyatartó, bonbonaire sorakozik a műhelyben égetésre várva, amire évente 3-4 alkalommal jó időben kerül sor.

- Fazekas oktatás egy ideje már létezik Szentesen, ügyesek a tanítványok, ide is eljöttek egyszer. Vida Kati is ott végzett, ő a tanítványom, neki adom át a fekete kerámia tudományát, de nincs műhelye, sem kemencéje. Én az első korongomat anyám tárcsás mosógépéből csináltam. Mindig szerettem rajzolni, könyvből nem tudtam megtanulni a fazekasságot, ezért egyszer elkeveredtem Bese Laci bácsihoz, aki a szárnyai alá vett. Tőle tudom, hogy a kemence akkor 700 fokos, ha a ráköpött nyál serceg a kemencén. Más hőmérő nincs rajta. Nagyon szeretem ezt csinálni. Abban bízom, hogy a jó kézügyességű kisunokám – akivel a műhelyben egyelőre dinoszauruszokat gyártunk – továbbviszi a szentesi feketekerámia hírnevét – mondja búcsúzóul a mester.

Forrás: delmagyar.hu