Több éves budapesti irodai munka után úgy döntöttem, valami teljesen mással szeretnék foglalkozni. A légkondicionáló helyett érezni a napsütést, a szelet, a friss levegőt, és valami kézzelfogható tevékenységben részt venni, ami egyben környezetbarát is. Így 8 hónapot töltöttem biofarmokon önkéntes munkával a WWOOF szervezet segítségével.

A WWOOF egy olyan, a világ számos országára kiterjedő adatbázis, ami megkönnyíti a biogazdaságok, és az önkéntes munka után érdeklődők kapcsolatba lépését. A fogadó házigazda szállást és étkezést biztosít az önkéntesnek, cserébe segítséget kér mezőgazdasági, illetve kertészeti tevékenységében. A szállás lehet szoba egyedül vagy más önkéntesekkel megosztva, lakókocsi vagy akár sátor is. Az étkezés során van, ahol alapanyagokat adnak, amiből lehet főzni, van, ahol a vendéglátó főz, gyakran az ország jellemző fogásait, sokszor az adott farm idény-terményeit felhasználva, általában persze egyszerű ételeket. A látogatás terjedhet néhány naptól akár hónapokig is. A munkaidő átlagosan 5-6 óra naponta, többnyire heti két szabadnappal, de van ahol 1 vagy 3 szabadnap van hetente. Ezeken a napokon jut idő a környék felfedezésére is.

A gazdaságok mérete saját célú kisbirtoktól kereskedelmi célú gazdaságokig terjedhet, változatos tevékenységi körökkel. Az én esetemben volt, akiknek kis bioboltjuk volt, máshol zöldség-gyümölcs házhozszállítást végeztek, és akadt, aki a cserepes növényeit postán küldte az ügyfeleknek. Vagy épp egy gyerektábor vendégei szereztek kézzelfogható tapasztalatot arról, hogy jut el a zöldség a kertből az asztalra. Az önkéntesek lehetnek egyedül utazók, barátok, párok vagy akár családok is, a korhatár nincs maximálisan meghatározva, a minimum élekor általában 18 év, de ez országonként eltérő lehet. Némi érdeklődés a biotermelés iránt előnyös, de többen voltak, akik még sosem dolgoztak a kertben korábban. A csatlakozáshoz meg kell keresni az adott ország tagszervezetének honlapját, majd egy 1 évig érvényes tagdíj átutalása után elérhetővé válnak a farmok elérhetőségei. A tagdíj például Nagy-Britanniában 20 font, Olaszországban 25 euro volt. Ezután fel lehet venni a kapcsolatot a listából kiválasztott farmmal, és megérdeklődni a részleteket, leegyeztetni az időpontot az adott ország nyelvén, vagy a vendéglátó által beszélt egyéb nyelven, többnyire angolul.

A mozgalom Nagy-Britanniában kezdődött 1971-ben. Sue Coppard közreműködésével, aki Londonban élt, és titkárnőként dolgozott. Azonban hiányzott neki a vidéki élet, így arra gondolt, ha egy farmnak felajánlja a segítségét, megengedik, hogy maradjon hétvégére. Az első alkalommal két másik önkéntes tartott vele, és feladatuk a bozót visszavágása, és az árkok tisztítása volt. A vezetőség meg volt velük elégedve, és szívesen látták őket a következő alkalommal is.  

Nekem rögtön megtetszett a program, amikor először hallottam róla, egy kalandos utazási és nyelvtanulási lehetőséget láttam benne, és nagyon érdekelt a biogazdálkodás is. Először Nagy-Britanniába, majd Olaszországba utaztam önkéntesként. Több farmon is megfordultam a tavasz, nyár, ősz folyamán, és sok élményben lehetett részem.

A munka nagy részét tette ki a nem kívánt növények számának csökkentése, azaz a gazolás, mert a biofarmokon nem használnak gyomirtókat. Sok magot, palántát vagy facsemetét is ültettünk. És a termés betakarításában is részt vettünk.

