A hatszáz fős brazil faluban egy jelentős dilemma létezik: ugyan minden nő férjhez szeretne menni, egyikük sem hajlandó elhagyni a település határát.

Megmagyarázzuk: 1891-ben egy brazil hölgynek azért kellett elhagynia szülőföldjét, mert házasságtöréssel vádolták meg a helyiek. Maria Senhorinha de Limát és családja következő öt generációját kiközösítette a katolikus egyház, így egy saját tanyát létesítettek Noiva do Corderio néven. Az évek során rengeteg egyedülálló és elvált nő csatlakozott hozzájuk, bár akkoriban prostituáltnak nézték őket.

Évtizedekkel később, az 1940-es években Anisio Pereira, egy evangelikus lelkész hozzáment egy 16 esztendős helyi lányhoz, és saját templomot építtetett a községbe. Szigorú szabályokat írt elő az alkohol fogyasztására, a zenehallgatásra és a fogamzásgátló szedésére is.

Pereira 1995-ben halt meg, a falu hölgy lakói pedig ígéretet tettek egymásnak, hogy soha többé nem hagyják, hogy egy férfi vegye át felettük az irányítást.

A 18. életévüket betöltött férfiakat munkába küldik, s csak hétvégén engedik őket haza, de ez a helyzet a faluban élő kevés férjjel is.

Mára már hatszázan élnek a faluban, de hogyan tudnak férfiak nélkül szaporodni?

A vérfertőzés miatt a hétvégén hazajáró férfiakkal nem közösülhetnek, ugyanakkor a nők ideiglenesen elhagyhatják Noiva do Codeirót, hogy udvarlót találjanak maguknak. A probléma csak az, hogy a falu olyan szép és idilli, hogy nem szívesen megy el onnan senki.

"Itt minden férfi legalább unokatestvérünk, tehát velük még csak csókolózni sem csókolózhatunk" - mondta el a 23 éves Nelma Fernandes. "Mindannyian arról álmodozunk, hogy szerelembe essünk és férjhez menjünk, de nem szívesen lépünk át a falu határán."

"Szeretnénk olyan urat a házhoz hozni, aki életünk részéve akar válni, de ehhez hozzá kell szoknia a különös szabályainkhoz" - tette hozzá.

Hogy mi teszi a falut olyan tökéletessé? A 49 esztendős Rosalee Fernanes tudja a választ.

"A nők sok dologhoz értenek jobban, mint a férfiak. Községünk szebb, szervezettebb és sokkal harmonikusabb, mintha férfiak laknák. Ha problémánk van egymással, akkor kerüljük a konfliktust és egyből megoldást keresünk rá. Mindent megosztunk egymással, itt senki nem versenyez senkivel. Mindenki egyért, egy mindenkiért alapon élünk."