A tavalyi után újabb disznó döntött úgy, hogy Mihályházán kigömbölyödött sonkáját, valamint minden finomságát a gannai faluközösségnek adományozza.  

Persze nem önszántából, de ezt nem kérték rajta számon. Másodízben vendégelte meg a település lakóit, no meg az odatévedt, többek között budapesti turistákat a helyi önkormányzat. A napokban igazi, hamisítatlan sváb disznóvágást szerveztek a faluban, ami amellett, hogy háromszáz ember (Ganna összes lakója) jóllakhatott, a hagyományőrzést és a közösségi összetartozást is példaadóan erősítette. A százharminchárom kilós állatnak nem lehetett oka panaszra, miután kilehelte lelkét, kádban fürösztötték, szakszerű kezek „borotválták” és mosták tisztára, majd a muzeális, Nagy Ottó alpolgármester dédapjától örökölt, az 1800-as évekből származó rendfáján lógva szedték ízekre a lelkes segítők.

A csontozás, a feldolgozás is a sváb precizitás szerint történt, amit még a csípős hideg sem tudott igazán befolyásolni. Természetesen mindehhez azért a körte-alma-szilvapálinka, a forralt bor is hozzájárult, amit a reggeli órákban még módjával fogyasztottak a helybéliek. A konyhán már készült a reggeli: velős-lecsós sült májat szolgáltak fel az asszonyok a faluház nagytermében, ahol az esemény „parancsnoksága”: Vesztergom József polgármester és barátai székeltek.

- Valamikor minden házban volt disznóvágás, ma körülbelül tíznél maradt meg a szokás. Úgy gondoltuk, újraindítjuk a  hagyományt, mindent úgy csinálunk, mint eleink, a forrázástól kezdve a hurka kifőzéséig, a tepertő sütésig. A lényeg a vidámság, és az, hogy közösen csináljuk. Összetartunk, aki mozog, ma mindenki itt van. Sőt, még támogatást is kaptunk – fogalmazott a polgármester. Kint Nagy Ottó volt a parancsnok. 

- Megvannak még a régi eszközök. A teknő, öregapámé volt, a rendfa a dédapámé, az acél szarvasagancs nyéllel az 50-es évekből, Németországból való. Őrizzük az ízeket, nálunk nem fűszerkeveréket használunk a kolbászhoz, hanem fűszerkosárból dolgozunk ízlés szerint. Ma orjaleves, húsleves készül, felhasználjuk a tüdőt is hozzá. Aztán toros káposzta, pecsenye, véres-májas hurka, kolbász is lesz. Egész nap lehet majd eszegetni. Délután a Gannai asszonykórus is érkezik, reméljük, előbb-utóbb nótaestté alakulunk át - mosolyog a település alpolgármestere.

- Most, amikor olyan idők járnak, hogy a nép mindenféle alapon megosztott, a családok válságban vannak, próbáljuk a faluban az összetartást erősíteni. A disznóvágásnak is ez a legfőbb célja. Rengeteg a rendezvény, a fiatalok is kitesznek magukért, a civil szervezeteink is jól működnek, és az itt élő németek, osztrákok is részt vesznek a közösségi életben. Ettől jókedvű és rugalmas a csapat – mosolyog Ottó, aki egy pillanatra sem teszi le a tekintélyt parancsoló, hatalmas kést. Szó ami szó: a település sajátos fílingje, barátságos légköre hamar megérinti az embert, és ez elég ahhoz, hogy újra és újra ellátogasson a vendégszerető faluba. A sváb hagyomány szerint készült máj pedig – tanúsíthatom, hiszen kóstoltam –  idén is nagyszerűen sikerült.

Forrás és fotók: veol.hu