Örökös aranysarkantyús néptáncos, itthon és a határon túli magyarok körében is elismert szakember. Ő Kovács Norbert, vagy ahogy mindenki ismeri, Cimbi.

Nemcsak tanítja a népi kultúrát, hanem otthonát is a régi falusi hagyományoknak megfelelően alakította ki.

Kiscsőszi családi háza szobáiban kézzel faragott egyedi bútorok vannak, a konyhában falvédő a régi öregek bölcsességével. Az udvarban kút, távolabb, a háztól elkerített részen lovak és őshonos állatok. Cimbi és felesége, Gaschler Beáta – aki ugyancsak elismert néptáncos és táncoktató – a városban,. Ajkán nőttek fel, s miután elhatározták, hogy vidéken szeretnének élni, tudatosan keresték azt a helyet, ahol igazi régi falusi módon rendezkedhetnek be. Az alig több, mint száz lakosú falut megtöltötték élettel.

Nyaranta meghirdetik a Pajtafesztivált. Ilyenkor a lakók kinyitják az ajtajukat a vendégek előtt, a házak udvarán népi együttesek koncerteznek, vasárnap a mise után a lányok a templom előtt népviseletben karikázót járnak, kipakolnak a népi iparművészek. A vendégsereg és a nyüzsgés senkit sem zavar.

– Úgy alakítottuk ki a programokat, hogy ezek a napok ne a pénzről szóljanak, hanem az együttlétről, a kikapcsolódásról, a hagyományok élővé tételéről. Örülök, hogy a néptáncoktatás bekerült az iskolai alapképzésbe. A néptánc viszont nem arról szól, hogy bemegyünk egy városi panelházak mellé épített művelődési központba, és ott járjuk a csárdást. A hagyományőrzés szép dolog, bárhol van jogosultsága, de ha lehet, ismerje meg a fiatal azt a környezetet is, ahol ezeket a táncokat járták.  

Tanuljon néprajzot, lássa az őshonos állatokat, helyezze bele a táncot egy korba, tudja azt, hogy mi miért van. A néptánc közösséget is teremt. Táncolni, énekelni, zenélni egyedül nem lehet. A határon túl élő magyarok számára a nemzeti identitást, a megmaradást is jelenti – tartja a táncos. Augusztus végén három hétig tartózkodott Magyarországon és Erdélyben a Montevideói Magyar Otthon Tündérkert Néptánccsoportja. A többségében huszonéves fiatalok két napot töltöttek Kiscsőszön.

Első nap a fából épített pajtában tartottak táncházat az ajkai és a sümegi felnőtt néptáncosokkal, másnap népviseltben járták a falut, és készítettek magukról fotókat. – Megható volt látni, ahogy az én csoportom táncosai az Uruguayból érkezettekkel együtt járták a magyarbődit. Pedig ők már harmadik, negyedik generációs kivándoroltak. Mégis megtalálták a közös nyelvet, a közös érdeklődést, és azóta is tartják egymással a kapcsolatot – tette hozzá Cimbi.

A táncos és párja az Egyesült Államokban is tanítanak néptáncot az ottani magyaroknak. Cimbi ma, túl a negyvenen úgy emlékszik vissza iskolás korára, hogy amíg nem táncoló társai a hétvégéket otthon töltötték az emeleti lakásban a televízió előtt, ő a csoporttal sokat utazott, számos helyre eljutott, ahova társai nem.

A tánc a mai gyerekeknek is sokat jelent. Ismerkedést a múlttal, kötődést a hagyományokhoz, a szülőföldhöz, azonos érdeklődésűek közösségét. A próbák javítják a fizikai állóképességet, a testtartást, a színpadi szereplés az élet más területein is önbizalmat ad.

– Aki megszokta, hogy több százas nézősereg elé áll ki, nem jön zavarba, ha tanulmányi versenyen, vizsgán, vagy később az állásinterjún néhány ismeretlen előtt kell megszólalnia – mondta a hagyományok őrzője. – Annak pedig kifejezetten örülök, hogy minden évben van olyan tanítványom, aki hivatásként választja a néptáncoktatást.

Forrás: veol.hu