Három ágyú sorakozik a szurdokpüspöki ház udvarán. Csövük a Mátrát célozza, a kert végében, a Zagyva-völgy felé a szülőszobájuk, az öntőműhely áll.  
A két kisebb lőszerszám Gábor Áron rézágyúinak mása, az óriás pedig török mintára készült: Magyarország legnagyobb középkori ágyúja. A monstrumból kettő is van, egyik itt, az udvaron, a másik pedig Eger várában.

- Szurdokpüspökiben születtem, középiskolába Salgótarjánba jártam a Gépipari Technikumba, ott tanultunk is pár órát a fémöntésről, persze elméleti szinten. A gyakorlati tapasztalatokra későbbi munkahelyemen, Apcon tettem szert, ahol célgép-szerkesztőként dolgoztam egy fémöntő üzemben - idézi fel az MTI-Pressnek a Nógrád megyei Szurdokpüspökiben élő Prokk József.

- Negyven évvel ezelőtt váltottam ki az ipart géplakatos tevékenységre, azután az öntő szakmunkásvizsgát is letettem - folytatja a visszaemlékezést. - Úgy kezdődött ez az egész, hogy a sógorom, aki asztalos volt, megkért, építsek neki szalagfűrészt. A hozzá való kerekeket azonban nem lehetett kapni a kereskedelemben, gondoltam, majd én öntök olyat. Egyik barátommal, egyben kollégámmal láttunk munkához itt, a házam mellett. Eltelt egy fél év, mire sikerült egy pár kereket megesztergálva összehozni, de hát a sógorom nem várhatott addig, szerzett máshonnan szalagfűrészt, a két kerék pedig a nyakamon maradt. Viszont akkor kiderült, hogy vidéken sokan barkácsolnak házilag fűrészgépet, nagy az igény az ilyen alkatrészek iránt. Ezért döntöttem úgy, hogy létrehozok egy öntőműhelyt a házam mellett - jóformán a semmiből! A szerszámaimat én terveztem és készítettem. Gyártottam már sok mindent, kerítéselemeket, hófogókat, fém virágtartókat, kerti padokat, ékszíjtárcsákat, csapágyházakat.

- Az ágyúöntésre hogy adta a fejét?
- Említettem már a kollégámat, akivel a szalagfűrészkerekeket kezdtük önteni a kezdetek kezdetén. Pohárdi Józsefnek hívják a barátomat, ő is fémöntő, Apcon él. Ő javasolta, hogy készítsünk az önkormányzatnak egy ágyút 2010. március 15-re. Érdekes, a szalagfűrésznél is, az ágyúnál is a kerék jelentette a legnagyobb gondot… Végül Gábor Áron 1848-as rézágyúinak mintájára mi is elkészítettük az első példányt, amely 2010. március 15-e óta az apci főtéren áll. Meg kettő van az udvarunkon is.

- Magyarország legnagyobb ágyúja hogyan készült?
- Az apci ágyúnk híre eljutott Egerbe is, az ottani Török-Magyar Baráti Társaság pedig rendelt tőlünk egyet. Akkor még bizakodva néztek a jövőbe, hogy lesznek anyagi forrásaik. Nyolc-tízmillió forintos ajánlatokat kaptak, mi végül ennek a harmadáért vállaltuk. Kétmillió forintot a mai napig nem fizettek ki az ágyú árából. A monstrum még nincs az egri vár tulajdonában, ha akadna olyan támogató, aki megvásárolná, és végre megkapnám a pénzemet - nos, annak ingyen öntenék egy réztáblát az ágyútalpra az adományozásról, a nevével vagy olyan felirattal, amilyet csak akar!

- Lőni is lehet a legnagyobb ágyúval?
- Lőni nem, durrantani igen, de ehhez kell egy acél betétcső is. A hanghatás eléréséhez engedéllyel szerezhetők be a szükséges pirotechnikai anyagok. Ami az ágyú elkészítését illeti, alumíniumból öntöttük, így is egy napig kellett hűteni. A talppal együtt öt méter hosszú, a csöve két méter hetven centi, a két kerék közötti tengelytávolság másfél méter, az összsúlya pedig ezerszáz kiló.

- Van-e piaci igény az ágyúk másolataira?
- A hagyományőrző csoportok, a történelmi városközpontok, a várak részéről megnyilvánul az érdeklődés, de az igazsághoz tartozik, hogy az általános pénzhiány miatt a rendelések mindeddig elmaradtak.