Meglepő-e, hogy a tanyavilágban gyorsabban terjednek a hírek, mint e-mailben? Egyáltalán mi a helyzet a „világtól elzárt” részeken? Néhány fotó és egy vallomás választ keres a kérdésekre.

Stiller Ákos fotóriporter a magyar tanyavilágot bemutató sorozatával idén rangos díjat nyert a Picture of the Year versenyén. A fotóriporter egyebek melletta National Geographic, a New York Times, a Washington Post és a Bloomberg számára is készít képeket. Coburn Dukehart készített vele interjút.

- Hogyan került a tanyavilág közelébe, honnan jött az ihlet az ottani élet megörökítésére?

- 2011 telén napi munkámból adódóan fotóztam a korszerűsödő mezőgazdasági üzemeket. Ekkor ismertem meg Bimbó Pált, aki a tanyavilág mindentudójának számított és sok családdal megismertetett. Sokat beszélgettem ezekkel az emberekkel életükről, mindennapjaikról, munkájukról, küzdelmeikről.

- Kik ezek az emberek? Mik a jellemzőjük?

- Sok az idős közöttük, akik a rendszerváltozás után kapták vissza földjeiket. Kevesen maradtak a tanyán, a többség közeli falvakba és kisvárosokba költözött be. Akik maradtak, azok gazdálkodnak, megtermelik a családnak valót. A természet közelsége, a csend és a nyugalom életük része, és egyre többen foglalkoznak ökogazdálkodással – kisebb közösségeket alkotva.

- Milyenek a tanyasiak mindennapjai?

- A magyar társadalom gyökerei részben a mezőgazdaságban húzódnak. Ezeknek a tanyákon gazdálkodó embereknek azt hiszem, van egy önként vállalt kötelességtudatuk. Ismerik, tudják az állattenyésztés és növénytermesztés csínját-bínját, a kézművességet, a gyógynövényeket. Ez a tudás nemzedékről nemzedékre öröklődött, ezt óvják, védik az utókor számára.

- Hogyan fogadták a meglátogatott családok? Könnyű volt a bizalmukba férkőzni?

- Legtöbbször helyi ismerősök, barátok voltak a segítségemre. Amikor elmondtam jövetelem célját, s azt, mennyire fontos az ő életük bemutatása, mindenki nagyon barátságos volt. Vannak meghívásaim disznóölésekre, pálinkakóstolókra – ezek mind azt mutatják, hogy nyitottak az érdeklődésre a tanyasiak.

- A díjnyertes fotók nem luxuskörülményeket mutatnak be, mégis úgy tűnik, hogy az emberek elégedettek az életükkel.

- Így igaz. Nem dőzsölnek anyagi javakban, nem foglalkoznak azzal, hogy nincsen gáz vagy villamos energia, nem szórják a pénzt az üzletekben. Amikor látom ezeknek az embereknek ilyetén függetlenségét, az lenyűgöző számomra. Ők még tartják a jószomszédi kapcsolatot, mindent tudnak a másikról, segítik egymást, annak ellenére, hogy a gazdaságok több esetben távol vannak egymástól. Nincsenek titkok a tanyavilágban, a pletyka gyorsabban terjed, mint az e-mailek. Fotósorozatom pedig talán arra is rávilágítja a társadalom figyelmét, hogy van élet a rohanó világ anyagi javak diktálta száguldásán kívül is – éppen a magyar tanyákon.

Fotók: Stiller Ákos

Forrás: itt