Kivirultak a helyi piacok, melyek teljes gazdagsággal, többnyire elfogadható árakkal várják a betérőket, s szinte minden kapható, aminek szezonja van.

Szép és bőséges árukínálattól roskadoznak a pultok. Úgy tűnik, a nemzedékek tapasztalatával, szorgalmával felvértezett őstermelőkkel nem sikerült elbánnia az istencsapásnak. Minden körülmények között lehet számítani rájuk, ha nem is tették könnyebbé a dolgukat, de nem bírtak velük az égi hatalmak.

A piac másért is egyre fontosabb lehet számunkra.

Valamikor még a csapból is az folyt, hogy a modern háziasszony nem fecséreli életét a konyhában, az élelmiszeripar, a kész vagy félkész áru minden igényt kielégít majd. Aztán kiderült, hogy talán mégsem így van. Van, aki számára ez is elfogadható, de az igazi ínyencek szeretik látni, érzékelni eredeti formájában is, azt, ami az asztalukra kerül. Ennek pedig a piac az igazi terepe, ahol előbb utóbb szinte személyes ismerőse lesz egymásnak vevő és eladó, és szinte azt is tudni lehet, hogy az uborka, káposzta melyik parcellában hízik a legízletesebbre.

Biztos, hogy egyre többen ismerik fel a megbízható helyről származó élelmiszer előnyeit, „az ételed az életed” mondás igazságát. Biztos, hogy több munka van a termelőtől vett nyersanyaggal, mint amit egy hűtőpultból emel ki a sietős háziasszony, de talán érdemes fáradozni vele egy kicsit. Nem véletlen, hogy például a neves éttermek konyhafőnökei rendszeres látogatói a csarnokok zöldséges pultjainak, húsboltjainak.

Forrás: szoljon.hu