Ma már külföldön is ismerik a pásztói fazekas, Pusztainé Borbás Enikő kerámiáit: az indulás nem volt egyszerű, és a nehéz időszak nem is volt rövid.
Az első négy-öt év a sikertelenségről szólt, és bevallása szerint ha férje nem állt volna mellette, feladja. A pásztói fazekas kerámiái használati tárgyak, mert nem szeretné, ha munkáit vitrinben tartanák, és néha lefújnák róluk a port. Ezüstkoszorús mester, akinek célja, hogy elnyerje a Népi Iparművész címet.

Maguk készítették a kemencét
Pusztainé Borbás Enikő 1997 óta foglalkozik fazekassággal. Előtte egy kézműves cégnek festett tányérokat, de azt nem érezte a magáénak, és nem gondolta, hogy ezzel kellene foglalkoznia élete végéig – mondta az MTI-Press érdeklődésére.

- Alsótoldon láttam életemben először fazekasokat, 27 évesen, és hihetetlennek találtam, hogy mi történik az agyaggal korongozás közben. Ez 1997 nyarán volt, szeptemberben beiratkoztam egy hatvani alapítványi iskolába. Itt tanultam fazekasságot, és pár év múlva oktató is lettem ugyanitt. Mondhatnám, hogy véletlenül, de véletlenek nincsenek. Édesapám asztalos, és amikor ezt a hirdetést hallotta a rádióban, pont nem mentek a gépek, pont volt nála papír, ceruza... A két lányom akkor óvodás volt. Elvégeztem az iskolát, közben már volt itthon korongom. A kemencét készíttettük, mert venni nem tudtunk. A régi garázsunkban kezdtem el a munkát 18 négyzetméteren, és bizony volt úgy, hogy abbahagyom. Nem tudtam sem mennyiséget, sem minőséget gyártani, nem sikerült az égetés. Amit elkészítettem, tele volt hibákkal, úgy látszott, hogy ebből nem tudok majd megélni. A férjem viszont azt mondta, ha már ennyit belefektettünk, nem kellene itt abbahagyni. Ma már nagyon sokan ismernek, falunapokra, önkormányzati eseményekre készítek tárgyakat. Legutóbb Gyöngyössolymosról kaptam 450 darabos megrendelést feliratozott boros- és stampóspoharakra, címeres söröskorsókra és borhűtőkre. De ehhez tényleg évek kellenek.

- Meddig tartott az említett, kezdeti nehéz időszak?
- Négy-öt évig. Vásárba sem akartam menni, úgy éreztem, mintha kunyerálnék. Aztán kialakult egy csapat, három éve megalakult a Nógrád Megyei Kézműves Műhely Egyesület, és rájöttem, hogy végül is nem tukmáljuk rá munkáinkat az emberekre. Odajönnek, kérdezősködnek, megmutatjuk, mi hogyan készül.

- Hogyan zajlott az a négy-öt év? Készítette, egyre csak készítette a kerámiákat...
- Igen, készítettem, készítettem. Olyan ez, hogy vagy bejön valaki, vagy nem, vagy jönnek a megrendelések, vagy nem. De ha van egy olyan ember, mint a párom, aki anyagilag támogat, akkor könnyebb. Ő villanyszerelőként dolgozik. Ha ilyen nincs, akkor el is lehet felejteni. Sokan ezért adják fel, ami teljesen érthető. Mert az nem egy hónap, amíg megismerik az embert. Onnan is nézhetjük, hogy ha például akkor kértek volna tőlem címeres korsót, nem tudom, miként lettem volna képes megcsinálni rutin, tapasztalat nélkül. Akkor húsz mézesedényt két nap alatt csináltam meg, és nagyon örültem. Most húsz mézesedény kikorongozása egy óra, felfülezése egy másik. Hirdettem is, de teljesen felesleges volt, mert az, hogy mit tudok, szájhagyomány útján terjed.
    
Elismerésre vágynak a kézművesek
Termékei levesestálak, poharak, mézesedények, almasütők, párologtatók, sörös-, boroskancsók, miskakancsók (általában fehér alapú, zsinórdíszítéses katonafigurák), csuprok, nyakláncok, fali keresztek, sótartók, szenteltvíz tartók, szilkék (lekvárosedények), pálinkás butellák.

Az Ipartestületek Országos Szövetségétől (IPOSZ) 2003-ban kapta meg az Ezüstkoszorús mester címet, és célja a Népi Iparművész cím elnyerése. Ehhez három éven át zsűriztetni kell a munkáit, meghatározott számú "A" és "B" kategóriákat kell összegyűjteni. Az első zsűrizés már megtörtént.
- Ezzel is úgy vagyok, hogy nem mertem korábban elkezdeni - eleveníti fel. - Mások, akik kevesebb ideje foglalkoznak kézművességgel, már rég elnyerték a címet. Van, akinek több az önbizalma, nem rágódott ennyit rajta.

