Valamiért belénk nevelték, hogy ha nincs kiemelkedő hangunk, akkor inkább soha többé ne is énekeljünk. Pedig dalolászni igenis jó! De vajon miért is?

Az alábbiakban tíz okot ismerhetünk meg, amelyek felbátorítanak az éneklésre, és meggyőznek: igenis dalolászni kell!

1. Mert ezáltal szó szerint és átvitt értelemben kis könnyebben rátalálhatsz a saját hangodra. Legtöbbünk sajnos rosszul tanulta meg a hangképzést, így a beszédhangunk sem olyan telt és gazdagon árnyalt, mint amennyire lehetne. Ezért ha éneklés közben kiereszted a hangodat, és rátalálsz a helyes hangképzésre, egy idő után ez a beszélt hangodnál is tükröződni fog.

2. Mert fizikailag is jót tesz, főleg ha megtanulod a helyes hangképzést. Fejleszti a rekeszizmodat, a tüdőkapacitásodat, és áttételesen az egész testedre kihat. A helyes hangképzés elsajátításához érdemes órákat venni énektanártól (sokan vállalnak felnőtteknek is kezdő képzést) vagy csatlakozni egy kórushoz. Van olyan kórus, ami kifejezetten a közösségre, az együtt-éneklés örömére épít, nem pedig arra, hogy csakis képzett hangú embereket válogasson be.

3. Mert edzésben tartja mindkét agyféltekédet. Egyrészt a memóriádat is megdolgoztatja (mégiscsak fel kell idézned a kedvenc dalaid dalszövegét, hogy ne csak lá-lá-lázz végig), másrészt a kreativitásért és az asszociációs készségért felelős agyterületeidnek is jót tesz. Ezért van az, hogy az énekterápiát az agyvérzés utáni rehabilitációs kezeléseken is rendszeresen alkalmazzák.

4. Mert az éneklés az egyik legősibb, spontán és természetes megnyilvánulása az embernek, amiről napjainkban a többséget felnőtt korára sikerrel leszoktatják. Pedig az fontos, hogy a kreativitás és spontaneitás helyet kapjon a mindennapjaidban, főleg ha maga a munkád nem ilyen jellegű.

5. Mert ahhoz, hogy szabadon tudj énekelni, meg kell tanulnod a testedet is ellazítani, befeszült torokkal és izmokkal ugyanis nem tudsz megfelelően hangot képezni. Megvan az az érzés, amikor több ember előtt kell beszélned, és a stressztől elvékonyodik a hangod? Ha az éneklés segítségével megtanulsz uralkodni ezen, a relaxációs technikának a mindennapokban is hasznát tudod venni.

6. Mert ha másokkal énekelsz együtt, akkor sokkal intenzívebben érezheted magad egy közösség, egy egység részének. Az együtténeklés elmélyíti az összetartozás élményét, ami – mivel mégiscsak társas lények vagyunk – az egyik legjobb érzés.

7. Mert semmi nem hat ránk olyan erősen, mint az emberi hang. Egy egyszerű dal is fel tudja kavarni az érzelmeinket, meg tud ríkatni. Miért ne fedeznénk fel magunkban is ezt a hangszert?

8. Mert oldja a gátlásokat és önbizalmat ad. A hang az önkifejezés egyik legfőbb eszköze – ha ki mered engedni a hangodat, előbb-utóbb a személyiségedet is jobban fel tudod vállalni. Nem csoda, hogy a zeneterápia a lélekgyógyászat egyik bevett eszköze.

9. Mert feloldozást ad, ha szomorú vagy, vagy ha félsz. Fogadjunk, hogy ha sötét utcán kell egyedül végigmenned, akkor te is énekelgetsz magadban! Ez azért van, mert az éneklés enyhíti a félelmet (részben ugyanezért énekelnek az ütközetbe menetelő katonák is). Szóval, ha fel akarod dobni a saját hangulatod, akkor énekelj otthon fennhangon! (Persze ne szívszaggató-érfelvágós balladákat…)

10. Mert a kisgyerekednek is bátrabban tudsz énekelni. És a gyerekeknek nem az a fontos, hogy milyen “szabályosan” énekelsz, hanem hogy milyen rendszeresen és mennyi szeretetet teszel bele. Az pedig, hogy a kisgyerek ennyi éneket hall tőled, később pedig együtt is tudtok énekelni, nemcsak a muzikalitásának fejlesztésében játszik óriási szerepet, de épp kialakuló személyiségének egészére pozitívan hatsz ezzel. Úgyhogy énekre fel!

Forrás