Gyógynövénytermesztő lett néhány kecskeméti hajléktalan, akik tudásukat és gyakorlatukat egy huszonkét hónapos uniós program keretében szerezték meg. 

Így nemcsak munkalehetőséghez jutottak, hanem lakhatási támogatással az önálló otthon megteremtésére is esélyt kaptak - írja a szabadfold.hu.

Mintha modern, jól felszerelt szállodába érkezne a látogató. Meglehet, az élet perifériájára sodródottak feszengve lépik át az intézmény küszöbét, ha egyáltalán elvergődnek idáig. Pedig itt mindenben támogatást kapnak ahhoz, hogy felkeljenek a padlóról és új úton indulhassanak el. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti szervezete három éve nyitotta meg a Komplex Hajléktalanellátó és Rehabilitációs Központot, melyet dán pályázati forrásból hoztak létre. Menedéket kapnak itt munkanélküliek, romák, volt állami gondozottak, sokféle szociális rászoruló. A cél minden esetben: a gondozottak hosszú távon is képesek legyenek az önálló életvitelre.

– Az ellátottakat kezdettől fogva igyekeztünk bevonni a ház körüli munkákba – mondja Rigóné Kiss Éva, a szeretetszolgálat helyi vezetője. – Mivel az intézmény valamennyiük otthona, nekik kell rendet tartani. Pontosan úgy, mint ahogyan a normál életben teszi ki-ki a saját portáján. Ám az aktivitást illetően akadnak különbségek: akik például sosem dolgoztak vagy kiestek a gyakorlatból, náluk elkel az ösztönzés.
Itt nem csupán a rehabilitációs részlegen cél, hogy mielőbb munkához jussanak. Segítjük őket abban is, hogy a közösségben önmagukra találjanak és a magánéletük is rendeződjön. Nehéz terep ez, vannak visszaesések, a darabokra hullott élet apró cserepeit nem könnyű összerakosgatni.

Gyógyít-lak – e néven fut a hamarosan befejeződő, huszonkét hónapos program. A hajléktalanellátó központ lakói közül többen is gyógynövénygyűjtő és -termesztő képzésre jártak, a végén vizsgázniuk kellett, most a gyakorlatukat töltik. A program ideje alatt valamennyien lakhatási támogatást kapnak, amiből fenntarthatják az albérletüket.

– A hajléktalan életében huszonkét hónap nagyon hosszú idő – osztja meg tapasztalatait Budainé Nagy Katalin projektvezető. – Akik korábban nemigen ismerték a kötöttségeket, kötelezettségeket, nehezebben viselik az önálló életbe visszatalálást.

Néhányuk megtapasztalták a mélypontokat családi kapcsolataikban, az otthonteremtésben egyaránt. Viszont ennyi idő alatt lehet találni albérletet és munkát is, ehhez mi messzemenően megadjuk a támogatást, ami nem feltétlenül anyagiakban nyilvánul meg. El kell hitetni velük, hogy értékes emberek lehetnek a társadalom számára. A korábbi rendszertelenség, a csupán a túlélésre berendezkedés után most biztosabb lábakon állhatnak.

Már az is nagy kihívást jelentett nekik, hogy hét hónapig képzésre jártak, s utána kerti gyakorlatra. Meg kellett szokniuk a mentorral való együttműködést, elfogadniuk bizonyos szabályokat.

Az eredmények magukért beszélnek. Tizenöten kapták meg a betanított gyógynövénygyűjtő és -termesztő végzettségről az oklevelet, mindössze két-három résztvevő morzsolódott le. Többen még párt is találtak maguknak, így együtt szeretnék végleg felszámolni a múltjukat.

A ballószögi gyógynövénykertben a brigád „szóvivője” Barkóczi Beáta, aki szintén elvégezte a kurzust. Sorra mutatja a parcellákba vetett, palántázott növényeket: emerre kerti izsóp, fehér üröm, borsfű, körömvirág, bazsalikom, muhar, cirok fejlődik a homokos talajban, kicsit távolabb évelők, köztük levendula, citromfű, rozmaring bokrosodik.

Az asszony egyébként Matkópusztán lakik, onnan jár ide dolgozni. Valamikor irodistaként vállalt állást egy pénzügyi cégnél, majd amikor elvesztette a munkahelyét, kicsúszott a talaj a lába alól. Stressz, depresszió, önmarcangolás – senkinek sem kívánja azt az időszakot. Egyedül a kislánya tartotta benne a lelket.

– Ez az új létem, betanított kertész lettem – újságolja a nagykőrösi Szépe Sándor, aki „előző életében” vasbolti eladóként kereste meg a kenyerét. – Első hallásra elhatároztam, hogy megpróbálkozom a gyógynövényekkel. Mindent megtanultunk róluk, még a latin nevüket is. Szeptember végéig alkalmaztak, közmunkáért járó fizetést adnak. Remélem, azután is számítanak rám.

Nos, szorgos kezekre a későbbiekben is szükség lesz, hiszen a kecskeméti Komplex Hajléktalanellátó és Rehabilitációs Központ gyakorlóbázisa már „kinőtte” magát, s Homoki Varázskert Szociális Szövetkezetként nonprofit módon tevékenykednek.

Összesen öt hektár földön gazdálkodnak, a gyógynövényeken kívül étkezési mákot és olajtököt termesztenek.

– Bemutatókertet alakítunk ki, majd a gyógynövényeket szárító és csomagoló részleg megteremtése a célunk, ahol gyógyteakeverékek készülnének – árulja el látogatásunk végén Rigóné Kiss Éva. – Üzleti tervünk szerint három év alatt futhat ki nullszaldósra a vállalkozás.

Ha lenne folyamatos megrendelés, a dísznövényekkel nagyobb méretekben foglalkoznánk. Tulajdonképpen a programban részt vevőkkel együtt sajátítjuk el az ismereteket, a saját kárunkon is tanulunk. A hajléktalanságból épphogy kikerültekkel szemben nem lehetnek maximális elvárásaink, de azért szeretnénk legalább nyolcvanszázalékos teljesítményt elérni velük.

Hogy mi történik majd a „varázskertben”, nem csak attól függ, kitart-e az ott dolgozók lelkesedése és szorgalma. A foglalkoztatáshoz pénz kell, s egy nonprofit szervezet egymaga képtelen előteremteni az anyagi alapokat. Maradnak a pályázatok, melyeknek nem könnyű megfelelni. De a tét – emberi sorsok és életek – túl nagy ahhoz, hogy a rászorultak valamiképp megkapják a segítséget.

Fotó: Ujvári Sándor

Forrás