A pásztói mester a Nógrád Megyei Kézműves Műhely Egyesület titkára is, e minőségében arról is tud beszélni, hogy milyen helyzetben vannak manapság a nógrádi kézművesek. Szerinte jó lenne tanulmányutakra, tapasztalatcserékre menni, művésztáborokban új technikákat tanulni, szerencsés lenne, ha különféle díjakra terjesztenék fel a helyi kézműveseket. Nem jutnak el az igazi nagy rendezvényekre sem, például a több tízezres látogatottságú budai Várba. Mint rámutat, ilyen rendezvényen egy-egy kézműves a kiadások miatt nem tud egyedül megjelenni.

- Kecskeméten például van művésztelep, külföldről is jönnek tanítók, millió égetési, mázazási technikát megmutatnak - meséli. - Amit a mázazásról, a díszítő eljárásokról tudok, azt már én lestem el vagy kísérleteztem ki. Más az, ha van kitől tanulni, vagy bemenni olyan műhelybe, ahol évszázadok óta tudják, hogy például mit mivel kell keverni.

Az asztalon előttünk egy mázas bögre áll.
- Ez egy 35-40 dekás sárgombolyag - magyarázza a "gyártási" folyamatot. - Egy tizenöt kilós agyagtömbből vágom le a darabokat. Felhúzom, kis hasat csinálok neki, másnap, amikor már bőrkemény állapotban van, felfülezem, ekkor már lehet áttört mintát csinálni rajta. Vagy ha egy pálinkás butelláról van szó, kezet, szemet, orrot, bajuszt rárakni. Utána beengóbozom - az engób földfesték -, azzal kiégetem egyszer, másodszorra jön rá az írókaminta vagy a festett minta. Ezen a bögrén színtelen mázréteg van, úgy tűnik, mintha üvegréteggel lenne bevonva. Újra beteszem a kemencébe, és már készen veszem ki a második égetés után. A méretnél számolni kell azzal, hogy az agyag majd tíz százaléknyi vizet veszít.

Nézegeti, forgatja a szóban forgó bögrét, de nem talál rajta évszámot.

- Hat-hét éves - jegyzi meg - Ilyen bögréket már nem korongozok, mert nincs formájuk. Akkor még örültem nekik. Annyira érdekes, hogy ami öt évvel ezelőtt jó volt, már nem tetszik. Itt is igaz, hogy jó pap holtig tanul...
    
Szobafestő kerámiatortája létrával
A pásztói fazekas készített már kerámiatortát szobafestőnek úgy, hogy a tortán volt a létra, azon pedig a festő figurája. Mint mondja, nagy divat most malacperselyt ajándékozni házasulóknak. Egy óriás perselyt kell elképzelni szintek bejelölésével, mint például: "Nyaralás a Bahamákon", "A második ikerpár".
Beszélgetés közben elhangzanak olyan szavak, amelyeket csak kevesen ismernek. A bokály például különleges formájú, nehezen megkorongozható borosedény, a szilke lekvárosedény. Ha a fazekas a totyát vagy masinásfazékat hozza szóba, akkor arra a széles fenekű edényre gondol, amely nagyobb hőt tud felvenni a kályhán (masinán) való főzéskor. Régen ilyen edényekben főztek. A kanta vizes edény, a kosárka áttört oldalú, kétfüles edény esetleg lábakkal: ebbe rakták a kézimunkához való fonalat, amelyet az áttört mintán keresztül húztak ki.

Pusztainé Borbás Enikő megemlíti, hogy munka közben végig oda kell figyelni.
- Onnantól kezdve, hogy odacsapom az agyagot a koronghoz, végig ott kell lenni agyban is - húzza alá. - Van, hogy legyártok több tíz mézesedényt, utána pedig poharakat kell csinálnom. A kettőt másképp kell felhúzni, másképp készül a hasuk, a szájuk. Ha netán elkalandozom, azt veszem észre, hogy a pohárból is megpróbálok mézesedényt készíteni. Maximális odafigyelést követel az elejétől a végéig. Nem mindegy, hogy van bekeverve a máz, mert ha vékony, akkor áttetsző, ha vastag, akkor megfolyik. Tényleg úgy van, hogy együtt kell élni az agyaggal, és akkor ő meghálálja. Ha rossz lelkiállapotban vagyok, nem tudom úgy kezelni, és az anyag sem fog úgy viselkedni. Ha együtt vagyunk, akkor mindben rendben van, nem lesz hólyagos az agyag, ő is "segít" nekem. Ez hülyeségnek hangzik, de nem az. Ha lerakom a tányért, és nem figyelek rá, képes elrepedni. Mintha azt mondaná, ha nem figyelsz rám, tessék, ezt kapod!