Gabrieli Kiss Józsefnek és családjának újra kellett szervezni életüket, amikor úgy döntöttek, a Fejér megyei kisvárost egy izlandi falucskára cserélik.

A zsurnalisztát (és ha szabadna megengedni ennyi személyeskedést: egykori gimnazista osztálytársat) természetesen elsőként az érdekli: hogy kerül valaki énekesként, kórusvezetőként Polgárdiból éppen a világ hideg túlfelén elterülő Izlandra?

– Egykori magánének tanítványom, Baráth Renáta hívására érkeztem ide Djúpivogurba, ő felhívta a figyelmemet a zeneiskola igazgatói álláshelyére – adja meg a választ József. – Elküldtem a publikációmat, majd 5 pályázó közül engem választottak. Szerencsémre Utassy Ferenc tiszteletbeli izlandi konzul éppen arra járt, mikor a papírjaim megérkeztek és lefordította nekik a munkáim egy részét. Az első hónapok, évek elég nehézkesen teltek, hiszen – bár angolul minden nehézség nélkül tudtunk kommunikálni – egyértelművé tették számomra, hogy pár hónap alatt el kell sajátítanom a nyelvet, mely őszintén szólva eléggé „mikka-makkának” tűnt. Semmihez sem hasonlítható, nem tudtam egyik általam beszélt nyelvet sem mankóként használni. Később persze feltűntek az angolból, németből átvett szavak, sőt olasz eredetűeket is felfedeztem az izlandiban. 

Józsefék letelepedtek, berendezkedtek, s a családapa (két kicsi gyermekkel kelt útra házaspár) elhelyezkedett a 400 lelkes településen.

– Először is el kell felejteni mindent, amit magyarként gondolunk az életről. Egészen más prioritások határozzák meg a napi rutint, mint otthon. Legnagyobb különbség, hogy jó pár évtizede az izlandi embernek nem kell megszakadnia a túlélésért. Ez generációkat ölel magába, szinte mindenkinek megvan mindene. A családokat nem fenyegeti az éhen halás, az utcára kerülés, a munkanélküliség.

Az évszázadok óta halászatból élő izlandiak nyitottan fogadták a klasszikus zeneirodalmon érlelődött magyart. Kicsi falujukban van egyházi és gyermekkórus, és férfikar is, mindhármat a Kiss házaspár vezeti.

– Természetesen a zeneiskola mellett az egyházi állásomnál is hamar meg kellett tanulnom az izlandit, bár érdekes módon itt az idősebb generáció is kiválóan ért és beszél angolul, így az énekkari próbáknál sem éreztem nagy problémát a kommunikáció terén. Olyannyira sikerült beilleszkednünk, hogy már 2010-ben elhatározta a társaság, hogy ellátogat Magyarországra. Nem kis munkánkba került megszervezni az utat, s a kórus akkor 7 napot tartózkodott kis hazánkban. Egyik kirándulásunk alatt ellátogattunk a Herendi Porcelánmanufaktúrába, ami igen csak megragadta őket – meséli a ritka magyarországi látogatások egyikéről József. A történethez tartozik, hogy visszaérkezésük után pár hónappal történt a kolontári iszapkatasztrófa, amire  Józsefék kórusa is segélyszámlát nyitott. Az összeget átutalták az akkoriban létrehozott kármentő alapba, magyar tévéinterjú is készült róluk.

- Ha a két nép nyelve ennyire különböző, izgalmas kérdés, vannak-e összefüggések, analógiák a zenéikben?

– Évtizedek óta hódít a magyar zene és a zeneoktatás itt Izlandon. Az első „fecskék” – gondolok itt a magyar zenetanárokra – úgy 25 – 30 éve jelentek meg. Természetesen hozták magukkal a magyar népzenét, ahogy mi is, s később  megszülettek a mi dallamainkra az izlandi szövegek, így rengeteg népdalunk lelhető fel izlandi szöveggel, de ez így van pl. az operettel is. Az egyik legnépszerűbb izlandi könnyűzenei együttes sikerszáma pl. Kálmán Imre: Az ördöglovas „Ma önről álmodtam megint…” kezdetű dallamára épült.

Józsefék igyekeznek élőként megtartani az anyaországgal való kapcsolatot, ennek kiváló közvetítője a kultúra.

– Mint a példák is mutatják, egyáltalán nem távolodtunk el hazánktól, sőt minden nyáron, mikor hazamegyünk, aktívan részt veszünk a zenei életben. Ezt mutatja az elmúlt nyár is. Izland keleti régiójának egyesített vegyeskarát vittük Magyarországra. Öt napot Siófokon töltöttünk, négyet Budapesten. Mondanom sem kell,  a világ legszebb fővárosa elvarázsolta őket. Nem beszélve a kulturális gazdagságról és a magyar ételekről! Elsősorban dolgozni jöttünk Izlandra, hiszen a zene területén „teltház” van Magyarországon és állandó a szélmalomharcot kellett folytatni a megmaradásért. Nagy példaképeink előtt le a kalappal, de ők is tudják, hogy egy zenésznek fel kell áldoznia a családját a misszióért. Lehet mondani, hogy megfutamodtunk. De megkövetve felmenőimet, félretéve minden karriert, az ember rádöbben, mikor először kezében tartja gyermekét, hogy a családnál nincs fontosabb. A betegségek például, amik otthon környékezték kislányunkat, itt egy csapásra elmúltak. Talán ezért is maradtunk tovább, mint  terveztük.

A legtöbb feladattal járó időszakot éppen most éli a Kiss-családot is magában foglaló izlandi közösség, hiszen a hideg évszak a világnak e táján sokkal viszontagságosabb. Izland tele igen sötét, decemberben délelőtt 11-től van világos kb. délután fél háromig. Magától értetődik, hogy a nyomasztó téli estéket megpróbálják értelmesen eltölteni – s erre a közös muzsikálás talán a legmegfelelőbb.

Rengeteg tervük van: egyelőre Izlandon dolgoznak, de már gondolkodnak a magyar lehetőségeken. - Az alapfokú zeneiskolai oktatás átgondolásával például szívesen foglalkoznék, avat be minket a magyar viking.

Forrás: feol.hu