Órákon át szedtem a salátát, vagy csomagoltam a leszedett zöldségeket. Főleg olyan helyeket választottam, ahol növénytermesztéssel foglalkoztak, de volt, hogy a kacsákat, tyúkokat is kellett gondozni, sőt még a birkák körmének visszavágásába is be kellett segíteni. Korábban nem ettem még, de megkóstoltam a kacsatojást is, láttam olyan tyúkólat, ami időzítetten záródott, így nem kellett valakinek kimenni és becsukni őket, sőt napenergiával működő villanypásztorral is találkoztam. Érdekes volt saját szemmel tapasztalni, hogy az eltérő éghajlat miatt a természetes élővilág és a termesztett növények egy része eltérő a Magyarországon megszokottól. Nagy-Britannia klímája ugye sokkal esősebb, a tél enyhébb, a nyár hűvösebb, 

Olaszország klímája pedig természetesen naposabb. Nagy-Britanniában ismeretlen a burgonyabogár, de sok a meztelencsiga, és a nyulak okozta kár. Meglepő volt, hogy Nagy-Britanniában az első farmon például mangalica magyar fajta disznót is tartottak, egy másik helyen pedig Sarpo Mira magyar nemesítésű burgonyafajta ültetésében segítettem. A kerti munkák mellett más ház körüli feladatok is voltak, volt, hogy fát fűrészeltünk tüzelőnek, vagy egy kis eszköz segítségével újságpapírból készítettünk palántacserepeket, illetve besegítettünk a mosogatásba, elpakolásba.

Többször volt, hogy a házigazdával tarthattunk különböző kirándulásokra, vagy bekapcsolódhattunk egy-egy programba. Így volt szerencsém például olyan sétákon részt venni, ahol megmutatták milyen növények ehetőek a természetben.

 

Elsőre nem hangzott jól, de nagyon kalandos volt megszokni, hogy nem mindig állt rendelkezésre fürdőszoba. Az egyik helyen a víz forrásául szolgáló kút, és az abból kivezetett csapvíz nem volt használható két hétig, a vizet kannában hozták. Egy másik helyen nem használtam fürdőszobát egy egész hónapig. Csak komposzt toalett állt rendelkezésre, illetve kerti csap, ahol a tisztálkodást lehetett megoldani.

Több helyen is lakókocsis lehetőség volt szállásként, ami nagyon természetközeli élményt nyújtott, hallani ahogy az eső kopogott a tetőn, érezni, ahogy a szél mozgatta a lakókocsit. A természetközeliséget fokozta, hogy a legközelebbi kisváros 1-2 óra sétaútra volt, de gyönyörű természeti környezetben. A farmon élve nem számított hányadika van, vagy épp hány óra, a munka és lakóhely pár lépésre volt egymástól, nem kellett zárnom a szobám ajtaját sem.

Olaszországban nagy élmény volt részt venni az olívaszüretben, leszedni a fákról az olívabogyókat, majd megkóstolni a friss, saját szüretelésű olajat, és emellett az olasz konyha jellegzetességeit is. A ház melletti kertben olyan egzotikus fák voltak, mint a gránátalma, datolyaszilva, jujuba vagy karob, a falakon pedig gekkók napoztak. És munka utáni kikapcsolódásként csak 15 percet kellett sétálni a tengerpartig.

A vendéglátók mellett érdekes volt más országbeli önkénteseket is megismerni, együtt dolgozni más-más ország vagy földrész lakóival.

 

Persze az adott körülményekhez, más kultúrákhoz való alkalmazkodás rugalmasságot is igényelt. Meglepő volt, hogy a biogazdák nem ragaszkodtak a bioélelmiszerek vásárlásához, de gondolom ennek anyagi okai lehettek. Összességében egy nem hagyományos, a helyiekkel való együttéléssel, szabad levegőn végzett munkával, nyelvgyakorlással egybekötött kalandos utazásban volt részem. A kényelmet és a komfortzónát igaz magam mögött hagytam, de cserébe rengeteg élményt élhettem át.

Forrás: greenfo