A természet gazdagabb a bevásárlóközpontoknál, és erről mi is könnyen meggyőződtünk. Történetesen még akkor is, ha éppen a „sógoréknál” kirándulunk. 

Nemrégiben Ausztria Salzburg tartományában jártunk. Az egyik napon a világhírű fürdőhely, Bad Gastein fölé magasodó 2231 méter magas Hoche Scharte csúcsáról induló pompás cirbolyafenyő sétányon eljutottunk a mesterségesen kialakított Tükör tóig, amelynek vizét télen a hóágyúk „itatására" használják fel. Túra közben meg-megálltunk és ámulva hallgattam Ifju György zsurnaliszta barátom és egy kedves osztrák növénybarát hölgy, Frau Bettina Rieser gondolatait az egy éve kialakított ösvény mellett ékeskedő gyógynövényekről, madarakról és vadakról. A virágokból félúton még kóstolót is vettünk az egyik pihenőasztalnál megterítve, finom hegyi gyógynövényekből szűrt tea szürcsölgetése közben.

Első megállónk egy öreg, kiszáradt fatörzsnél volt. Farkasmoha borította a száz éve kidőlt cirbolyafenyőt. Ebből főzték hajdan a pásztorok a vadállatokat megölő csali étel fűszerét.
A szakállas harangvirágok között hónyuszi trappolt el az érkezésünk hangjára. Az egyik százados fán fehér pettyes Mátyás madár berregett. Ő ugyanúgy az erdő bohóca, mint magyarországi rokona, a kék pettyes Mátyás madár. Szajkónak is hívják, mert a bolondos kedvű jószág vígan lemásolja és szajkózza más madarak hangját.

Hamarosan egy párhuzamos csíkokkal kördíszes fa tűnt a szemünk elé. Ez az Alpokban élő harkály műve. Az okos jószág körbekopácsolja a törzset, s annak kicsorduló édes „fenyőmézére" bogarak rajzanak, és lépre mennek, mert ott ragadnak. A jómadár meg vígan lakmározik belőlük. Ha elfogy a ragacs, hát a fakopács újabb karikát vés körbe, és jöhet az újabb dőzsölés.
Az út mentén láttunk a rebarbarához hasonlatos, ehető lósóskát, amely sok vizet vesz föl és hűti a homlokot. A vidéki parasztok ebbe csomagolták a vajat, hogy ne olvadjon meg az útjuk alatt. Különösen hat szellemünkre a hegyoldalban nyíló tarka növények sokfélesége. Úgy tartják, hogy azoknak komoly léleképítő hatása van.

Sok helyütt díszlik a kék áfonya, amely szárítva - különösen gyermekláncfűvel vegyítve - remek drog. Összehúzó hatású cseranyagai miatt a szárított áfonya segít elmulasztani a hasmenést - különösen jótékony hatással bír a kisgyermekek hasmenésekor - fogínygyulladást, szájnyálkahártya- és torokgyulladásokat is helyrehoz. Frissen viszont a bogyók inkább hashajtóként szolgálnak. A növény örökzöld, télen nagyon fontos tápláléka a vadaknak. Levelét is megehetjük, hárssal keverve pedig finom teát főzhetünk belőle. A kék áfonya fiatalító és a test energiáit felszabadító hatású.

A sárga virágú, szigorúan védett árnika a hegyvidékek régóta ismert gyógynövénye. A termesztett változatát használják gyógyításra. Virága – ha alkoholban áztatjuk – felhasználható bedörzsöléssel, borogatással fájdalom és izomláz csökkentésére, kéz valamint térd, továbbá ízületi fájdalom enyhítésére s a kisebb sebeket is kiválóan gyógyítja. Enyhíti továbbá a rovarcsípés okozta viszketést és ismeretes fertőtlenítő hatása is. Sötét üvegben kell tárolni!
Ahol törpeszakáll (moha-, zuzmóféle) lóg a fenyőkön, azt jelzi, hogy ott kivételesen tiszta a levegő. Amerre jártunk, gyakran láttuk a pihe-puha növényt. Hideg vízbe kell tenni, majd felforralni, és ha megisszuk, kiválóan alkalmas megfázás ellen, mert természetes antibiotikumot tartalmaz. Szénparázsra helyezve füstölőként - zsályával, levendulával - nagyszerű stresszoldó hatású. Vannak, akik azt vallják, hogy ha a füstölés után ablakot nyitunk, akkor a stressz huss, kiröppen a szabadba.

A természet valóban gazdagabb a bevásárlóközpontoknál. Íme, a tanács, amit kipróbáltunk és bevált. A gyógynövényeket daraboljuk egészen apróra és keverjük a sóba, ugyanezt csinálhatjuk rózsalevéllel is. Fölségessé tehetjük vele a vajas szendvicsünket. Az sem baj, ha néhány jótékony hatású virágával, például árnikával díszítjük a megkent, megsózott kenyerünket.